Egy hétre befogadják a tusnádfürdői gyermekotthon lakóit a Csíki Anyák
Gy. A.2011. augusztus 29. 17:56, utolsó frissítés: 2018. június 18. 15:24
Mindenkiben a segítési szándék munkál: egy jó hetet szeretnének szerezni a gyermekeknek.
Augusztus 18-án közel egy tucat anyuka gyülekezik a csíkszeredai Albert-ház, a CsAkEgy (Csíki Anyák Egyesülete) székhelye előtt. Többségük helybéli, de volt, aki Udvarhelytől érkezett. Többen gyerekkel érkeznek, mert nem volt kire hagyni a kicsiket. Nagyszabású akcióra készülnek: a levelezőlista és az egyesület tagjai augusztus végén Csaba testvér tusnádfürdői árváit saját otthonukban vakációztatják egy hétig.
Lelkesek, ugyanakkor zavarban vannak
Az anyukák szemmel láthatóan lelkesek, erős bennünk a segíteni vágyás, de azért zavarban is vannak: tudják, nehéz lesz a 30-35 gyerekből kiválasztani azt, akit végül is hazavisznek. „A gyerekek tudnak róla, hogy miért jövünk? Mit fogunk nekik egyáltalán mondani?” – számtalan kérdés hangzik el a rövid megbeszélés alatt.
Tiboldi Bea, a CsAkEgy kitalálója és egyben motorja, maga is gyereknevelési szabadságon levő kétgyermekes anyuka mindenkit megnyugtat. Közben nevetve meséli: az elmúlt hetek telefonos beszélgetései alapján a fültanú idegenek már gyerekkereskedelemmel is megvádolhatták.
Kezében egy hetek óta keringő, többször átírt lista: az anyukák a gyermekek életkora és neme alapján választottak úgy, hogy vendégeik saját gyermekeikhez leginkább illőek legyenek. Persze ez az “objektív” szelekció sokakat zavarba hozott: többen úgy vélték, hogy egyáltalán nem kellene válogatni.
A tusnádfürdői Szent László Gyermekvédelmi Központ 2005 óta működik, hatalmas, nemrég felújított épület, hátul tágas, parkos játszótérrel. Az iskolai tanév alatt összesen 103 gyerek él ebben az intézményben, ami egyfajta bentlakásos nevelőintézetként működik. A gyerekek „családokban” nevelkednek, kb. 10 gyermekre jut egy nevelőszülő.
Útban Tusnádfürdőre kiderül, a motivációk sokfélék. Mindenkiben a segítési szándék munkál: egy jó hetet szeretnének szerezni a gyermekeknek, és egyúttal a nevelőknek is meg szeretnék adni a lehetőséget, hogy elmenjenek nyaralni. Van olyan anyuka is, aki gyermekként maga is szinte árvaházba került, de végül rokonok vették magukhoz, és most úgy érzi, minden áron segítenie kell.
Megérkezés után az épület előtt még egy gyors egyeztetés tartanak. „Izgulok, hogy lesz, én félek a gyerekektől” – mondja az egyik anyuka, amivel derültséget vált ki a többiekből. Hatalmas izgalommal vonulnak be az épület hátsó udvarához, ahol a gyerekek épp kint játszanak. Többen azonnal köréjük sereglenek: csak ekkor szereznek tudomást arról, hogy mire is készülnek a „nénik”.
Sokan hangos „de jó!” felkiáltással fejezik ki örömüket a hír hallatán, a bátrabbak azonnal kinéznek maguknak egy anyukát és beszédbe is elegyednek vele, kedveskednek neki. Nagyon hamar megszületnek a kölcsönös szimpátiák, így Bea szorgosan javítgatja a listán a neveket, próbálja követni a változásokat.
Többen voltak, akik egy gyermeket szeretettek volna hazavinni, de végül kettővel, vagy éppen hárommal maradtak. Az udvarhelyi anyuka pedig, akinek otthon három gyermeke van, úgy dönt, hogy a tervezett egy hét helyet kettőre viszi haza az egyik kislányt.
Miközben a gyermekekkel ismerkedtek, az anyukák a nevelőket is faggatták: mit szeret, mit nem, mit kell majd neki főzni, mire allergiás, mire kell külön odafigyelni? A nevelők maguk is elcsodálkoznak, mi mindenre nem gondoltak az anyukák. Bea ezúttal is igyekszik minden kérdést megválaszolni, és közben mosolyogva közli: minden gyermeket elvisznek majd. Aki esetleg marad, azt ő bevállalja.
Gy. A.
2011. augusztus 29. 17:56, utolsó frissítés: 2018. június 18. 15:24
