2018. december 15. szombatValér
-1°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

1918 emlékezetéről és narratíváiról tanácskozott az MTA

2018. november 27. 13:08, utolsó frissítés: 13:34

A „Lendület” Trianon 100 Kutatócsoport és az első világháborús Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA)-kutatócsoport Összeomlás, forradalom, kiútkeresés. 1918 emlékezete és narratívái címmel rendezett tudományos tanácskozást a birodalmi összeomlás és a nemzeti államépítések átmeneti korszakáról 2018. október 12-én. A workshop fókuszában 1918 ősze és tele állt, a résztvevők a nagyhatalmi, kisnemzeti és specifikusan magyar elképzelések, döntések és nem utolsósorban múltértékelések történeteit vizsgálták.

Hornyák Árpád előadásában arról beszélt, hogy 1918-ra a nagyhatalmi politika vezérlőelvévé a „nemzeti elv” vált, amelyet a nyugati front változása és a nagyhatalmak által támogatott nemzetiségek kongresszusa befolyásolt.

Arra a kérdésre, hogy meg lehetett volna védeni a magyar határokat 1918-ban, Balla Tibor azt válaszolta, hogy az 1918 végére felálló csupán 30 ezer fős, majd 1919 elejére még mindig csak 70 ezer fős hadsereg nem tudott volna szembeszállni a megszálló csapatokkal.

Katona Csaba arról beszélt, hogy 1918 őszéről született narratívak rendkívüli módon ütköznek, a magyar naplók és emlékiratok összeomlásként emlegetik a helyzetet és tragédiaként fogják fel, míg a monarchia más népeinél egészen más jellegű értelmezések vannak.



Az összeomlás alternatíváiról értekezve Szarka László arról beszélt, hogy 1918 augusztusában a nagyhatalmak a Monarchia felbomlasztása mellett kötelezték el magukat, csupán annyi esély hagytak, hogy a békekonferenciáig minden állam fogalmazza meg elképzeléseit a hogyan továbbról. Magyarországon a Károlyi-kormány a belső önrendelkezés mellett foglalt állást, ennek jegyében először a Keleti Svájc elképzelést próbálták elfogadtatni a nemzetiségekkel, majd ennek kudarca után Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter a Román- és Szlovák Nemzeti Tanácsoknak messzemenő autonómiát ígért, Erdély esetében pedig közös kormányzást Romániával. Ezek a megbeszélések kudarcba fulladtak és csak Ukrajnával sikerült egyességre jutni bizonyos kérdésekben.

Ezek a megegyezések csak ideiglenesek lettek volna, hiszen a végső szó a békekonferencián dőlt el, az volt a lényeges csupán, hogy a konferenciára egy olyan tervvel érkezzen a magyar delegáció, amelynek bizonyos részeit már sikerült megvalósítani. Végső megoldásként az Apponyi vezette küldöttség a népszavazás elvét próbálta érvényesíteni, hogy legalább méltányos határok születhessenek, de ez nem járt sikerrel.

Zeidler Miklós Magyarország fegyverszüneti egyezmények megkötése utáni mozgásteréről értekezett. Véleménye szerint a padovai fegyverszünet (1918. november 3.) és az azon alapuló, csak Magyarországra vonatkozó belgrádi katonai konvenció (1918. november 7.) nem biztosította Magyarország területi integritását, de a magyar közigazgatást meghagyta. Az egyezményt a megszálló csapatok szinte minden alkalommal megszegték. A fegyverszüneti egyezmények ugyanakkor megszabadították az országot a hadviselés terhétől, ezért valamelyes teret engedett a kormánynak, hogy kedvezőbb békefeltételeket tudjon kialkudni. (MTA BTK TTI)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS