Nõ a nõk hátrányos megkülönböztetése
S. M. 2003. március 24. 14:46, utolsó frissítés: 14:46Hátrányos életkori megkülönböztetés mögé #b#bújtatva#/b# mûködik a nemi diszkrimináció a hazai munkaerõpiacon. A nõk fizetése 15-25%-kal elmarad a férfiaké mögött – hangzott el egy hétvégi feminizmus-témájú kerekasztalon.
A feminista szó hallatán harcias, kellemetlenkedõ, és nem utolsósorban visszataszító külsejû hölgyek ötlenek a legtöbb ember eszébe, akik – szexuális? – frusztrációikat öltöztetik ezáltal az ideológia köntösébe. E kép nemcsak férfiak, hanem nõk többségének tudtalattijában is gyakorta asszociálódik a feminizmus fogalmához. Gyakran hallani nõk szájából, hogy egy bizonyos szakma, például a politikusi, nem a szebbik, vagy inkább gyengébbik nemnek való, mert õk túlságosan emocionális beállítottságúak ahhoz, hogy ilyen munkakört hatékonyan ellássanak.
A hivatalos diskurzus a nõk helyzetérõl és státusáról, a nõk és férfiak kapcsolatáról mint hatalmi viszonyról, akárcsak a feminizmusról szóló bármilyen nyilvános vitát irrevelásnak minõsít, vagy a kommunista múlt maradványának tartja. Csak a rabszolgák lázadoznak – íme egy férfiúi vélemény.
A nõk munkája
címû „eseménysorozatra” invitált szombat délután a Tranzit Házba a Desire Alapítvány, mely könyvbemutatót, képzõmûvészeti kiállítást és kerekasztal-beszélgetést szervezett a feminizmus témakörében. A meghívottak többnyire a nõk helyzetének kutatásában tevékenykedõ szakemberek, egyetemi tanárok, szociológus mesterképzõsök voltak.
A rendezvény házigazdája Magyari-Vincze Enikõ, a Kulturális Antropológiai Intézet vezetõje volt, akinek két – feminizmus-témában – megjelent könyvét mutatták be a meghívottak. A kutató évek óta foglalkozik a nõk helyzetének vizsgálatával a posztkommunista Romániában. Fõ kérdése, hogy milyen változókat találunk a nõk életmódjában nemzetiség és az anyagi helyzet függvényében, a nõ-férfi ellentéttet figyelembe véve.
A különbség, amely számít. A szociokulturális sokféleség az antropológia szemszögébõl (Diferenta care conteaza. Diversitatea social-culturala prin lentila antropologiei) címû kötetet Marius Jucan, a BBTE Európai Tanulmányok Karának oktatója ismertette. A könyv posztmodern megközelítését adja a különbség szerepének, és a hazai feminista elméletek leírását tartalmazza. Célja lerántani a leplet a hatalomról, amely a hagyományos – ezért számára megkérdõjelezhetetlen nõi és férfi szimbólumokkal operál. A különbség helyes felismerése vihet csak reflexiót a társadalomba, és történhet meg ezáltal a patriarchális értékek dekonstrukciója, s ez vezethet el a dolgok újfajta észleléséhez.
A Talking Feminist Institutions kötet az európai egyetemek és a feminizmus kapcsolatát boncolgatja feminista professzorokkal készült interjúkon keresztül. Az akadémikus egyetemi oktatás maszkulinizmusa hogyan egyeztethetõ a nyitottságot megkövetelõ feminizmussal? – ez a kérdés állt Olivia Toderean (Politikai és Közigazgatási Tanulmányok Kar) ismertetõjének középpontjában.
A nõk nagyobb arányban maradnak munka nélkül
A kerekasztal-beszélgetés során a nõk munkaerõpiaci helyzetét elemezték a résztvevõk. Elisabeta Stanciulescu, a Babes-Bolyai Tudományegyetem munkatársa egy olyan kutatás eredményeit ismertette, amely azt vizsgálta, hogy éri-e hátrányosan megkülönböztetés a nõket a munkavállalás során. A statisztikai adatok szerint – 1996-tól áll rendelkezésre felmérés a munkaerõpiacról – a nõk körében nagyobb a munkanélküliségi arány, mint a férfiak között, de ez a tendencia viszont egyre csökken.
Azt is vizsgálták, hogy a köztudatban mennyire tudatosult ez a diszkrimánáció. Természetesen a nõk sokkal érzékenyebbek rá, mert õk azok, akiket ez a gond személyesen is érint, ennek ellenére kevesen vannak köztük, akik a gyakorlatban is fel próbálnak lépni ellene.
A kutatás azt az eredményt hozta, igenis mûködik nemi diszkrimináció a munkaerõpiacon, de ezt sokszor életkori diszkrimináció mögé rejtik. Például az alkalmazás megtagadását nem azzal indokolják, hogy nõ, hanem azzal, hogy a jelentkezõ túlságosan fiatal. A férfiak a magán-, a nõk a költségvetési szférában dolgoznak nagyobb arányban.
A törvénykezés tehetetlen ez ügyben. Diszkriminációellenes törvény létezik, viszont – sok más jogszabályhoz hasonlóan – nem használható, nem ültethetõ a gyakorlatba. A román politika nem tekinti szociális problémának a nõhelyzetet, csak nemzetközi nyomásra foglalkozik vele. Furcsamód a jobboldali pártok receptívebbek rá.
Az elnõiesedõ szakmák presztízsükbõl is veszítenek
A szociológiai tanszék mesterképzõs hallgatói, Geambasu Réka és Pásztor Gyöngyi a nõk szakmai elégedettségét, illetve ennek nemzetiségi vetületeit vizsgálták. Emellett a témában készült közvéleménykutatás során nyert statisztikai adatokat ismertették, Kolozsvár nõi alpopulációjára vonatkozóan. A számok tükrében: kétszer annyi nõ volt már munkanélküli, mint férfi, és körülbelül kétszer hosszabb ideig tartott esetükben ez az állapot.
Azok a szakmák, amelyek elnõiesedtek – oktatás, egészségügy – ezáltal presztízsükbõl is veszítettek, így az illetõ szakmák átlagjövedelme is lecsökkent. Ebbõl kifolyólag a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók fizetése mindig az átlagbér alatt mozog. A nõk jövedelme csak ritkán haladja meg az átlagbért - 25 százalékuknál. A férfiaknál ennél jobb az arány: 38%. A nõk kapta bruttó átlagfizetés országos szinten 15-25 %-al marad el a férfiaké mögött.
Él az elõítélet, hogy a nõ nem bír elég elkötelezetten dolgozni
Ellen Benjamin, a chicagói De Paul Egyetem tanára a feminizmus múlt századi eredményeit elevenítette fel, a váláshoz való jogot, a szexuális zaklatás elleni törvényeket és a választójogot, hangsúlyozva, hogy a feminizmust gyakran kapcsolják össze a pacifizmussal. Annak ellenére azonban, hogy a munkások egyharmada nõ, a bérezésük nem egyezik meg a férfiakéval, még ha ugyanazt a jellegû munkát is végzik. A köztudatban még él az a hiedelem, hogy a nõk nem tudnak elhivatottan dolgozni, elsõsorban nõk, és csak ezután következik a munka iránti elkötelezettség. Amerikában is aktív még ez a diszkrimináció.
Livia Popescu (BBTE) a háztartásban dolgozó nõk kiszolgáltatottságáról beszélt, akik nem fizetett munkát végeznek. A nõk kisebb százalékban vannak jelen a munkaerõpiacon, mint a férfiak. A román szociálpolitika nagyon mostohán bánik velük, ugyanis a férfialkalmazott igényeibõl indul ki mindig, ezzel tovább gerjeszti a munkaerõpiaci egyenlõtlenségeket, konzerválva azt a diszkriminatív felosztást, amely az otthoni munkát eleve a nõkre ruházza.
Az emelt nyugdíjkorhatár sem kedvez a nõknek
A nõk „sebezhetõsége” a gyerekvállaláson alapszik. A háztartások egyharmadában 18 év alatti gyermeket nevelnek, kétharmaduk falun él. A szociálpolitika nem ismeri el az otthoni munkát, és a gyermeknevelési segély lejárta után magukra hagyja a háziasszonyokat. Az anyaság mellett a másik kritikus pont az öregség. A nyugdíjkorhatár kitolásával szintén a nõk kerültek hátrányos helyzetbe, mert a gyerekvállalás miatt csökken a ledolgozott évek száma. Ezt azzal próbálják kompenzálni, hogy az anyaság idõszakát is munkaévnek számítják fel.