A tíz legmakacsabb előítélet a sikeres nőkkel szemben
Dezde Móni 2011. november 16. 16:16, utolsó frissítés: 16:31Kemények és gyengék, férfiasak és érzelgősek, vagy egyszerűen „csak dísznek vannak” – a sikeres nőkkel szembeni sztereotípiák esetében az sem zavar senkit, hogy gyakran teljesen ellentmondanak egymásnak.
A nők egyre magasabbra kerülnek a hatalmi ranglétrán, egyre nagyobb befolyásra tesznek szert, mint országok vezetői, vállalatigazgatók vagy népszerű médiaszemélyiségek. De ezeken a szinteken még mindig kisebbségben vannak, ami miatt a megítélésük továbbra is a nemük függvényében történik. És a sikeres nőket sokkal többször skatulyázzák be, mint a férfiakat, gyakran éppen a többi nő. És vajon miért van az, hogy a férfi vezetőknek lehet komplex személyiségük, a hatalommal bíró nőket viszont gyakran elcsépelt sztereotípiákkal jellemzik, ami önbecsülésüket is aláássa.
A Forbes Women befolyásos női vezetőket – az IMF-vezér Christine Lagarde-tól a New York Times főszerkesztő Jill Abramsonig –, kérdezett meg arról, hogy szerintük mi a legbosszantóbb sztereotípia a sikeres nőkkel szemben, és hogyan szivárogtak be ezek a köztudatba. Következzék a tíz leggyűlöltebb és legszívósabb előítélet.
1. Jégkirálynő
Egyike a legtartósabb sztereotípiáknak, amit csak erősítenek az olyan ábrázolások, mint pl. a fagyos Miranda Priestly figurája az Ördög Prádát visel c. filmből (a szereplőt a Vogue-os Anna Wintourról mintázták). Úgy festik le a sikeres nőket, mint ellenszenves, hataloméhes személyeket. Tipikus 22-es csapdája helyzet: ha egy nő érzelmek jeleit mutatja a munkahelyén, akkor törékenynek és vezetésre képtelennek tartják. Aki viszont nem mutatja ki azokat és profiként viselkedik, arra rásütik, hogy „jeges és nőietlen”. Sok nőnek ez duplán vesztes helyzet.
2. Szingli és magányos
Általános nézet, hogy a sikeres nőktől félnek a férfiak, így a karrierért cserébe fel kell áldozniuk a magánéletüket. Még azok a nők is, akiket esetleg nem is érdekel a házasság, kemény megítélésben részesülnek: rájuk sütik a „vénlány” bélyeget, és akkor még jól jártak. Sikeres nőknél valahogy mindig téma lesz a családi állapot.
3. Kemény
A The New York Times első női főszerkesztője, Jill Abramson korábban oknyomozó riporterként dolgozott a The Wall Street Journalnál. Mint mondja, a leggyakoribb előítélet, amivel találkozik, hogy a női vezető kemény és nyers. Mint riporter valóban szüksége volt a szigorú szabályok betartására, de nem úgy gondol magára, mint egy „kemény” személyre.
4. Gyenge
Laura Chinchilla, Costa Rica elnöke, az ország első női államfője azt mondja, hogy a sikeres nők azért szembesülnek ezekkel az előítéletekkel, mert a társadalom csak jelenleg alkalmazkodik a nők egyre növekvő döntéshozói befolyásához. Véleménye szerint a legnagyobb sztereotípia az, hogy a nők gyengék, ami szerinte abból a megfigyelésből ered, hogy a nők sokkal inkább hajlamosabbak konszenzusos döntéseket hozni. Mi a sikert nem egy személy eredményeként értékeljük, hanem egy csapat sikereként – állítja. És ez a fajta hatalomkezelési különbség az, amit sokan gyengeségként értenek félre.
5. Férfias
Az az elképzelés, miszerint egy erős nőnek úgy is kell viselkednie és kinéznie, mint egy férfinak, nagyon bosszantja Christine Lagarde-t, az IMF vezetőjét. Ökölbe szorított kezekkel fejtette ki, mennyire utálja, hogy úgy kell kinéznie, mint egy „üzletembernek”. Elismerte, hogy ő is érzi a nyomást, hogy a „megfelelő” külsőt mutassa, de próbál ellenállni annak, hogy túlságosan is üzletembernek öltözzön.
6. Egyedül nem vinné semmire
Az NBC egyik riportere még a karrierje elején szembesült azzal a nézettel, hogy nem lehet jó hírszerkesztő belőle, mert a nőknek nincs „hírérzékük”. Most ő vezeti a csapatot, és azt mondja, hogy a legsértőbb számára az volt, hogy sokan úgy gondolják, a nők csak akkor lehetnek sikeresek, ha valaki segíti őket vagy kikényszerítik az előreléptetésüket, mivel ez egyszerűen csak azért, mert jók valamiben, nem történhet meg.
7. Érzelgős
További gyakori előítélet, hogy a női vezetők hajlamosak az érzelmi kitörésekre. Annak ellenére, hogy Hillary Clinton következetesen higgadtan viselkedik, amikor a kampányban egyszer kifakadt, akkor a sajtó rögtön lecsapott rá. Vagy ugyanígy járt Carol Bartz, a Yahoo vezetője, akinek esetében gyakran emlegetik, hogy „csípős a nyelve”, ami egyfajta bizonyíték arra, hogy „érzelmei által vezérelt” és „nincs önuralma”.
8. Dühös
A férfiaknál a harag a státus jele, de ha a nők haragot mutatnak, akkor kevésbé kompetensnek tűnnek. Pl. Michelle Obamát is „dühös fekete nőnek” nevezték, amikor a 2008-as elnökválasztáson a férje mellett kampányolt. A Harvardon diplomát szerző ügyvéd fokozatosan finomított az imidzsén és a beszédein, hogy sokkal „rokonszenvesebb” legyen, és most már inkább a divatos öltözékéről és a férje iránti odaadó támogatásáról ismerik, mintsem a politikai kérdésekben felvállalt markáns álláspontjáról.
9. Dísznek van
A nők az Egyesült Államokban mindössze a 16%-át töltik be a vállalati vezetői posztoknak. De ahelyett, hogy természetes módon az egyenlő arány fele haladnánk, gyakran a nők jelentétét úgy értékelik, mint a sokszínűség „jelképeit”, vagyis egyfajta „dísznőket” látnak bennük, mintsem olyan vezetőt, aki kiérdemelte az állást. A korábbi amerikai külügyminiszter, Condoleezza Rice gyakran az egyetlen nő volt a teremben – de nyilván nem a neme miatt került oda. Bár a cégek rendszerint ezeket a „sokszínűségi” célokat komolyan is veszik, ez még nem jelenti azt, hogy a cég kárára tennék, vagyis hogy ezért ne a legmegfelelőbb embert vennék fel egy állásra.
10. Pompomlány
A nőiesnek és melegszívűnek tartott sikeres nőket gyakran bélyegzik „pompomlányoknak”: nem úgy néznek rájuk, mint erős vezetőkre. Amikor a korábbi alaszkai kormányzó, Sarah Palin indult az alelnöki tisztségért, voltak férfiak, akik azt mondták róla, hogy csak „egy pompomlány, nem egy edző vagy egy hátvéd”, vagyis nem kell komolyan venni.