Olaszteleki Dánielek apródjai: az egész vidéket sikerült mozgósítani
kérdezett: Gál László 2011. december 05. 13:30, utolsó frissítés: 13:30Amióta a Daniel-kastély a miénk, a Webkastély révén kaptuk az egyik legnagyobb pozitív visszajelzést a falu részéről - meséli Rácz Lilla tulajdonos, a második helyezett csapat tagja.
Az Olaszteleki Dánielek apródjai csapat a második helyen végzett a Webkastély vetélkedőn. Az olaszteleki református lelkipásztor, Tüzes-Bölöni Ferenc és a kastélytulajdonos Rácz Lilla mellett a csapatot kizárólag középiskolás lányok alkották: Márkó Krisztina, Gál Enikő, Márkó Annamária, Albert Rita, Gál Timea, Tüzes-Bölöni Kincső, Lázár Anita, Tüzes-Bölöni Noémi. Őket kérdeztük a csoportos interjún.
Mi volt a legszebb élményetek a versenyen?
Márkó Annamária: A kastély jelenével kapcsolatos interjúkat készíteni a faluban. Elindultunk az úton, és akivel csak szembe mentünk az utcán, azt megkérdeztük, hogy mi a véleményük róla, hogyan hasznosítanák, illetve hogyan látják a jövőjét a tulajdonosok terveinek függvényében. Ezekről készítettünk felvételt. A többség szerint a jelenlegi állapot elég rossz, de örülnek, hogy magántulajdonba került. Ez volt az első alkalom, amikor közvetlenül kapcsolatba léptünk a faluval. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk.
Már több csapattól hallottam, hogy a kastélynap volt a legszebb élményük. Ti mit gondoltok erről?
Gál Enikő: A vártnál sokkal többen jöttek el. A délelőtti gyerekprogramokon hatvannál több fiatal vett részt. Délután, a felnőtt programokra is szép számmal eljöttek. Tartottunk egy beszélgetést is ott a tulajdonosokkal, ez sokat segített abban, hogy a falusiak megtudják, tulajdonképpen mit is terveznek, és az nekik miért lesz jó.
Mi a tervetek a kastéllyal?
Rácz Lilla: Van egy megnyert Európai Uniós pályázatunk, amelyből hamarosan elkezdjük az épület felújítását. Hosszú távú terveinkben egy kastélyszálló kialakítása szerepel. És amellett, hogy szállást adunk az látogatóknak, bővíteni szeretnénk a szolgáltatásainkat azzal, hogy a környéket is megismerhessék, és élményeket szerezhessenek.
Milyen rendezvényeket szeretnétek a jövőben szervezni, a mostanihoz hasonló kastélynapot esetleg?
Rácz Lilla: Nem ez volt az első rendezvényünk, és semmi esetre sem az utolsó. Már hagyománya van az ilyen jellegű eseményeknek Erdővidéken, elég csak a reneszánsz napokra gondolni. Abba már a tavaly is bekapcsolódtunk, és a jövőben is részt szeretnénk venni. A turisták odacsalogatása mellett, a falu és a környék lakóinak is szeretnénk kedvezni.
Hogyan illeszkedett be az elképzeléseitekbe a Webkastély vetélkedő?
Rácz Lilla: Számomra a vetélkedőben az volt a legnagyobb pozitívum, a legszebb élmény, hogy amióta Olaszteleken a Daniel-kastély a miénk, a Webkastély révén kaptuk az egyik legnagyobb pozitív visszajelzést a falu részéről. Egyrészt volt egy lelkes csapat, akik jelentkeztek, bekapcsolódtak a versenybe. Másrészt látszott, hogy van érdeklődés a kastély iránt. Nagy előrelépést jelentett a faluval való viszonyunkban, szorosabbra fűződött a vetélkedő által.
Hogy kell a ti esetetekben magának a vetélkedőnek, a feladat megoldásnak a folyamatát elképzelni?
Gál Enikő: Először mindenki maga olvasta el a feladatot, és ötleteket gyűjtött. Majd találkoztunk és közösen megbeszéltük a tennivalókat, szétosztottuk a feladatokat. Naponta tartottunk megbeszéléséket és feldolgoztuk az anyagot.
Tüzes-Bölöni Ferenc: A tulajdonosok mellett segítettek a szervezésben a helyi civil szervezetek és öntevékeny csoportok is. A próbák támogatására egész Erdővidéket sikerült megnyerni. Egyedüli csapatként szerepeltünk a versenyben a vidékről, és sikerült közös ügyet teremteni belőle. A szomszédos falvakból is nagyon sok támogatónk volt.
Milyen visszajelzéseket kaptatok még?
Márkó Krisztina: A Facebookon egy nyílt csoportot is készítettünk, amelyre több mint ezer tagot vettünk fel a verseny alatt.
Honnan kaptatok visszajelzéseket?
Tüzes-Bölöni Ferenc: Olaszországi, ciprusi, németországi, angliai magyar anyanyelvű barátaink, akik elolvasták a tartalmakat, folyamatosan követték az eseményeket és tetszikelték. Magyarországról is többen segítettek.
Hogyan tudtátok meg, hogy másodikak letettek? Csalódottak voltatok?
Gál Enikő: Egyáltalán nem, nagyon örültünk neki. Pont az iskolában voltam, amikor szólt az egyik csapattársam, elég hangosan ünnepeltünk. Én nagyon elégedett vagyok a helyezéssel.
Tüzes-Bölöni Ferenc: Ahogy hétfőn a déli órákban az interneten megtudtam az eredményt, rögtön küldtem üzenetet a lányoknak. Elégedett vagyok. Igaz, hogy nem a kastélyokat díjazták, de az olaszteleki Daniel-kastélynak nincs olyan története, mint mondjuk a szárhegyinek vagy más nagy múltú, történetű kúriáknak. Lehet nekik előnyük volt. Maga a munka kitűnően sikerült. Az is jó érzéssel tölt el, hogy csak a zsűrinek az értékelése alapján is másodikak lettünk volna.
Milyen pozitív hatása volt annak, hogy szinte csupa fiatal alkotta a csapatot?
Tüzes-Bölöni Ferenc: Az interneten való jártasságuk egyértelműen előnyt jelentett, mert sokkal jobban tudtak mozgósítani, mint én tudtam volna. Minden próbának a teljesítésében maximálisan oda tették magukat, az interjúzásokban, a napi megbeszéléseken nagyon energikusak voltak, sőt, ők lelkesítettek.
És miért csak lányok?
Gál Enikő: A fiúk nem akartak jönni. Nálunk a fiúk nem szeretnek az ilyen jellegű feladatokba bekapcsolódni. A foci az megy, de nem igazán érdekli őket egy vetélkedő vagy kastély, legalábbis nem ilyen szinten.