2020. szeptember 26. szombatJusztina
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A disputázók a lapcsinálókról

szerk. 2003. június 10. 18:42, utolsó frissítés: 18:32

A romániai magyar sajtó függetlensége cél, vagy csak markánsan körvonalazott közléspolitika hiánya? Ilyen és hasonló kérdéseket boncolgatnak a lapok szerkesztõi a Dispután indított szavazás eredményeit elemezve.





A Disputa fórumán a következõ kérdés kapcsán indítottunk szavazógépet: Ön szerint milyen politikai elkötelezettségûek a romániai magyar lapok?

A szavazás egy hónapig volt érvényben és összesen 80 felhasználó szavazott.
A szavazás eredményét elküldtük az érintett lapok szerkesztõihez, azzal a kéréssel, hogy véleményezzék azt. Ankétunkra a következõ lapoktól érkezett válasz: Erdélyi Napló, Gyergyói Kisújság, Hargita Népe, Krónika, Romániai Magyar szó, Szabadság, Udvarhelyi Híradó. Az alábbiakban a szerkesztõk válaszait, valamint a szavazás eredményét tesszük közzé.



Dénes László, az Erdélyi Napló fõszerkesztõje

Mindenekelõtt két megállapítás a szavazásról:
1. Irrelevánsnak tartom a kiadványok, orgánumok politikai irányultságát firtató kérdéssorban a függetlenségre vonatkozót föltüntetni, hiszen ez a kategória a szélsõjobbtól a szélsõbalig terjedõ politikai palettán el sem helyezhetõ. Helyette talán a politikailag jellemezhetetlen, megfoghatatlan, megmérhetetlen vagy az apolitikus lett volna értelmezhetõ. A sajtó politikai függetlensége a mélységesen átpolitizált romániai társadalomban gyakorlatilag elképzelhetetlen, még kevésbé a mi kisebbségi helyzetünkben. Valójában a gazdasági függetlenség vonná maga után a média politikai függetlenségét, de erre sincs itt és most szó (esély), akár hazai, akár külföldi tulajdonú a sajtóorgánum, illetve a kiadói háttér.

A függetlenség tehát csupán óhaj, álom, távoli cél, az olvasónak nincs rálátása a háttér-összefüggésekre, ergo érdemi választ sem tud adni. Eleve dilemmában lehetett a válaszadó, amikor a centrum és a független válaszok között kellett döntenie, ugyanis megítélésem szerint a média politikai irányultságát tekintve e két kategória egyenértékû, egymásnak megfelel, mondhatnám szinonimák. A centrumban való elhelyezkedés, az ide való programatikus törekvés és sikeres eljutás következménye ugyanis a függetlenségnek, másként: minden médiaszakember álma az a függetlenség, ami a politikai centrumban való kényelmes elhelyezkedéshez és megmaradáshoz vezet.

(A szavazás eredménye igazolja a válaszadók dilemmáját: a véleményüket "bátran és elõzékenyen" kikérõ, "polgárbarát" Transindexrõl pl. nem tudták sokan eldönteni, hogy a centrumba sorolják-e vagy a függetlenek közzé, de egy biztos: 67 százalékuk mindenképpen valami szépet és jót akartak mondani róla (centrumban van 46 % + független 21 % szerint), s dicsérõleg szólt az az 29 % is, aki mindenképpen valahol középen (jobbközépen vagy balközépen) szereti tudni kedvenc orgánumát és semmiképp sem a szalonképtelen szélen (0 %)! Csupán 4 százalékuk nem ismeri, de ettõl még az éppen ezen orgánum által kitalált és elindított szavazásban mégis részt tud venni. (!?)

De a kérdés felvetésére vonatkozó aggályaimat látszik igazolni pl. az Erdélyi Riport irányultságát firtató kérdés is, ahol a válaszadók 100 %-a biztosra vette, hogy ez az orgánum nem lehet független, hiszen köztudomású, hogy a lapot kiadó Scripta Kft. többségi tulajdonosa a hírhedt Verestóy RMDSZ-szenátor. Ha tehát az olvasók az egyes orgánumok gazdasági-kiadói-tulajdonosi hátterérõl, struktúrájáról több információval rendelkeznének, akkor nyilván nem hagyatkoznának pusztán a benyomásaikra azok (politikai) függetlenségét illetõen.

2. Igazolva látszik az, hogy illik azonos súlyú riválisokat szembeállítani és összemérni. Hiába erõlteti a Transindex a kis hatósugarú, a megkérdezettek zöme által nem ismert helyiérdekû kiadványok népszerûsítését (Szalontai Napló, Szilágyság, Bányavidéki Új Szó), a portálon történõ elérhetõség még nem jelent eleve ismertséget.
Hazabeszélve: az Erdélyi Napló "minõsítésével" akár elégedett is lehetnék, hiszen a válaszadók 88 %-a ismeri, követi és nagy többségük helyesen látja "valahol a jobboldalon", bár õszintén szólva nagyon meglepett, hogy 30%-uk szélsõjobboldalinak "tudja" az általunk polgárinak szánt hetilapunkat (ez nyilván részben az RMDSZ-berkekbõl indított ellenpropagandának, kirekesztõ minõsítéseknek köszönhetõ, részben pedig annak, hogy a válaszadók egy jelentõs hányada az 1989 elõtti kommunista, illetve az azutáni posztkommunista, egyik napról a másikra demokratává kozmetikázott romániai magyar sajtón "nõtt fel", "szocializálódott"). Mérvadónak a lapunkat a középjobbon tudó 49%-os arányt tartjuk, ugyanakkor a néhány százaléknyi balos minõsítést a lapban gyakran megjelenõ "szociális érzékenységû" írásoknak, helyenként demagóg "véleményeknek" köszönhetjük.

Végül furcsálkodva kellett látnom, hogy a felmérés jobbközép irányultságúnak hozta ki a Hargita Népe címû székelyföldi néplapot, holott jómagam inkább a balközépre sorolnám a lapban megjelenõ kommentárok, publicisztikák alapján, amelyek az RMDSZ és általa támogatott országos és regionális hatalom iránti "nagyfokú jóindulatról" árulkodnak, de meglepett az is, hogy a Krónikát csupán a válaszadók 33%-a látja a centrumban és 47%-a a jobbközépen, miközben látni-tudni vélem a szerkesztõség ama erõteljes törekvését, hogy ez az olvasói érzékelés fordított arányú legyen. Túlzónak vélem ugyanakkor azt a 47 %-os szélsõbaloldaliságot, amit az Erdélyi Riportnak tulajdonítanak az olvasók, ez inkább afféle büntetõszavazat, amely a lap mögött közismerten álló politikai klikknek és az iránta megmutatkozó újságírói szervilizmusnak szól, de talán az erdélyi magyar médiában szokatlan médiapiaci nyomulásnak, felvágós agresszivitásnak is.

Végül pedig erõsen meggondolkoztató, sõt egyenesen aggasztó, hogy a napilapok körében piacvezetõnek (legolvasottabbnak) mondott és Maros megyében egyfajta monopolhelyzetben lévõ Népújságot 24%-ban ugyancsak szélsõbaloldalinak tudják a válaszadók. Botrányos ez az olvasói recepció, mert ez a kiadvány a régióban a néplap szerepét tölti be, ugyanakkor egyfajta hivatalos szócsöve "az erdélyi magyarság érdekvédelmi és közképviseleti szervezetének", az RMDSZ-nek. Nyilván nem az én tisztem arra válaszolni, hogy vajon a Népújság esetében a néppel vagy az újsággal lehet a gond...




Ábrahám Imre, a Gyergyói Kisújság fõszerkesztõje

A Transindexen jó lenne egy politikai szótárt elindítani azzal a céllal, hogy megközelítõleg meghatározást kapjanak az olvasók arról, mit is jelent a szélsõjobb, a középbal, a centrum stb. a médiákban. Így bizonyos szinten elkerülhetõ lenne a "nem is értem, de szavazok" jelenség, és így egy ténylegesen értékelhetõ eredmény születne.
Különben az a sajnálatos a hazai sajtókörökben, hogy mint sok más területen itt is "a pénz beszél, kutya ugat (vagy nem ugat)" jelenség dominál. Azaz nem is az újságíró a fontos, hanem az, hogy ki diktál, kik vannak a háttérben, honnan csurran a pénz. Ettõl függ, hogy ki mivel nyúl a billentyûkhöz (jobbal, ballal, lábbal, kézzel). Jelenleg nincs egy kiforrott médiatársadalom, s addig nem is lesz míg az újságírónak muszáj prostituálnia magát ahhoz, hogy megéljen. Vagy muszáj kussolnia azért, hogy be ne zárják, ki ne rúgják, meg ne verjék stb.
Hát ennyi!





Borbély László, a Hargita Népe fõszerkesztõje

Érdeklõdéssel olvastam a romániai magyar lapok politikai elkötelezettségérõl készített internetes szavazás eredményét. Elsõsorban a lapunkról alkotott vélekedésekre voltam kíváncsi, s el kell mondanom, nagyvonalakban egyetértek az eredménnyel. A Hargita Népe '89 decemberi indulása óta következetesen törekszik olvasói tárgyilagos, elfogulatlan tájékoztatására, nem köteleztük el a lapot a szekértáborokra szakadt hazai magyar társadalom egyik vagy másik vonulata mellett. A szavazás eredményébõl kitûnik, a válaszadók többsége is kiérzi lapunkból ezt a szándékot, szinte azonos arányban minõsíti középjobb (19%), illetve középbal (20%) beállítottságúnak a Hargita Népét. Ez a minõsítés centrum-jellegünket, a szélsõségektõl való távoltartásunkat igazolja. Vitatható a függetlenségünkrõl alkotott vélemény. Mint legtöbb lap, mi is függetlennek tekintjük újságunkat, a válaszokból kitûnõ 7%-nál mindenképpen nagyobb mértékben. Az általam olvasott más lapokról közölt eredményeket kisebb-nagyobb kiigazításokkal helyénvalónak tartom.




Bakk Miklós, a Krónika fõmunkatársa

A 80 szavazón alapuló közvéleménykutatás a szociológiai mintavétel szabályai szerint kétségtelenül nem reprezentatív, hiszen az „internet-fogyasztó” közönség egy sajátos szegmentumából került ki. Néhány észrevétel azonban a reprezentativitás hiánya ellenére is megfogalmazható.

1. A bal-jobb polarizáció képzetei elég világosan jelen vannak az erdélyi közéletben, annak ellenére, hogy az ezzel kapcsolatos diskurzust nem vállalja fel sem az erdélyi politika (az RMDSZ), sem az erdélyi média. Ezt én jelentõs mértékben magyarországi hatásnak vélem.

2. A bal-jobb skálán való elhelyezkedés megítélése nem annyira világnézeti-ideológiai jegyek, tartalmak értelmezésébõl adódik, mint inkább egyfajta pozicionáltság észlelése.

3. Minden valószínûség szerint a pozícionáltság észlelésében az RMDSZ belsõ megosztottsága a viszonyítási alap. Az RMDSZ jelenlegi vezetõségéhez közelebb álló lapok a „bal” skálán nagyobb súlyúak, míg az ellenzékhez közelebb állókat a „jobb” skálára szavazták.

4. Úgy tûnik, a karakteresen szerkesztett lapok minõsítése két opcióra korlátozódik, a több minõsítéssel rendelkezõ lapok esetében (RMSZ, Hargita Népe, Szabadság) joggal merül fel a kérdés, hogy a szerkesztési koncepció hiánya-e, avagy egy másfajta esetlegesség alakította ki ezt a „szórt” megítélést.




Gyarmath János, a Romániai magyar Szó fõszerkesztõje

Kezdeményezésüket jónak tartjuk, üdvözöljük. Azt pedig csak sajnálni tudjuk, hogy egy hónap leforgása alatt mindössze nyolcvanan nyilvánították ki véleményüket. (Ilyen gyér még a közlekedés a neten?) Túl kevesen tehát ahhoz, hogy a felmérést „reprezentatívnak” lehessen tekinteni, elfogadni, adataiból igazán megszívlelendõ következtetésekre lehetne jutni.

A rendelkezésünkre bocsátott statisztikai adatokat elemezve -- melyek, ahogy látjuk, csakis a Transindex honlapját felkeresõk, és nem az erdélyi magyar társadalom véleményét fejezik ki --, mindenekelõtt elégtétellel vesszük tudomásul azt -- amennyiben hinni lehet a válaszolóknak --, hogy a nyolcvan személybõl csak nyolc nem veszi kezébe lapunkat! Azt is, hogy 71-nek határozott véleménye is van arról, ami talán azt jelenti, hogy rendszeresen olvassa az RMSZ-t, ha szereti, ha nem... Köszönnünk kell tehát Önöknek azt, hogy ilyen értékes információ birtokába jutottunk.

Ami a lapok elkötelezettségének kérdését illeti, ismervén a romániai magyar sajtót, némileg meglepõdve állapítottuk meg, hogy vannak személyek, akik beikszeltek ugyan a szélsõjobb és szélsõbal kockákba, de tudomásunk szerint magyar nyelven sem ez, sem az egyszerûen nem lát nálunk napvilágot. Legfennebb román nyelven, mint a Romania Mare, az Atac la persoana stb. Hál' Istennek, az ilyesfajta szennytõl egyelõre megkímélt a sors bennünket. Úgy néz ki viszont, egyesek fejében politikai mûveltség hiányában zûrzavar uralkodik, és egyszerûen nem tudja, mit jelent az, hogy szélsõjobb vagy szélsõbal. Egyáltalán, miben állnak az ideológiai ismérvek. Valószínûleg ez a mi mulasztásunk is, általában a sajtó hibája is, mindenek elõtt azért, mert nem foglalkozott kellõ alapossággal a világnézeti jelenségekkel.

Összevetve mindent, szívesen vennénk, ha kezdeményezésüket valahol, valakik felkarolnák, azaz kellõen és tudományos igénnyel megszervezve, elvégeznének egy tényleg reprezentatív közvéleménykutatást, felmérést ebben a mindenképpen izgalmas tárgykörben.




Balló Áron, a Szabadság fõszerkesztõje

Mindenkori igyekezet a sajtót -- mint minden mást -- politikailag értelmezni. Mai világunk, azon belül még inkább az erdélyi magyar társadalmunk, túlpolitizált. Jól ismert példa rá, hogy a legismertebb személyiségeink, "sztárjaink", sok esetben politikusok, a mai magyar fiatalok elõtt is hamarabb áll politikai karrier elõtt nyitva az út, mint esetleg más pályán az érvényesülési lehetõség. Az újságokat is sokan igyekeznek "bemérni", politikailag értelmezni. A Szabadságot 1989-es születése óta körülbelül egyenlõ arányban tartották ideológiailag bal- vagy jobboldalinak, magyarországi politikai viszonyokat itthonra kivetítve népnemzetinek vagy liberális-kozmopolitának, nemzetietlen szocdemnek vagy magyarkodónak, az RMDSZ erõvonalai mentén mérsékeltnek vagy radikálisnak, Tõkés- avagy Markó-pártinak és így tovább.

Amikor ezek a vélekedések körülbelül egyensúlyban voltak, akkor a lap vezetõi úgy tartották mindig is, hogy talán nem végzik túl rosszul a feladatukat. Ugyanis már a lap születésétõl politikailag és ideológiailag a maga is nagyon heterogén gondolkodású szerkesztõség azt tûzte ki célul, hogy teljesen nyitott és befogadó legyen. Egyetlen irányítottság érvényesüljön a véleményszabadság terén: az, hogy ne legyen politikai-ideológiai síkon irányítottság. Egyetlen kolozsvári helyi-regionális napilapként Erdély fõvárosában nem engedhetjük meg magunknak, hogy csoportérdekeket szolgáljunk, vagy hogy beállítsuk a Szabadságot valaki(k) szekértolójának.

Egyetlen célunk az, hogy a kolozsvári-erdélyi magyar társadalom közgondolkodásának hû tükre legyünk. Ebbe minden politikai gondolatmenet és színezet belefér. Politikailag olykor teljesen eltérõ véleményt képviselnek a Szabadság belsõ munkatársai, de a lapunkban közlõ értelmiségiek, külsõ munkatársak, olvasók is. (Köztudott, és például a Közép-Európa Egyetem is megállapította, hogy mifelénk az európai átlagnál sokkal nagyobb mértékben közölnek tollforgató, nem hivatásos újságíró értelmiségiek.) Ez nem azt jelenti, hogy az összképnek föltétlenül kiegyensúlyozottnak, kínosan középen maradónak, netán sótlanul és sterilen függetlennek kell kijönnie bármiféle vizsgálódás esetén. Az összképnek ennek a Kolozsvár-központú erdélyi magyar társadalom-rész közgondolkodásának az eredõjét kell tükröznie.

Ha ez az eredõ jobbra mutat vagy balra vagy bármilyen irányba, netán középen marad, azt a különféle módon tálalt gondolatok összességének, eredõjének köszönhetõ, és a lényeg, hogy ezt külsõ erõ lehetõleg ne befolyásolja. Ezt leginkább hosszabb távon lehet elérni. Ezért lehet egyetlen Szabadság-példányt kimondottan Fideszes-RT-snek, a másikat esetleg kizárólag MSZP-s-Neptunosnak érzékelni a benne közölt vélemények alapján. A véleményszabadság, a témaválasztás, a témák rangsorolása és a politikai töltetû cikkek terjedelme, elhelyezése stb. alapján a minél hosszabb idõintervallum valószínûleg minél kiegyensúlyozottabb képet ad, pontosabban épp olyat, mint amilyenek mi vagyunk. Ahányan és ahányféleképpen gondolkozunk.

A Disputában szavazatát leadott 80 személy vélekedése is ezt a törekvést, a nyitottságot, támasztja alá. Ha nem is tudományos, de mindenképpen jelzés értékû, hogy lapunkat nagyjából középen állónak, megközelítõleg egyenlõ arányban középjobb, illetve középbal beállítottságúnak (valamivel nagyobb arányban baloldalinak) tartják. Ez a kép elfogadható, de személyes véleményem szerint ugyanennyire hiteles lehetett volna egy szintén kiegyensúlyozott, de enyhén a jobboldaliság felé elbillenõ mérleg is a Szabadságról. Nem is ez a lényeg. Talán fontosabb ennél a vélekedésem elején említett besorolási, kategorizálási kényszer, amely azzal, hogy a Szabadságot 7% erejéig függetlennek tekinti, az elõkelõ 2. helyet biztosítja a Hargita Népe és a Nyugati Jelen mellett a 80 szavazó listáján. Az általános vélekedéseket szintén alátámasztani látszik a többi lapról a szavazatok alapján kialakult kép is.




Jakab Árpád, az Udvarhelyi Híradó felelôs szerkesztôje

A Disputa nevû internetes fórumon útjára indított szavazógép témájának -- Ön szerint milyen politikai elkötelezettségûek a romániai magyar lapok? -- eredményeit megkaptam, köszönöm. Ezzel kapcsolatban csupán egyetlen észrevételem van: számomra nem mérvadó, hogy a romániai magyar lapokról a Disputa nevû fórum elvakult, állandó jelleggel polemizáló, sokszor mások testi fogyatékosságából gúnyt ûzô, a névtelenség mögé bújó látogatói mondanak véleményt.




Kelemen Attila, a Transindex felelõs szerkesztõje

Nem szívesen feszítek saját lapomban, bocs. De nem akarok abból titkot csinálni, hogy a csapat örül annak, hogy ezt a projektünket a Disputa közössége a legmarkánsabban centrum-független lapként értékelte. Köszönjük!

Ugyan más néven, más kiszolgálón fut a Disputa és a Transindex, a két tartalom eredetébõl következõen gyakran összeér, ami néha szerencsésen érint bennünket, néha nem -- amikor a Disputát elindítottuk, tudtuk, hogy ezzel beletenyereltünk a romániai magyar nyilvánosság érzékeny kis lelkébe, és saját helyzetünkön sem könnyítünk vele. Ez van. A kötõdés miatt természetes, hogy a Dispután elvárásokon felül, talán túlzottan is elõnyös színekben tûnünk fel. Ez nem fair a többi lappal szemben, ezt azért becsületes elmondani.

Nem akarom megúszni, hogy más lapok értékeléseit is kommentáljam. Érzékeny helyzetben az Erdélyi Napló és az Erdélyi Riport van, végül is õk zárják jobbról-balról a spektrumot, és szerintem ebben a Disputa közössége nagyon is pontosan ítélte meg a helyzetet. Egészen tárgyszerû az is, ahogy a Krónika megmutatkozik, egy konzervatív, ellenzéki, enyhén kombatitív lapként ismertem meg magam is. Ezt követõen érdekes megfigyelni, hogy több lap nem törekszik arra, hogy valamilyen szerkesztõségi normatika, közléspolitika révén markánsan rögzítse a politikumhoz fûzõdõ viszonyát -- és itt nem okvetlenül a politikai színezetrõl beszélek. Ezek elsõsorban a helyi napilapok, akik nem cicóznak, mindent közölnek, nagy a merítés -- és gyakran egészen salátaszerû az események megjelenítése. Ezek között a helyi napilapok között vannak egészen színvonaltalan kis butuska lapok is, ezt sem muszáj elhallgatni.

És nem utolsó sorban: köszönöm azoknak a kollégáknak, akik válaszoltak körkérdésükre, s szakítottak idõt erre a játékra.




Stanik István, az Erdélyi Riport fõszerkesztõje

[12.6.2003]

Kedves Transindex! Kedves Szerkesztõ Kollégák!

Elnézést, hogy késve reagálok az „Ön szerint milyen politikai elkötelezettségûek a romániai magyar lapok?" címû felmérés eredményeire, néhány napig nem voltam internetközelben.

Ha idõben válaszolok a felkérésre, elintéztem volna a dolgot annyival, hogy pofátlanságnak tartom szavaztatni a Disputa közönségét az Erdélyi Riport politikai elkötelezettségérõl, azon a fórumon, ahol még a lapunk megjelenése elõtt beindult és azóta is fut az Indul Erdélyben az MSZP-s hetilap címû topic. Ami engem különben nem zavarna, ha nem kérne arra a Transindex, hogy vegyem komolyan Esterházy Decebalt és társaságát.

Most viszont, hogy már látom a tisztelt szerkesztõkollégák hozzászólásait, megdöbbenéssel tapasztalom, hogy Jakab Árpád kivételével, õk komolyan vették a nyolcvan véleményt, sõt tovább gondolták azokat és következtetéseket vontak le.

Na, ne vicceljetek! Ezt csakis a tavaszi kánikula káros következményeinek tudhatom be!

Ha mégis komolyan gondoltátok, akkor jobb, ha tisztázzuk, a Disputa szavazógépének eredményei nem a romániai magyar lapokra nézve relevánsak, hanem a Disputa törzsvendégeire. Arra a kis létszámú, zárt közösségre, amely gyakran antidemokratikus, olykor sovén és antiszemita nézeteit osztja meg egymással, többnyire primitív stílusban. Elnézést a szabályt erõsítõ ritka kivételtõl!

Kedves Kollégák! Nem hiszem, hogy a nyilvánosság szubkultúráját valódi kultúraként kellene kezelni. Mert ez a szavazósdi olyan messze van egy szakszerû felméréstõl, mint Esterházy Decebal Magyari Tivadartól.

Ami az Erdélyi Riportot illeti, magunkra nézve más véleményeket tartunk mérvadónak.

Hogy milyeneket? A dícsérõket és elmarasztalókat, olyanokat, amelyek névvel, címmel aláírva érkeznek a szerkesztõségbe.

A Disputát leszámítva, maradok a Transindex híve,
Stanik István




Dénes László (Erdélyi Napló) hozzászólása
2003.06.16.

Ebben “tavaszi kánikulában” (júniusban?!) tényleg nem nagyon érez késztetést az ember a polemizálásra, de a fölajzott agyi idegsejtektől a számítógép billentyűzetét verő ujjbegyekig mégiscsak rövidebb az út, semmint azt Stanik István gondolná. Aki előbb siet leszögezni: magasról tesz a Transindex Disputa fórumára, annak közönségére, majd kurtán-furcsán elutasítja az Ön szerint milyen politikai elkötelezettségûek a romániai magyar lapok? című felmérést. Szőröstül-bőröstül. Innen indítja reagálását, de előbb lekezelően jelzi: az utóbbi időben nem volt internetközelben, amit meg sem próbálok értelmezni, mert manapság ma már csak az nincs netközelben, aki nem akar, vagy aki az elviselhetetlen nagyvárosi kánikula elől finomabbnál finomabb, egzotikusabbnál egzotikusabb helyekre tudott menekülni, lapszerkesztési fáradalmait kipihenendő el tudott bújni, tehette, volt miből, van annak, aki meg nem issza. Ám Stanik kolléga előkerült, és bár rangján alulinak találta a reagálást a Transindex által felvetett témára, mégis megtette. De hogy? Hőguta okozta agylágyulást vélt felfedezni azon szerkesztőtársainál, akik “komolyan vették a nyolcvan véleményt, sõt tovább gondolták azokat és következtetéseket vontak le”. Hogy az utóbbi nem feltétlenül következik az előbbiből? Hogy továbbgondolni és következtetni lehet anélkül is, hogy bármit komolyan gondolnánk? Hogy játszani is lehet és kell engedni olykor “szép, komoly fiainkat”? Hogy talán nem is a nyolcvan véleményt, hanem a Transindex kísérletét találták inkább továbbgondolandónak és következtetések levonására alkalmasnak a kánikula ellenére is mindvégig netközelben lévő szerkesztők? Ezek a lehetőségek nem sejlenek fel S. I. hozzászólásában, aki nem akar ugyan érdemben hozzászólni, de alaposan kiosztja az ötletgazda Transindex-szerkesztőket éppúgy, mint azon megfontolatlan kollégáit (Bakk Miklóstól Borbély Lászlóig, Gyarmath Jánostól Balló Áronig), akik nem átallottak a számítógéphez ülni ebben az agylágyító kánikulában és szavakat vesztegetni e “szavazósdira”. Felmenti és dicséri ugyanakkor a maga módján ugyancsak hozzászólóvá “süllyedő” Jakab Árpádot, aki fitymálóan és elutasítóan szól az egészről. Kettejük egyetértése persze nem meglepő, hiszen az Erdélyi Riportot és az Udvarhelyi Híradót nem csak az fűzi össze, hogy a Transindex “primitív” disputázói gyakran egy kalap alá veszik és együtt szapulják mindkét orgánumot… De mondandómnak nem ez a lényege, hanem az, hogy vajon vagyunk-e ma mi, “az erdélyi magyar sajtó” abban a helyzetben, hogy akár nyolcvan olvasóba is belerúgjunk? Akármelyik “kis létszámú, zárt közösségbe”? (Tudjuk, az Erdélyi Riport megengedhet magának nagyobb “veszteségeket” is, de meddig?) Fumigálhatjuk-e a nyilvánosság bármelyik szegmentumát a szakszerűségre, szakmaiságra hivatkozva? Elutasíthatunk-e zsigerből minden fenntartást e vélt, deklarált profizmussal takarózva? Tolerálhatjuk-e, adhatunk-e teret az aktivizmus bőrébe bújt politikai szubkultúrának a “valódi kultúra” igényét hangoztatva? A bizonyos érdekcsoportok által antidemokratikusnak minősített nézetek nyilvános hangoztatása nem fér-e bele a demokráciába? Megannyi kérdés, amelyet mind Stanik István utólagos reagálása vetett föl bennem, holott ebben az észapasztó kánikulában elintézhettem volna annyival: köszönjük a kioktatást, holtunkig tanulunk...

A továbbiakban azok a lapok következnek, amelyektõl nem érkezett válasz körkérdésünkre.





























Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS