2020. október 20. keddVendel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az iszlám fõradikális szerint Korán-világállam mentene meg minket

szerk. 2003. április 10. 17:10, utolsó frissítés: 17:10

Sayyid Qutb utópisztikus mûveiben olyan társadalmat álmodik meg, mely ugyan nem veti el a tudományos és gazdasági fejlõdést, mégis a modern Isten országában az archaikus "szemet szemért, fogat fogért" uralkodna. Qutb-t 1966-ban kivégezték.





Szeptember 11-e után úgy tûnt, az al-Kaida és a hozzá hasonló terrorszervezetek könnyen megsemmisíthetõk, azonban az idõ folyamán bebizonyosodott: hatalmas, jól kiépített hálózattal rendelkeznek az arab világban és – ami a legmeglepõbb – támogatóik nagy része éppen a muzulmán vallású vezetõ réteg. A terrorszervezetek egyik õse az 50-60-as évekbeli egyiptomi "Muzulmán Testvériség", melynek fõ-ideológusa Sayyid Qutb (ejtsd: Szájjid Kuh-Táhb) filozófus volt – aki máig minden igazhitû terrorista szellemi atyja. Bátyja, a Szaúd-Arábiába menekült Muhammad Qutb neves iszlamista tanítványai között ott lelhetjük Oszama bin Ladent is.



Qutb szigorú iszlám neveltetésben részesült,



de volt alkalma megismerni a liberalizmust is – hiszen egy ideig az Egyesült Államokban tanult. 1954-tõl 1966-ig egy megszakítással Egyiptomban ült börtönben, míg akasztással ki nem végezték. Fogságban íródott monumentális mûve, a Korán árnyékában Paul Berman (a Terror és liberalizmus címû munka szerzõje) szerint világirodalmi szintû mûremek, ugyanakkor gondolatvilágát és utópisztikus jellegét tekintve Marx mûveivel vetekszik.

Ezzel lenne magyarázható a muzulmán értelmiségi- és vezetõréteg vonzódása az iszlám fundamentalizmushoz? Részletek Paul Berman Qutb gondolatvilágát bemutató esszéjébõl, mely a Terror and liberalism címû, megjelenés elõtt álló könyv anyagának része. Berman elemzése szerint a mû legalább olyan fontos eszköz a fundamentalista terroristák kezében, mint Marx az ultrabaloldaliakéban. Az esszé a New York Times számára készült.


Qutb azt állítja,

szerte a világon az emberi faj válságban van, mivel elvesztette kapcsolatát az emberi természettel -- az emberek intelligenciája és moralitása visszafejlõdött: a nemi kapcsolatok az állatoknál alacsonyabb szintre süllyedtek. (…) Az emberek boldogtalanságukban kábítószerekhez, alkoholhoz és egzisztencializmushoz fordulnak.

Qutb – habár õszinte csodálója a gazdasági termelékenységnek és a tudományos tudásnak, nem hisz abban, hogy a vagyon és tudomány megmentheti az emberiséget; sõt úgy tartja, hogy éppen a leggazdagabb országokban élõ emberek a legboldogtalanabbak. Mi a boldogtalanság oka – miért született ez a szakadék az ember természete és a modern élet között? – teszi fel a kérdést.

Nagyon sok európai és amerikai kultúra-kritikus tette fel ugyanezt a 20. század közepén, közülük nagyon sokan – Nietzschét és másokat követve – rámutattak, hogy a nyugati civilizáció az ókori görög kultúra révén követte el a végzetes tévedést. A hiba az emberi rációba vetett arrogáns hitben gyökerezik, mely sok évszázad után a modern idõk technológiájának ember felett való uralmához vezetett. Qutb bizonyos mértékig egyetért ezzel az értelmezéssel, azzal az egy különbséggel, hogy ahelyett, hogy a hiba okát az ókori Görögországban keresné, azt Ójeruzsálemben véli felfedezni.


A muzulmán hagyomány szellemében

Qutb a judaizmust Isten Mózesnek adott kinyilatkoztatásaként értelmezi: a judaizmus arra tanította az embert, hogy egy Istent imádjon és minden más istent megtagadjon. A zsidó vallás ugyanakkor arra is megtanította az embert, hogyan viselkedjen az élet minden területén – hogyan éljen világi, ugyanakkor Istennel egy életet: úgy, hogy a nép Isten Mózesnek kinyilatkoztatott törvényeinek engedelmeskedik.

Mikor a judaizmus merev és élettelen rituálévá fajult, Isten egy újabb prófétát küldött – Jézust, aki néhány hasznos reformot kezdeményezett (például néhány haszontalan zsidó étkezési megszorítást eltörölt), valamint csodálatra méltó új szellemiséget hozott a kereszténységbe. Jézus követõi és a zsidók közötti viszony azonban erõsen megromlott, s miközben Jézus követõi a "régivonalas" zsidókkal vitatkoztak, Qutb szerint Jézus üzenete felhígult és eltorzult. Jézus tanítványait és követõit üldözték, ami egyben azt jelentette, hogy a tanítványok sohasem tolmácsolhatták megfelelõen és rendszeresen Jézus üzenetét. (…) Emiatt tartja azt Qutb, hogy a keresztény szentírás


elferdített és megbízhatatlan.

A szentírás szerint Jézus isteni természetû, azonban Jézus ember volt – Isten prófétája, nem messiás. Az igazán nagy baj azonban az, hogy Jézus tanítványai a vitában túlzott határozottsággal utasították el a zsidó tanításokat: a tanítványok és követõk Jézus szellemrõl és szeretetrõl szóló isteni igéjét hangsúlyozták, ugyanakkor elvetették Mózes törvényeit, ami a mindennapi életet szabályozta. Ehelyett a korai keresztények a kereszténységbe a görög filozófiát oltották, azt a hitet, hogy a szellemi lét teljesen elkülönül a fizikai élettõl.

A keresztény idõszámítás szerinti negyedik évszázadban Nagy Konstantin császár kereszténnyé tette a Római Birodalmat, azonban Qutb értelmezése szerint ez a pogány képmutatás szellemében történt: félmeztelen lányok, drágakövek és nemesfémek közepette, a kereszténység pedig, mivel elhagyta a mózesi törvényeket, nem tudott védekezni. A római erkölcstõl megundorodva a keresztények védekezésképpen az intézményes aszkézist választották. Azonban az aszkézis nem jó – tartja Qutb – mivel az az emberi természettel ellentétes. Emiatt veszítette el a kereszténység a kapcsolatát a fizikai világgal.


Mózes régi törvényei,

melyek az étkezést, az öltözködést, házasságot, a nemi életet és az életvezetés egyéb területeit szabályozták, az istenit és a világit egy fogalomba tömörítették, mely az Isten imádása volt. A kereszténység ehelyett a fizikai világot az egyik, a szellemi világot a másik oldalra helyezte: Konstantinosz kicsapongásait a mindenrõl való lemondás ellensúlyozta. A dolgok azonban nem álltak meg itt: keresztény filozófusokból és teológusokból álló testületek irracionális téziseket fogadtak el Jézus természtérõl, melyek Qutb szerint teljesen felfoghatatlanok, elképzelhetetlenek és hihetetlenek. Az egyház aztán ezeket az irracionális tanításokat dogmává merevítette, ekkor következett be a végsõ krízis.




Qutb története most Arábiába fordul: a VII. évszázadban Isten egy újabb kinyilatkoztatást adott prófétájának, Mohamednek, aki ennek hatására helyes, torzulatlan viszonyt alakított ki az emberi természettel, mégpedig olyat, melyet a keresztények sohasem tudtak megragadni. Mohamed új, szigorú törvényrendszert vezetett be, mely által a vallást jobban és szorosabban egyeztette a fizikai világgal, mint bármikor máskor. A koránbeli Mohamed-jövendölések arra buzdítják az embereket, hogy legyenek Isten helytartói a Földön – uralkodjanak a fizikai világ fölött, és ne tekintsék a szellemi világgal ellentétesnek, vagy csupán stációnak a túlvilágra tartó úton.


A muzulmán tudósok a középkorban

ennek a tanításnak a szellemében kezdték el kutatni a fizikai valóságot. Az andalúziai és keleti egyetemeken az iszlám tudósok a kutatások során olyan induktív tudományos módszerre bukkantak, mely lehetõséget nyitottak a további tudományos és technológiai fejlõdésnek -- ebben a tekintetben az iszlám vezetõ szerepet játszott az emberiség fejlõdésében, jegyzi meg Qutb. Sajnos azonban a muzulmánokat a keresztesek, mongolok és egyéb ellenségeik támadni kezdték, s mivel az igazhitûek nem követték eléggé hûen a Mohamed tanításait, nem voltak képesek ezt visszaverni. A támadások következtében pedig nem voltak képesek briliáns tudományos módszerükre koncentrálni.

A muzulmán felfedezéseket a keresztény Európába exportálták és ott a XVI. században az iszlám tudományos módszer eredményeket kezdett hozni – így született meg a modern tudomány. Azonban a kereszténység, mivel a szellemi és anyagi világot két különbözõ síkra helyezte, nem tudott megbarátkozni a tudományos fejlõdéssel. A kereszténység képtelensége arra, hogy tudomásul vegye vagy tisztelje a mindennapi élet fizikai minõségét, a kultúrába is beszivárgott és a társadalom viszonyulását is befolyásolta a tudománnyal szemben.

Az európaiak a kereszténység hatása alatt Istent és tudományt különállóként kezdték kezelni: vallás az egyik, tudományos kutatás az érme másik oldalán. Egyik oldalon az ember, mely vágyja az Istent és az Isten által megszabott életet, a másik oldalon ott van az ember természetes vágya a fizikai világ megismerésére. (...) Minden, amit az iszlám egyként gondolt el, azt a keresztény egyház szétválasztotta. E nyomás alatt az európai tudat végérvényesen meghasonlott: az egyik oldalon a kereszténység, másik oldalon az ateizmus állt. A szent és a világi szétvált.


Európa tudományos és technikai vívmányai

lehetõvé tették, hogy az európaiak uralják a világot, így az európaiak az egész világ népeit és kultúráit megfertõzték "undorító skizofréniájukkal" – tartja Qutb. Ez a modern boldogtalanságnak – a jelenlegi társadalom nyugtalanságának, céltalanságának, a hamis élvezetek hajszolásának eredete. A modern élet krízisét minden nyugati keresztény gondolkodó ember érzékeli, azonban az emberiség európai befolyása által a muzulmán gondolkodók is érezni kezdték ezt. (…)

Qutb a muzulmánokat azzal vádolja, hogy túlságosan sokáig tûrték a kereszténység tévedéseit és az iszlám világban is elültették a keresztény skizofréniát. (…) Qutb példája erre Törökország -- egy igazi muzulmán állam, mely 1924-ben világivá lett: Kemal Atatürk elvetette a régi kalifátus intézményi maradványait, így a törökök a muzulmán államnak még az emlékét is megpróbálták kitörölni emlékezetükbõl.

Qutb attól tartott, hogy ha a világi reformisták más muzulmán országokban is sikeresek lesznek, akkor az iszlám ezekben az államokban is szétválik az államtól: az igaz iszlámból részleges iszlám lesz, ami azonban szerinte nem létezhet. Qutb ez ellen forradalmi programot javasol, mely megszabadítja a modern embert a pszichológiai nyomástól és összebékíti az embert mind Istennel, mind a természettel. (…)




Az igaz muzulmánoknak meg kell reformálniuk

az iszlámot és az egész világot egy, a Koránra épülõ államot alapítva, visszaállítva a "szemet szemért, fogat fogért" alapú muzulmán törvénykezést, a sáriját. Qutb szerint azonban ezek a törvények nem barbárak vagy primitívek: szerinte a sárijá éppen hogy szabadságot jelent. Hiszen az olyan társadalmak, melyek nem a Korán tanítása szerint élnek, emberalkotta törvényeknek kell engedelmeskedjenek. Más társadalmak arra kényszerítették az embereket, hogy engedelmeskedjenek vezetõiknek – még akkor is, ha ezeket a szükségszerûen tökéletlen, esendõ, tehát elvetendõ demokratikus módszerrel választották.

A sárija bevezetésével senki nem kényszerül arra, hogy embereknek engedelmeskedjen. A sárija Qutb véleménye szerint nem más, mint az emberi törvények eltörlése – így senki nem kell másoknak szolgáljon. "Az igazi iszlám rendszer az egyén teljes és valódi szabadságát és méltóságát jelenti. Egy olyan társadalomban, ahol egyesek parancsolnak, mások pedig szolgaként követik az utasításokat nincsen valós értelemben vett szabadság, sem pedig emberi méltóság."

Az amerikai élet legveszélyesebb eleme Qutb szerint nem a kapitalizmus, a rasszizmus, a külpolitika vagy a nõk függetlensége: az igazán veszélyes elem az állam és vallás szétválasztásában rejlik. (…) Valójában – állítja Qutb -- a harc nem területi, gazdasági vagy katonai elsõbbségért folyik. Ha ezt hinnénk, tulajdonképpen az ellenfél játszmáját játszanánk, és csak magunkat okolnánk a következményekért.

A valós harc az iszlámért folyik: (…) a nyugatiak tudják, hogy a kereszténységnél és a judaizmusnál jobb az iszlám, és hogy vallásaik romba döntik emberi életeket. Ezért meg kell szüntetniük az iszlámot, hogy saját doktrínáikat a kihalástól megmentsék. (…)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS