A nők gazdasági ereje nő, de a buktatók is szaporodnak
B. P. E. 2010. január 20. 09:44, utolsó frissítés: 10:10Gazdasági szükségszerűség, vagy a feminizmus győzelme? Amerikában már több nő dolgozik, mint férfi, de a negatív következmények elkerüléséhez a jóléti társadalom reformja szükséges.
2010 lesz az első év az Egyesült Államok történetében, amikor több nő fog dolgozni, mint férfi. A fordulópontig természetesen hosszú út vezetett, és nem csak amerikai jelenségről van szó: a fejlett országok egyetemein évek óta több nő végez, mint férfi, és a szakképzettséget igénylő munkák esetében is már rég többségben vannak a nők.
A nők gazdasági felemelkedése a témának címlapsztorit szentelő The Economistszerint egyértelműen korunk legfontosabb társadalmi változásának tekinthető: egy emberöltővel ezelőtt a dolgozó nők többsége még repetitív munkára volt kárhoztatva, és általános elvárás volt, hogy házasságkötés vagy legkésőbb a szülés után felhagyjanak karrierjükkel.
Hogy mi vezetett a változásokhoz? Természetesen egyrészt politikai okai voltak, amelyek a feminista mozgalmakban gyökereztethetőek. Másrészt a technológiai fejlődésnek köszönhetően könnyebben és gyorsabban elvégezhetővé vált a házimunka (lásd porszívó, mosógép, mikró stb.), de a legfontosabb tényező a piaci igény: egyszerűen szükség van a női munkaerőre.
Sok olyan vállalatot, amely egykor másodrangú állampolgárként tekintett rájuk, ma nők vezetnek. Ami a legérdekesebb, hogy ez a nagy társadalmi átalakulás különösebb ellenállás nélkül zajlott le. De ez a folyamat még nem zárult le, és a felszín alatt komoly problémákat szül még a legfejlettebb társadalmakban is.
Egyrészt a felső vezetői szinteken alulreprezentáltak a nők (az Egyesült Államok 500 legnagyobb cégének 2%-át vezeti nő, és a briteknél is csupán 5% ez az arány), másrészt jelentősek a különbségek a férfiak és a nők bérezése közt, harmadrészt pedig a családon belül is általános problémák jelentkeznek.
FIZETÉS
Az EU tagállamaiban a nők átlagosan 17,4%-kal kevesebbet kerestek, mint a férfiak. A The Economist adatai szerint az átlag amerikai dolgozó nő a férfi fizetésének 80%-át kapja. Romániában ennél valamivel kiegyensúlyozottabb a helyzet: 2004-ben 14% volt a különbség, de ez 2007-re 12,7%-ra csökkent az Eurostat adatai szerint.
Ennek ellentmond a tavaly szeptemberben az elnöki hivatal által készített jelentés, amelyben az áll, hogy a nők csupán 1,5%-kal keresnek kevesebbet. De az ellentmondás csak látszólagos: az elnöki hivatal által megbízott szakemberek ugyanis az azonos munkakörben dolgozók fizetéseit mérték össze, és itt valóban nincsenek lényeges eltérések. A valós különbség ott keresendő, hogy az alulfizetett szakmákban a nők felülreprezentáltak (lásd tanítónők, asszisztensnők), míg a jól fizetett szakmákban alulreprezentáltak.
Ugyanez jellemző a beosztotti és vezetői funkciókra is: minél magasabb egy funkció, annál nagyobb a férfiak részaránya. Romániában az oktatásban dolgozó személyek 72,6%-a nő, a koncentráció a bölcsödékben/óvodákban, illetve az elemi iskolákban a legnagyobb (a magyar nyelvben is még mindig szokatlannak számít az óvóbácsi és tanítóbácsi), a nők aránya pedig a felsőfokú és a szakoktatásban dolgozók közt a legkisebb. Ugyanakkor a vezető beosztásban dolgozók közt 20%-kal kisebb a nők aránya, mint az adott oktatási szinten foglalkoztatott nők aránya.
OKTATÁS
Az oktatási rendszerben való részvétel szempontjából Romániában a lányok előnyben vannak a fiúkkal szemben: egy 2007-2008-as felmérés szerint egy fiú átlagosan 16, míg egy lány 16,7 évet tölt az oktatási rendszerben. Szakoktatásban ugyan 14%-kal több fiú részesül, de a középiskolákban már 7%-kal több a lány, az egyetemi oktatásban pedig a 2001-es 5%-ról 2008-ra 16%-ra nőtt az "előnyük".
2011-re az Egyesült Államok egyetemein 2,6 millióval több nő fog tanulni, mint férfi. Persze az sem mindegy, hogy mit. 1966-ban a felsőfokú végzettséget szerző nők 40%-a a tanári, 2%-a pedig közgazdaságtani vagy menedzseri képesítést szerzett. Ma ezek az arányok 12 illetve 50%-ot tesznek ki. Csupán néhány szakterületen dominálnak a férfiak, mint a mérnöki és programozói szakok - utóbbin a végzősöknek csupán egyötöde nő.
FOGLALKOZTATOTTSÁG
Sokat változott a foglalkoztatottsági arány is: Amerikában 1963-ban az egyetemet végzett nők 62%-a, a középiskolai végzettségűek 46%-a dolgozott, ma 80 illetve 67% ez az arány, és a középiskolai végzettséggel nem rendelkezők 47%-a is dolgozik.
Romániában 2004-ben 52,1% volt a foglalkoztatottsági arány a 15-64 éves nők körében, míg a férfiaknál 63,6%. Ez az arány 2008-ra 53,1 illetve 66,4%-ra módosult, vagyis négy év alatt nem történt számottevő változás a nők foglalkoztatása tekintetében.
Ez a 13%-nyi különbség a férfiak és nők foglalkoztatási rátája teintetében jóval nagyobb, mint a svédországi 5 vagy a dániai 8%, de nagyságrendben azonos a brit és az amerikai számokkal. A lista végén ilyen szempontból Olaszország (23%) és Japán (22%) kullog. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy Svédországban és Dániában a 15-64 éves nők közel háromnegyede dolgozik, de még Japánban is 60% fölötti a foglalkoztatottsági arányuk, szemben Olaszországgal, ahol nem éri el az 50%-ot.
De a híresen jó szociális rendszeréről ismert Svédország kimagasló eredményei sajnos csalókák: itt a nők háromnegyede állami alkalmazott, miközben a férfiak háromnegyede a magánszektorban dolgozik, ahol rendkívül alacsony a magas beosztású nők aránya.
A folyamat azonban az anomáliák és a pillanatnyi megtorpanások mellett is teljesen egyértelmű és egyirányú: a nők egyre erőteljesebben vannak jelen a munkapiacon, és nem csak mint beosztottak. Az Egyesült Államokban jelenleg a nők által alapított és tulajdonolt vállalkozásoknak, cégeknek több alkalmazottja van, mint az ötszáz legnagyobb cégnek együttvéve. Az Európai Unióban a 2000 óta létrehozott nyolcmillió új munkahelyből hatmilliót nők töltöttek be, Amerikában pedig a recesszió kezdete óta kirúgott alkalmazottak háromnegyede férfi volt.
GYEREKNEVELÉS
Csakhogy minél több nő vállal munkát, annál égetőbbé válnak azok a társadalmi problémák, amelyeket ez a helyzet szül. A gondok alapja az, hogy a családban továbbra is elsősorban a nőre hárul a gyereknevelés feladata - legalábbis a felmérések szerint továbbra is ez az uralkodó szemlélet. A gyereknevelés pedig gyakran összeegyeztethetetlen a karrierrel.
A közép- és kelet-európai országok többségében egytől három évig terjedő fizetett gyereknevelési szabadság jár az anyáknak - Romániában jelenleg 2 év, ami alatt az anya fizetése 85%-át kapja meg gyereknevelési támogatásként. A két év lejárta után a cégek elméletileg kötelesek visszafogadni alkalmazottjukat, de a gyakorlatban ez komoly nehézségekbe ütközhet - nem minden munkaterületen lehet bepótolni ekkora kiesést.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy az állam nemhogy arra törekedne, hogy az anya kapcsolatban maradjon munkaadójával vagy általában a munkapiaccal, egyenesen tiltja a bármilyen típusú fizetett munkát a gyesen lévő kismamák számára.
Így két év után az anyának egyszerre kellene megbirkóznia a munkahelyi kihívásokkal és a gyerekneveléssel - miközben a tanintézmények rendszerint nem biztosítanak egész napos felügyeletet (a nyári hónapokban pedig semmilyent), babysitterre pedig nem futja.
Ez a rendszer a munkaadó szempontjából is előnytelen: két évre elveszítheti alkalmazottját. Svédországot és a többi skandináv államot szokás követendő példaként emlegetni: itt magas az állami pénzen működtetett napközik száma, és világszinten a legmagasabb a dolgozó nők aránya. Csakhogy, mint már említettük, többségük állami alkalmazásban van, mivel a magánvállalkozók számára kockázatosabb nőket felvenni.
Meglepő, de az Egyesült Államokban még rosszabb a helyzet, mint Európában: ez az egyetlen fejlett állam, amely nem biztosít fizetett szülési/gyereknevelési szabadságot a dolgozó anyáknak. A gyerek születése után az anya mindössze 12 hét fizetetlen (!) szabadságra jogosult. Ez, összekapcsolva azzal, hogy az állam keveset fordít gyereknevelésre (a GDP-je 0,5%-át), sok nőt késztet arra, hogy válasszon a szülés és a karrier között. Jelenségé nőtt, hogy a húszas éveikben járó nők remekül teljesítik az elvárásokat, majd harmincas éveikben felmondanak, és utána már képtelenek visszatérni a korábbi szintre. Szintén sokatmondó tény, hogy a gyerek nélküli nők ugyanannyit keresnek, mint a férfiak, az anyák viszont jóval kevesebbet - és ez természetesen a gyerekükre is hátrányosan hat.
A The Economist szerint a gondok abban gyökereznek, hogy a jóléti államok játékszabályait még akkor szabták meg, amikor a nők nagy többsége háztartásbeli volt, és ideje lenne alkalmazkodni a társadalmi valósághoz.
Ennek egyébként egyre több jele van: egyre több amerikai ügyvédi és tanácsadói iroda gondolja újra az anyasághoz fűződő viszonyát, kedvező feltételeket nyújtva a szülés után visszatérő nőknek. A német és svéd cégek 90%-a lehetővé teszi a rugalmas munkaidőt, és az új technológiáknak köszönhetően maga a munka és munkahely is átértelmeződik, családbarátabbá válik, az otthoni munka elfogadottá vált.
Sok cég teljesen újragondolta alkalmazási és nyugdíjazási rendszerét, miután világossá vált, hogy a kitolt nyugdíjkorhatárnak köszönhetően a nők aktív életkoruk kisebb részét fordítják gyereknevelésre. Németországban már 1600 meghosszabbított nyitvatartású iskola üzemel, ez bizonyítja, hogy a gyereknevelés és a munkaidő összeegyeztethető.
A nagy kihívás, amelyben a következő években megoldást kell találni, az, hogy ezek a feltételek egyelőre csak a jó anyagi helyzetben lévő anyák számára adottak, és ha nem sikerül kiszélesíteni őket, csupán a szakadékok továbbmélyülését fogják eredményezni.