2022. január 17. hétfőAntal, Antónia
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Szexuális felvilágosítás: jobb, ha tőled tudja meg, mint a kisvakondtól

Gy. A. Gy. A. 2011. augusztus 10. 13:13, utolsó frissítés: 18:04

Sok szülőnek jelent kínt gyerekével a szexről beszélni, márpedig a kényes kérdések egyre korábban jönnek. Vekerdy szerint a lényeg az érzelmi töltet. De mi folyik a romániai iskolákban?


A szülőknek általában nagyon eltérő véleményük van arról, hogy mikor és mennyit kell a gyerekkel a szexualitásáról megosztani: vannak családok, ahol erről a témáról is lehet tabumentesen beszélni, és az őszinteséget tartják a legjobb módszernek, vannak, ahol egyáltalán nem kerül szóba a szexualitás, és inkább a tanintézményekre, vagy éppen a gyerekre bízzák az információk beszerzését.

Persze ez esetben számolni kell a rizikóval, hogy a barátoktól vagy az internetről nem éppen a legbiztosabb és leghasznosabb tudnivalókat szerzik be.

A felmérések azt igazolják, hogy jobb korán kezdeni. Manapság a gyerekek gyakran már kisiskolás, vagy akár óvodás korban is találkozhatnak valamilyen formában a szexualitással, és ekkor megfogalmazódhatnak bennük olyan kérdések, amelyekre a szülőnek válaszolnia kell.


Hol bújik elő?



A gyerek születésére vonatkozó kérdések például rendszerint nagyon korán előkerülnek, főleg, ha kistestvér érkezik a családba. A gólyás és méhecskés magyarázatokkal ideiglenesen időt nyerhet ugyan a zavarba hozott szülő, de túl sokáig nem lehet elodázni az igazság pillanatát. Egy másik gyakori verzió, hogy bár beismerjük, hogy a baba az anyuka hasából születik, szemérmesek vagyunk azzal kapcsolatban, hogy hogyan is bújik ki onnan.

Ha pl. amikor eljött a szülés ideje, az orvos egy nyílást vág, és azon át veszi ki a babát-szerű fedő sztorival állunk elő, ismét könnyen belegabalyodhatunk a magyarázkodásba, ha a gyerek logikusan visszakérdez, hogy vajon miért nem készült el eleve egy nyílás, ahol kibújhatna? Ráadásul a helyes választ egy óvatlan pillanatban már akár az egyik Kisvakond részből is megtudhatja:




Ne jöjjünk zavarba!

Vekerdy Tamás ismert magyarországi gyerekpszichológus szerint a jó megoldás az, ha a gyerekkel soha nem csak a „szexről” beszélgetünk, vagyis a puszta testi technikáról, hanem mindig a személyes érzelmekkel átjárt testi kapcsolatokról, vagyis a „szerelemről”. A Nők lapjában megjelent tanácsadói sorozatából ismert válaszaiban is kifejti, hogy a gyerekek rendszerint magukkal szemben is nagyon tapintatosak, de ha már kérdeznek, akkor nincs mese, válaszolni kell. És örüljünk, ha kérdeznek, mert ez jelzi az őszinte viszonyt.

A magabiztos szülőnek pedig mindenre lehet egy elfogadható válasza: ha pl. megkérdi, hogy honnan bújik ki a baba, akkor mondhatjuk azt, hogy az anya öléből, a két lába között. Ha azt is megkérdezi, hogy hogyan került oda, elmondhatjuk, hogy ha két ember szereti és öleli egymást, akkor az apa testéből leválhat egy kis rész és az átmehet az anya testébe, ahol összeforr egy magocskával. Ha a hogyanra is kíváncsi, akkor közölhetjük, hogy az ölük tájékán történik mindez, ahol az ember pisil, és ahol az anyák testében van egy nyílás, amin a gyerek is kibújik születéskor, és ott át tud menni az a kis részecske is. Minden kérdésre lehet egyszerűen, a gyerek szintjén és mégis az igazságnak megfelelően válaszolni – nyugtat meg mindenkit Vekerdy.


A csapból is a szex folyik, mégis sok a tévhit

Rendszerint éppen azokban az országokban legmagasabb a nemi úton terjedő betegségek és a tinédzserkori terhességek aránya, amelyek a szexuális nevelés terén a leginkább konzervatívak (és ide tartozik pl. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok is).

A Durex Network Face of Global Sex kutatási sorozatának tavalyi, ötödik felméréséből kiderül, hogy a magyar és romániai fiatalok több mint 40%-a hiszi tévesen azt, hogy egy vécé ülőkéjéről is el lehet kapni a szexuális úton terjedő betegségeket.




A teljes térkép itt elérhető!

A kutatás kitér a szexuális élettel és a nemi betegségekkel kapcsolatos tévhitekre, a szexuális felvilágosítás során szerzett tapasztalatokra, és az eredmények azt mutatják, hogy habár a szexről ma minden médium rengeteget szól, a fiatalok egy részénél mégis megdöbbentő tévhitek rögzülnek.

Összességében a nyugat-európai országok magasabb pontokat értek el tudásban, hozzáállásban és gyakorlatban, mint a kelet-európai országok, és a fiatal nők pontszámai jellemzően magasabbak a férfiak eredményeinél. Ugyanakkor mindenhol magasabb pontszámot értek el azok, akik egyénileg kaptak szexuális felvilágosítást szüleiktől, tanáraiktól vagy egészségügyi szakemberektől.

A kutatás egy 15 ezres reprezentatív mintán történt, 15 és 20 év közötti fiatalok körében, 9 nyugat- és 6 kelet-európai ország vett benne részt. A felmérésből az is kiderült, hogy a romániai fiataloknak nincs valami jó véleménye az iskolai szexuális felvilágosításról: több mint a felük (53,9%) szerint a tanároknak nem volt meg a szükséges felkészültségük ahhoz, hogy megtartsák ezeket az órákat.

A romániai civil szervezetek egyébként több ízben is jelezték az országos szexuális nevelési stratégia hiányát, valamint azt is, hogy az iskolákban gyakorlatilag nem is igazán létezik szexuális felvilágosítás: ennek következtében nálunk is nagyon magas a kiskorú-terhességek aránya.


Vita sexualis

Ma már a fiataloknak szóló felvilágosító könyvek garmadájából bárki kiválaszthatja az ízlésének és saját elképzeléseinek leginkább megfelelőt. Már a nagyon kisgyermekeknek szóló mesékben vagy rajzfilmekben is feltűnhet a téma – nyilván azzal a szándékkal, hogy megkönnyítse ezt. De azért mégis a szülő felelőssége marad.

Összemérhetetlenül bővebb a kínálat, mint a jelenlegi szülők gyerekkorában, a kommunizmus idején volt, amikor a szexualitásra vonatkozó kiadványokat gyakorlatilag betiltották. Méghozzá nemcsak a pornót, de bármilyen felvilágosító jellegű művet is. Így legfeljebb a külföldről, elsősorban Magyarországról beszerzett kiadványokból, vagy később pl. a szintén onnan behozott IM vagy Bravo ifjúsági magazinok szexuális tanácsadó rovatából lehetett infókat beszerezni. Itthon eközben legfeljebb a Vita sexualis szakkönyvet lehetett lapozgatni, amely száraz és tudományos volt, és nem utolsó sorban jó latintudást feltételezett.

Vagy szerencsésebbeknek esetleg ott volt még a legendás Helga című, 1967-es NDK oktatófilm Erich F. Bendertől, amely az Egészségügyi Felvilágosító Központ megrendelésére készült, „szülők, nevelők és a felnövekvő fiatalok” számára, a helyes a szexuális felvilágosítást célozva meg. A film a fogamzásgátlás, a terhesség és a szülés kérdéseit tárgyalta.


Ki világosít a sulikban?

Romániában nincs az iskolai szexuális felvilágosításra vonatkozó egységes tanügyi program. Ez a kényes feladat általában az iskola vezetésére van bízva, és az osztályfőnöki órák keretében, az iskolapszichológus közreműködésével kerül rá sor. Szabados Andrea iskolapszichológustól megtudtuk, hogy Kolozsváron például a Báthory Líceumban létezik egy általános, szélesebb körű prevenciós program, amelyen belül szexuális nevelést is tartanak. Osztályokra lebontva zajlik a program, kisiskolásoknak természetesen teljesen más szempontok alapján tartják, mint a líceumban. Itt egyébként a szülői közösség volt a kezdeményező.

Más iskolákban kérés alapján, a tanárokkal egyeztetve, osztályfőnöki órákat elkérve történik meg. Általában az iskolák kérvényezhetik, de a szakember szerint csak most kezd elterjedni, és most kezdenek más iskolák is érdeklődést mutatni a hasonló, átfogó prevenciós programok iránt. Általában az osztályfőnök hatáskörébe tartozik, aki az iskolapszichológussal együttműködve oldja meg a feladatot.

Tarthatják csak egy adott osztálynak, vagy az igazgató bevezetheti a programot az egész iskola számára. Az iskolán belüli szakemberek szabadságot élveznek abban is, hogy hány éves kortól és milyen formában történjék ez meg. Újabban ráadásul bonyolódott is a helyzet, mivel már az osztályfőnöki óra sem kötelező, így még nehezebb megfelelő keretet találni ezekhez az órákhoz.

Szabados a felhasznált források kapcsán elmondta, hogy nagy hangsúlyt fektet rá, hogy a legújabb kutatások, külföldi kiadványok cikkei alapján tartsa meg az órákat. „De mivel a diákok mindenfélére nagyon kíváncsiak, az interneten is utánanézek, hogy milyen témák forognak, hogy mindenben jártas legyek. Folyton olyan kérdésekkel szembesül az ember, amire fel kell készülnie.”

Kifejtette, hogy igazából a diákok nagyon szeretik, igénylik ezeket az órákat, és gyakran a diákok is kérvényezik, kérik a folytatásukat. A pozitív visszajelzés tőlük jön, hogy mennyire hasznos is ez – hangsúlyozta.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS