2022. július 3. vasárnapKornél
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Milyen a romániai magyar média?

Kiss Dénes 2002. november 12. 17:02, utolsó frissítés: 15:32

A romániai magyar újságírás jellegzetes vonásaiként #b#Magyari Tivadar#/b# elõadásában annak aprofesszionalizmusát, akommercializmusát és elitizmusát emelte ki.





A kisebbségi médiánk elemzése

Magyari Tivadar elõadásának kiindulópontját az a megállapítás képezte, hogy a romániai magyarság médiája, mint kisebbségi média atipikus, azaz több tekintetben eltér többi kisebbségi médiától. A tipikus kisebbségi médiákat a kisszámú sajtótermék, alkalomszerûség, az identitás-felidézõ szerep jellemzi. Rendszerint a többségi médiának egyfajta mellékleteként, rész-mûsoridejeként mûködik, miközben a kisebbség tagjai általános médiafogyasztásukban inkább a többségi médiát használják. Ezzel szemben a romániai magyar médiára egyrészt a szokásosnál nagyobb sajtótermékszám jellemzõ. Ugyanakkor a javarészt a magánszférára támaszkodó, több mint 60 sajtótermék a média széles skáláját fedi le, és nem csak identitás-felidézõ funkciót tölt be, hanem a kisebbségiek informálását is.

A romániai magyar újságírás jellegzetes vonásaiként az elõadó annak aprofesszionalizmusát, akommercializmusát és elitizmusát ("literaturizáltságát") emelte ki.


Az aprofesszionalizmus

a máshol hatékonynak vagy értékesnek elfogadott szakmai követelményektõl való elvonatkoztatást, és új követelmények megfogalmazását jelenti, aminek következtében sajátos eljárásrendszer és értékrend alakult ki. Ez a beállítódás egyaránt jellemzõ a fogalmazásra, a laptördelésre, az interjúzásra, a tudósításra, a hírszelekcióra; sõt, még az újságíróképzésben is megjelenik. Gyakori, hogy a romániai magyar sajtótartalmak nem követik azokat a megszokott eljárási módokat, amelyek máshol alapvetõk és rutinjellegûek -- mint például a hír elkülönítése a kommentártól, az érzelmi túlfûtöttség mellõzése, a távolságtartás, a hírszelekció rutinjai.

A romániai magyar sajtóban a téma- és hírszelekció során gyakori, hogy az újságíró nem azt választja ki, ami kivételes, a megszokott folyamatokat megszakítja, amint az általában a hír- és témaszelekcióban szokás, hanem a köznapi, a megszokott mederben zajló kisebbségi léttel, annak reprezentációjával kapcsolatos eseményeket, dolgokat. Gyakori jegye ez egyébként a különbözõ kisebbségi médiumoknak: a választott téma ugyan "mindennapi" (nincs benne semmi különös, semmi új), de attól tûnik kivételesnek, hogy nem "akármilyen" mindennapokról szól, hanem a "kisebbségi ember" mindennapjairól (mert a kisebbségi közösség tagja eleve kivételes lenne azáltal, hogy a "többségitõl" eltérõ).

Csakhogy ezek a mindennapok nem keltenek figyelmet, érdeklõdést. Ezeket a mindennapi dolgokat az emberek közvetlenül tapasztalják, vagy legalábbis maguktól is el tudják képzelni reálisan, ezért nem folyamodnak a sajtóhoz, mint közvetítõhöz. Magyari szerint az aprofesszionális, amatõr médiatevékenységre számos példát találni, ennek ellenére ritkán folyik vita az egyes sajtóbeli cselekvések professzionális vagy nem professzionális jellegérõl. Bár az még elõfordul, hogy egyes szerkesztõségek vezetõi szûk körben panaszkodnak beosztottjaik szakmai felkészületlenségére, ez azonban konkrét következményekkel (elbocsátással) sosem jár.


Az elitizmus

A romániai magyar újságírás elitizmusa annak literaturizáltságában mutatkozik meg: a domináns felfogás szerint a jó újságírásnak a szépirodalom vonzáskörébe kellene tartoznia. Ez a felfogás a politikai hírlapírástól a sportújságírásig, a tömegközönségnek szóló magazinok szerkesztésétõl a reklámújság szerkesztéséig mindenre kiterjed.

A szépirodalmi tevékenységhez kapcsolódó lapszerkesztés viszont jellegzetesen más természetû, mint a hírlapírás, televíziózás, köztájékoztatás. Ezt a különbséget mossa el a tradicionálisan erõs irodalmári befolyás. A literátori körök befolyása olykor jellegzetesen nem pragmatikus, a piaci viszonyokat alulbecsülõ, a kulturális rétegzõdést fel nem ismerõ "médiapolitikát" eredményez. Bár az irodalmári jelenlét, a (magas)kulturális tradíció érvényesülése a sajtóban önmagában nem rossz, a sajtótermékek többsége esetében sokszor terméketlen.

A romániai magyar elit (politikai, irodalmi, általában értelmiségi, sõt médiaszereplõi elit) hajlamos a nagy lélekszámú kisebbségi közösséget nem társadalomnak, hanem valamilyen elit kulturális kollektívumnak tekinteni. Minthogy az elit kultúráról alkotott elképzelése a (magas)kultúráról (a mûvelt rétegek kultúrájáról) szól, hiszen õ maga ebben mozog, e szemléletben a romániai magyarok talán több mint másfélmilliós közössége a magasan mûvelt vagy legalábbis könnyen mûvelhetõ és mûvelendõ emberek közösségeként jelenik meg, amely tömegesen (tízezres nagyságrendben) olvas szépirodalmi alkotásokat, ért meg bonyolult politikai fejtegetéseket.

E tévedés elit-lélektani, elit-szociológiai okok mellett a történelmi háttér sajátosságaival magyarázható, amely háttérnek két eleme emelhetõ ki, egyik a két világháború közötti idõszakhoz, másik a kommunizmus idejéhez kapcsolódik. A két világháború között a szépirodalom, a politika és a sajtó sajátos körülmények között fonódott össze az erdélyi magyar kultúrában. Ez a két világháború közötti irodalmi élet, az ehhez kapcsolódó szerkesztõi, lapkiadói munka mintája a jelenkori a romániai magyar újságírás szakmai hangadói számára kivételes értéket jelent, amint ezt különbözõ megemlékezõ rendezvények, és kiadványok sokasága támasztja alá.

A másik történelmi elem az, hogy a kommunizmus idején sokáig a magyar sajtótermékek létét csak részben veszélyeztette a hatalom (miközben például a magyar nyelvû oktatás szükségét tagadta), mivel a hivatalos román propaganda azzal dicsekedet, hogy mûködik magyar nyelvû sajtó, és sokszor erre mutatott, cáfolandó, hogy beolvasztási politikát folytat. Akkoriban lehetett, sõt kellett is a magyar kiadványoknak elõfizetõket toborozni vállalatoknál, iskoláknál, és az akkori pártállami gazdálkodás jegyében olcsón kínálni a sajtótermékeket -- s ezzel nagyobb példányszámot értek el, mint amilyenre természetes módon juthatnak az elitkultúrai kiadványok.

Az elitizmus egyik következménye, hogy a romániai magyar sajtó viszonylag kis mértékben tölt be szórakoztató funkciót, annak ellenére, hogy több piaci adat világosan jelzi a tömegközönség jelenlétét (pl. a magazinsajtó iránti kereslet). Saját szórakoztató sajtó híján a romániai magyar fogyasztó a román nyelvû, vagy a magyarországi magyar sajtóhoz fordul, amelyek tehát piaci rést töltenek be.


Az akommercializmus

A romániai magyar média másik sajátossága, az akommercializmus, az üzleti szellem hiánya, nagyrészt az elõbbiekben tárgyalt elitizmushoz kapcsolódik. Üzleti beállítódáson a médiaintézmény (piac)gazdasági szereplõként való felfogása értendõ, az ennek megfelelõ döntéshozatal, szerkesztési koncepció, marketing-stratégia és nem feltétlenül az, amit pejoratív értelemben "kommersznek" bélyegeznek. A romániai magyar sajtóban kevés az üzleti szellem, a vállalkozószellem, a profitorientáltság: a modern racionalitás. (Ez alól persze vannak markáns kivételek.)

Ez az akommerciális beállítódás visszaköszön a sajtóintézmények szociológiai jegyeiben is. Egy tipikus sajtóvállalkozás a megfigyelõ számára nem annyira gazdasági vállalat képét nyújtja, mint egy agitatív civil szervezetét. Ez pedig olyan, mintha része volna annak a három-négyszáz civil szervezetnek, amely így vagy úgy a magyar kisebbségi érdekeket képviseli és védi. A szerkesztõségek vezetõi mintha egyfajta alapítványt vagy nonprofit szervezetet menedzselnének, mintha a magyar sajtó mûködtetése volna az elsõdleges a gazdasági szempontokkal szemben. A fõszerkesztõk hatalma gyakran korlátozott, elõfordul, hogy a beosztottak választanak maguk közül fõszerkesztõt. Ez esetekben a vezetõ beosztású szerkesztõknek természetesen nem áll módjukban (de gyakran nem is akarják) fegyelmezni vagy elbocsátani beosztottjaikat.


"Mikrofonon kívül"

A civil szervezeteket idézõ magatartás azt is jelenti, hogy -- retorikájuk szerint -- az újságírók a kisebbségi közösség szolgálatának tekintik munkájukat, anyaországi támogatást igényelnek, valamint az RMDSZ támogatását kérik (politikai támogatásában részesülnek is). Az újságírók és a kisebbségi politikusok közötti intézményes határ elmosódott. RMDSZ-politikus, sõt magyarországi diplomata is bizalmasan beszél "mikrofonon kívül" a romániai magyar újságírónak, és számíthat arra, hogy amirõl azt kéri, ne írják meg, azt nem is írják meg -- a kivételek ritkák. Ez a helyzet változott ugyan valamit az utóbbi években, amióta a romániai magyar politizáló közvélemény megoszlik az RMDSZ politikájának megítélésében. Viszont továbbra is az a gyakorlat, hogy ha politikai nézetkülönbségek vannak, az újságírók rendszerint megvárják, amíg kialakulnak, és világosan elkülönülnek a szekértáborok, és csak ekkor nyúlnak a témához.

Ebben a civil szervezeti éthoszban gyakori, hogy a különbözõ szövegekben keveredik a politikusi, az újságírói és a közemberi szerep, jóllehet e szereplõk helyzete a közéletben nyilvánvalóan különbözõ. Az akommerciális magatartásnak kedvez, hogy a piac nem szankcionálja az amatõr köztájékoztatást: a modern, a tömeg-szintû köztájékoztatás megjelenése óta csak ilyen típusú sajtója volt a romániai magyarságnak, erre szocializálódott. Ugyanakkor a regionális napilapok olvasása stabil része egyes rétegek életmódjának, s ráadásul ezek a lapok a maguk nemében és régiójában monopolhelyzetben vannak, az olvasóknak tehát nincs más választásuk.

A civil szervezetként menedzselt szerkesztõség ilyen éthoszban különösen érzékeny a külsõ nyomásra. Annak ellenére, hogy voltaképpen tõkés vállalkozásról van szó, gyakori, hogy a romániai magyar lapok menedzselése során a gazdasági racionalitást normatív meggondolásokkal (a közösség domináns politikai, érzelmi, szemléleti jegyeivel) vetik össze. Ennek a viszonyulásnak -- legalábbis egy bizonyos médiapolitikai szempontból -- elõnye, hogy gyakran egy spontán, esetleges, de a piaci szempontok egyeduralmát el nem ismerõ "közszolgálatiságot" eredményez a romániai magyar sajtóban.

"Igenlõ" diskurzus

A romániai magyar sajtóban uralkodó médiadiskurzus két legfontosabb sajátosságaként ennek "igenlõ" jellege valamint a kisebbségi neurózis emelhetõ ki.

Az "igenlõ" diskurzus fogalma arra utal, hogy a romániai magyar sajtó a kisebbségi közéletet lényegében egyféle, homogén diskurzussal, monopol diskurzussal, közelíti meg, és ennek a diskurzusnak egyik fõ jegye a magyar közélet "egészének igenlése". Az egyes tekintélyes személyekkel és szervezetekkel kapcsolatos kritika tehát hiányzik, s a romániai magyar közbeszéd nem annyira véleményütközések, viták, a politikai pluralizmus jegyében él, hanem inkább az általános igenlés jegyében.



Ez az "igenlõi" viszonyulás összefügg azzal is, hogy a történelmi körülmények és maga a kisebbségi helyzet folytán a romániai magyar közösség látszólag teljesítményelvûen, de végsõ soron tekintélyelvûen legitimálja vezetõit, személyiségeit, véleményirányítóit, képviselõit. A tekintélyes személyek (szervezetek stb.) visszahatnak a sajtóra, sõt véleményirányítóként annak piaci helyzetét is befolyásolhatják.

A kisebbségi neurózis fogalma azzal kapcsolatos, hogy a sajtó dramatizálja a kisebbségi létet, fokozza az etnikai viszonyok problémás voltának érzetét, azt a hétköznapi élet egyik fõ problémájaként tematizálja. Ez a "röpirat" vagy "memorandum" jellegû, mozgósító szándékú kisebbségi sajtótermékekben nem meglepõ, a romániai magyar sajtótermékek deklarált célja azonban az, hogy a sajtó valamennyi funkcióját ellássák, azaz igazi politikai napilapok legyenek kül- és belpolitikai hírekkel, sportoldalakkal, reklámokkal, apróhirdetésekkel, tévémûsor-melléklettel.

A kisebbségi érdekvédelem okán vállalt feladat olykor maga is árt a professzionalizmusnak, de legtöbbször csak egy jellegzetes színezetet ad: mozgósító-propagandisztikus jellegû, a nyugat-európai értelemben vett pártsajtóra emlékeztet. Emellett a romániai magyar sajtó nem nacionalista vagy xenofób, vagyis nem fordul elõ a román nemzetet vagy kultúrát egészében lekicsinylõ, lekezelõ, elítélõ szöveg. Ezért alkalmasabb e sajtó jellemzésére a kisebbségi neurózis fogalma, mint a kisebbségi nacionalizmus fogalma.

Az elõadást Péter László hozzászólása követte, aki a romániai magyar sajtó jelenlegi állapotának elsõsorban strukturális meghatározottságát és átmenetiségét emelte ki, megállapítva a közszolgálati és a kereskedelmi funkciók keveredését. Szerinte a kisebbségi lét meghatározására tett folyamatos próbálkozások metaforikussá tették a kisebbségi magyar médiák diskurzusát. Péter szerint a romániai magyar kisebbségi médiák többségének diskurzusa másról szól, amint amirõl beszél: látszólag közéleti eseményekrõl, történésekrõl beszél, de lényegében a kisebbségi lét (negatívumairól) szól -- vélte. A tapasztalatközelség hiánya ideologikussá tette a médiákat. A Szabadság fõszerkesztõje Balló Áron a szakszerû elemzések fontosságát és hasznát emelte ki, valamint "belsõ emberként" az új törekvéseket is vázolta.

Az, hogy a média csekély érdeklõdést mutatott saját helyzetének elemzése iránt, jelen sorok írójában többek között a romániai magyar sajtó aprofesszonalizmusát emelte ki.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS