Szigorúan ellenőrzött írók: rendőrségi jelentések a francia klasszikusokról
2006. szeptember 25. 15:50, utolsó frissítés: 15:50
Rimbaud "valóságos szörnyeteg", Verlaine "értéktelen alak", Victor Hugót csak a pénz érdekli. Ilyen és hasonló megállapításokat lehet olvasni azokban a dossziékban, amelyek több mint egy évszázadig hevertek a párizsi prefektúra archívumaiban. Bruno Fuligni, a francia Nemzetgyűlés alkalmazottja kétévi munkával porolta le ezeket a jelentéseket, és kötetben jelentette meg a legérdekesebbeket Az írók rendőrsége címen a Hornay kiadónál.
A Victor Hugóról készült anyagok például három kartondobozt töltöttek meg. A jelentések nem csupán eszméivel, erkölcseivel, kapcsolataival foglalkoznak, hanem a költőzseni kis emberi gyengéivel is. A Nyomorultak íróját mindenesetre úgy festették le a korabeli hatóságok, mint "a demokrácia kizsákmányolóját", aki valóságos megszállottja a pénznek. De az is kiderült egy 1879. szeptemberi feljegyzésből, hogy volt egy fiatal szeretője, aki zsarolni kezdte, miután rájött arra, hogy egy neves költő a kedvese.
Fuligni szerint az informátorok nem csupán az írók "első életrajzírói" voltak, hanem időnként ösztönösen megérezték egyesek nagyságát. A 16 évesnek hitt, valójában már 19 esztendős Rimbaud-ról - akinek nevét Raimbaud-nak írták - megállapították, hogy "erkölcsileg és tehetségét tekintve egyaránt szörnyeteg", aki úgy bánik a verssel, mint senki más, csakhogy művei "teljesen érthetetlenek és taszítóak". Egy másik dokumentum viszont egyértelműen megállapítja a fiatalemberről, hogy "végtelenül tehetséges". Verlaine-t ellenben "értéktelen alaknak" minősítették, akinek ráadásul "veszélyes egyéni nézetei vannak."
A XX. században sem "szálltak le" a hatóságok az írástudókról. André Bretont, a szürrelizmus atyját egyenesen nemzetellenes tevékenységgel gyanúsították. A legújabb korok természetesen még nem kutathatók. Fuligninak azonban meggyőződése, hogy ez a gyakorlat azóta sem szűnt meg. (mti-panoráma)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!