2023. március 29. szerdaAuguszta
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

dosszié

összeállította:Kelemen Attila Ármin 2001. július 19. 19:25, utolsó frissítés: 19:25


AZ ORTODOX TEMPLOMOK

szintete mindig keleteltek, azaz a bejárat nyugati, a szentély pedig keleti oldalon volt - az elvtől időnként az építkezési lehetőségek miatt el szoktak tekinteni. A tradíció szerint viszont, a hívek a templomban arccal kelet felé vesznek részt a szertartásban. A templom belseje három fő részre oszlik: előcsarnokra, hajóra és szentélyre, amelyet oltárnak is neveznek - a nyugati egyházban csak magát az oltárasztalt szokás oltárnak nevezni, viszont a keleti egyházban az oltárnak azt a részét is, ahol az oltárasztal van. A tradíció szerint, a templomnak három ajtaja van, a Szentháromságot szimbolizálva. Általában az ortodox templomok teljes belsőjét freskók és mozaikok díszítik.

Az előcsarnok a templom bejárati részén található, annak jobb oldalán szokott állni a keresztelőmedence, a hely ahol gyakran történik maga a keresztelés is (ez azonban nem merev szabály). Egyes ortodox egyházakban az előcsarnok a nők tartózkodási helye. Az előcsarnok a templom hajójától néha boltozatos nyílásokkal áttört fal válassza el, néha csak fa- vagy kőkorlát.

A hajó keleti, tehát szentély felöli végében általában ikontartó állványokat helyeznek el. Az ikontartó állványokon a templom névadó védőszentjének és az az napon ünnepelt szentek ikonját szokták elhelyezni, melyet a hívek áhítattal megcsókolnak és amely mellett gyertyát gyújtanak. A hajó éjszaki oldalának a végében áll a nyugati egyházban megszokotthoz hasonló szószékhez. Eredetileg azonban, az ortodox templomokban csak egy kör vagy négyzet alakú emelvény állt az evangéliumok felolvasására és prédikálásra. A hajó déli oldalán, tehát a szószékkel szemben van a díszes kiképzésű, dobogón álló püspöki trón.


A harangok használata a keleti egyházban a X. századtól kezdve vált általánossá.

A kupolák a balkáni temolomok sajátosságai. A balkánon a legelterjettebbek az ún. hagymakupolák, igaz, a Kaukázus vidékén, ahol helyi örmény és grúz hatások érvényesültek a kupola helyét inkább nyolcszög alakú, hegyes süvegben végződő lefedés az elterjedt.

Padok az ortodox templomban nincsenek. Az egyedüli ülőhelyek az öregek és a betegek számára fenntartott, a hajók oldalfalának erősített faragott székek.

A szólea a hajó keleti végében lévő, egy-két lépcsőfokkal magasabb rész. Itt helyezik el kétoldalt az énekesek részére a könyvtartó állványokat, pulpitusokat. A szóleára, hacsak nincs kordonnal elválasztva, a turisták is felmehetnek, hogy közelebbről megszemlélhessék a képfalat, vagy ikonosztázt.

A szentély néha a szóleánál is egy lépcsővel magasabban van. Ide a laikusok már nem léphetnek be, férfiak, elméletileg igen, nők semmiképp.

Az ikonosztáz (képfal)

választja el a laikus hívek tartózkodási helyétől a templom keleti végében levő szentélyt. Az ikonosztáz az ókeresztény időkben használatos szentélyelválasztó korlátból alakult ki, amelynek középső bejáratánál lévő oszlopokon a Megváltó és Szűz Mária képe függött. A VII. századtól vált keleten szokássá, hogy a szentélyelválasztó korláton még további képeket azaz ikonokat helyeztek el. Ebben az időben az ikonosztáz még alacsony volt, és a hívők is láthatták a szentélyt. Csak a késő bizánci időben vált általánossá a templom mennyezetéig tartó ikonosztáz. A sok mezőre osztott ikonosztázon belül, a képeknek meghatározott rendjük van.

Az ikonosztáz kapui:

- a középső kétszárnyút királyi ajtónak hívják. Ezt csak istentisztelet közben tárják ki, és csak a pap és a diakónus mehet be rajta, megszabott szertartási ruhában, a szertartás meghatározott időpontjában. Világi öltözetben és szertartáson kívül csak a püspök mehet itt be a szentélybe.
- a két szélső, ún. diakónus ajtón közlekednek a papnak segédkezők

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS