2020. aug. 5. szerdaKrisztina
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mit szerettünk a Kolozsvári Magyar Napokon?

Rácz Tímea, Gál László 2011. augusztus 23. 14:39, utolsó frissítés: 2011. augusztus 24. 08:51

A főtér dugig tele emberekkel, a MIT-terasz fenyőrügy-szörpje: összeírtuk azt a tíz élményt, ami nélkül a KMN nem lett volna az igazi.


Azt, hogy a főtér dugig telt emberekkel

Szeretjük használni a belvárost, és szeretjük a főteret, ezért különösen jól eső érzés volt látni minden korosztály képviselőit a könnyű- és komolyzenei koncerteken egyaránt. Minél több rendezvényt a főtérre!


A MIT-terasz fenyőrügy-szörpjét

„A KMN apró örömei”-fejezetből emeljük ezt ki, csudafinom házi szörpből kevert üdítő. Lehet, hogy nem számít különlegességnek, mi csak most hallottunk róla és most kóstoltuk először. Kéne egy-két ládával otthonra is.




Oszkárt, a hollót

A kabala-karikatúra nagyon aranyosra sikeredett, akár plüss- vagy egyéb anyagú bábunak is el tudjuk képzelni. A vásári cukiságok között jól megfér, a gyerekek zabálnák. Miért is ne lehetne Mátyás hollója játékszer? No nem sorozatgyártásban, csak úgy, emléknek a KMN-ról.



Schmitt Pál bevonulását

Ezt viszont egy olyan jelenet miatt szerettük, amelynek nem sok szemtanúja volt. A kordonok mögött, a politikusi menetre jó rálátással egy anyuka mutogatta a kisfiának: itt jönnek a daliák! „Kik azok a daliák” – kérezte a fiúcska. „Hát például... az alpolgármester, László Attila! Látod, ott megy!” – jött a felettébb meglepő válasz.


A fesztiválutcát

A Farkas utca árnyéka tökéletesen megfelel egy vásáros-lacikonyhás sor kialakítására. Üldögélni, beszélgetni, nézelődni, koncertet hallgatni mind-mind jó volt, a közelben pedig – a Romkertben – a gyerekeket is nyugodtan ott lehetett hagyni mindenféle foglalkozásra.


Hogy szonettet írt rólam/rólunk: László Noémi, Karácsonyi Zsolt és Egyed Emese

Le kellett ülni a felsorakozott költők valamelyike elé és ő írt rólad egy szonettet. Teljesen szokatlan, ugyanakkor kellemes érzés volt várni a művet, és közben elbeszélgetni az addig csak a könyvekből ismert alkotókkal.



A Benkó Dixiland Band örömzenéjét

A jó tempójú és minden fölösleges mellébeszéléstől mentes koncerten a zene volt a főszereplő, és ez tetszett a leginkább. Bár az eső után viszonylag kevesen voltak a főtéren, de ez egyáltalán nem csorbította az esemény hangulatát, mert a dzsessz és swing muzsikát játszó zenekar tökéletesen építette fel a koncertet. Nyugodtan, boldogan és teljes elégedettséggel hagytuk el a helyszínt.

A változatos menüsort a főzőversenyen

A többségben lévő paprikás-varióciók mellett örömmel tapasztaltuk, hogy főztek diós laskát, vaddisznó pörköltet karamellizált cukorba forgatott almával tálalva, curry-s zöldséget rizzsel, kínai zöldséges csirkét és tepertőt is.


A XV-XVII. századi magyar könyveket

Vizsolyi Biblia, Heltai fabulái és Thuróczy-krónika. Felsorolva nem tűnik valami izgalmasnak, viszont ott állni mellette és nézni egy több száz éves könyvet, amely magán viseli az évek nyomait, kellemes borzongással töltött el.



A tapsot a Maratoni Sorsjáték végén

Szerettük, hogy a 12 órás folyamatos játék után a közönség a főtéri koncert ellenére sem felejtette el a színészeket és este tízre sokan gyűltek össze. Az a pár perces taps pedig az egyik legmeggyőzőbb volt amit valaha hallottam. Olyan nagyszerű, mint amilyen nagyszerűek a Sorsjáték improvizációi voltak.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS