Hogyan szórakozott Románia a kommunizmus idején?
összeállította: Rácz Tímea 2009. december 03. 10:23, utolsó frissítés: 10:23A hétvégi kocsimosás mellett a rajzfilmek, az olvasás és mozi volt a legnépszerűbb, de az igazi éjszakai élet a tengerparton zajlott.
A románok szórakozása a kommunizmus idején címmel közölt cikksorozatot a Capital gazdasági hetilap arról, hogy mivel töltötték a romániaiak szabadidejüket a múlt rendszerben. Ezekből az írásokból szemléztünk.
Megint nincs semmi a tévében...
Míg ma legegyszerűbb beülni a képernyő elé és hatvan csatorna között kattintgatva kiválasztani a nekünk tetsző műsort, anno egyetlen csatorna háromórás adása nem jelentett felemelő szórakozást. A kommunista blokk eredményeit bemutató műsorok nem vonzották a tévénézőket, ehelyett valóságos rajzfilmkultusz alakult ki.
Gyerekek és felnőttek egyaránt várták az esti híradó előtti 10 perces mesét és a hétvégi matinékat. Azonban az ártalmatlannak tűnő szórakozást sem kerülte el a cenzúra: Popeye, a tengerészt például azért tiltották be egy időben, mert úgy vélték, hogy Olive hasonlít Elena Ceausescura.
A határmenti tévézők szerencsésebbek voltak: egy-egy számtalan kütyüvel felszerelt antenna segítségével a magyar, szerb vagy bolgár tévé adásait lehetett „lopni”. Focimeccsek, művészfilmek, nyugati rajzfilmek jutottak így el az itthoni közönséghez. Nehezebb dolga volt annak, aki videózni szeretett volna; ekkoriban egy videolejátszó szinte egy Dacia árába került.
Az audiovizuális örömök helyett inkább olvastak – krimit és gyerekkönyveket mindenki, az orvosoktól a takarítónőig. A „valódi” irodalom azonban kéz alatt terjedt; például Marin Preda vagy Ana Blandiana betiltott könyveit ismerősöknek, feláron adták el a könyvárusok, míg a kirakatban a rendszerbarát könyvek virítottak.
Kevés film, rengeteg néző
Ha kimozdulás, akkor elsősorban mozi – sok volt a vetítőterem, kevés a film, és mégis rengeteg a néző. A ’70-es évek közepéig a legtöbb világsiker eljutott Romániába is, a cenzúra pedig legfeljebb egy-egy pajzánabb jelenetet vágatott ki a filmekből. Ezzel szemben a tévében vetített filmek jelentős részét megszabdalták.
Az ok: így akarták elkerülni a szerzői jogok kifizetését. Később már nem fektettek új filmek megvásárlásába, mégsem ürültek ki a mozik: az emberek hajlandóak voltak újra megnézni az archívumból előkotort régi filmeket is. A hazai művek közül Sergiu Nicolaescu történelmi filmjei örvendtek a legnagyobb népszerűségnek.
Éjszakai élet
Aki egy kedélyes italozgatásra vágyott, nem mindig járt sikerrel. A kocsmázás művészete nem annyiban merült ki, hogy sikerül-e helyet találni valamelyik stílszerűbb lokálban; egyes helyeken ismerni kellett a csapost vagy valamelyik pincért ahhoz, hogy egyáltalán beengedjék az embert. A kocsmák ablakán nem lehetett sötétítő, nehogy a jótékony homályban összeesküvések szülessenek egy pohárka mellett. Az ital olcsó volt, a választék nem túl széles. A bárok pedig a ’80-as évektől kezdve este 10-kor zártak – Kolozsváron ilyenkor az összegyűlt társaság átköltözött a Botanikus kertbe, vagy a Házsongárdba.
A bukaresti fiatalok legfontosabb szórakozóhelyének számított a két világháború között létesített Grigore Preoteasa egyetemista kultúrház. Hétvégén élőzenés bulikat tartottak itt, de mozizásra, színházi előadásokra is lehetőség volt. A zenelistákról, színdarabokról előre jelenteni kellett, hogy biztosan ne szerepeljen bennük rendszerellenes gondolat. Ám a helyszínen nem ellenőrizték, így nem mindig tartották be a hatóságok által elfogadott műsorrendet.
Az üzemi munkásklubban főleg vallásos ünnepeken szerveztek táncos összejöveteleket – nehogy templomba menjenek az emberek. Legtöbben mégis inkább a házibulikat választották, ahol kevésbé kellett vigyázni arra, hogy mivel viccelődnek. Ilyenkor mindenki innen-onnan próbált meg keríteni egy csomag cigarettát, egy üveg italt, rágcsálnivalót – akinek külföldi (afrikai, arab, kubai) egyetemista ismerőse volt, néhanapján könnyű drogot is. Zenét szerezni a különféle tiltások ellenére is lehetséges volt – a nyugaton frissen megjelent lemezeket tengerészek, „átutazók” csempészték be.
Tenger-party
Visszaemlékezők szerint a román tengerpart a ’60-’70-es években élte fénykorát. Vízi- és egyéb sportok, éjszakai klubok, varietéműsorok, koncertek vonzották az üdülőkbe a hazai és külföldi turistákat. Akkoriban mintha nagyobb értéke lett volna a szabadidőnek, mint most, ezért mindenki igyekezett maximálisan kihasználni a tengert, a szép időt és minden szórakozási lehetőséget.
A ’80-as évek megszorításai után tengerparti extrém sporttá vált a valutázás; számos klubba vagy diszkóba csak valutával lehetett bejutni. Ezért aztán megszaporodtak a szomszéd fürdőlepedőn lebonyolított átváltások, annak ellenére, hogy a külföldi pénz birtoklása börtönbüntetést jelenthetett. A 10-22 óra közötti nyitvatartási idő bevezetésével a szórakozóhelyekről a partra költözött az éjszakai élet.
A romániai turisták számára valóságos szórakozási intézménnyé emelkedett a tengerpart; nem számolták a hotelcsillagokat, nem figyeltek a hiányosságokra, mivel nem volt összehasonlítási alapjuk sem. Szinte bárki megengedhetett magának egy hét nyaralást, és csak az számított, hogy itt mindig lehetett valamilyen szórakozási lehetőséget találni.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
