2021. február 27. szombatÁkos, Bátor
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Pontosan vidám erdélyi látlelet

Szin Péter 2003. január 29. 18:22, utolsó frissítés: 18:22

Fekete-fehér fotográfiákon mutatja be mindazt a változást, ami Erdélyben az utóbbi harminc évben végbement Korniss Péter magyarországi fotómûvész. Képei a dokumentumfotózás nemes darabjai.







"Nem akartam soha igazi leltárt készíteni. Nem tartottam a munkám az etnográfia kiegészítõjének. A tárgyakat megõrzik a múzeumok polcai, a viseletek darabjait a vitrinek, a zenét és az éneket a magnószalagok és a táncot -- a színpadok. A fotográfia ajándéka megörökíteni a legmulandóbbat: az embert a saját világában"

-- írja Leltár címû fotográfiai könyvének zárszavaként Korniss Péter, az egyik nemzetközileg is nagyrabecsült magyar fotómûvész. Korniss 1967-ben járt elõször Erdélyben, egy néprajzkutató társaságában csöppent bele a széki paraszti világ forgatagába. Visszaemlékezése szerint ekkor fogta el a vágy, hogy az élõ népi kultúrát rögzítse fényképpapírra.





Az Officina Nova és a Kreatív Média Mûhely közös kiadásában megjelent kötet 31 év munkásságát fogja át -- a nyolcvanas éveket leszámítva. Az alkotó célja: egy kötetben vetni össze a hatvanas évek végén és a hetvenesek alatt készült fotókat azzal a látlelettel, amelyet a kilencvenes évek erdélyi faluképe nyújt.



Eddig az elmélet és a fotómûvészi szándék. Ritka az a fotóskönyv, amelynek mindenik fotográfiája hibátlan: fel sem vetõdik az olvasóban, hogy a szerzõ vagy a szerkesztõ ugyan miért válogatta be a többi közé. Korniss képei valóban leltárszerûen, szigorúan pontosak, azt az erdélyi világot mutatják fel a Kalotaszegen, Máramaroson, a Mezõségen és kisebb részben a Székelyföldön keresztül, amelyet valóban mindenki lát, ha nyitott szemmel jár e vidékeken.



A szigorúság viszont elnézõ vidámsággal, néhol leheletnyi humorral és nagyon visszafogott nosztalgiával párosul. Ez fõleg a 19. század végi családi fotók mintájára beállított képeken érvényesül (az itt bemutatott ilyen fotók közül az utolsó látható a kötet borítóján is). De találhatunk képzõmûvészeti utalásokat is: az állatait az istállóban gondozó visai gazda képén reneszánsz mesterek hatására bukkanunk. Le nem tagadható erénye a kötetnek, hogy ezúttal nem Székelyföld-képeskönyvet kapunk erdélyi fotóskönyv címén. Korniss Pétert az egész erdélyi vidék foglalkoztatja. Ezért készített máramarosi képeket; másrészt ezért jelent meg a kötet román nyelven is (a fotómûvész szövegeit Paul Drumaru fordította).

A fotográfiák mind fekete-fehérek. Nemcsak a táj és a tárgy igényei miatt, hanem azért is, mert az ilyen fotó bizonyítottan hosszabb életû dokumentum is, mint a színes...

(A kötet megrendelhetõ az Erdélyi Magyar Könyvklub legutóbbi katalógusából)










Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS