325 transznemű személy lett gyilkosság áldozata az elmúlt évben
2017. november 20. 14:24, utolsó frissítés: 14:24
Az LMBTQ közösségek világszerte azért gyűlnek össze november 20-án, hogy megemlékezzenek azokról a transznemű személyekről, akik már nincsenek közöttünk.
Az elmúlt 12 hónapban 325 transznemű személy lett gyilkosság áldozata, 30-al többen, mint az előző évben.
Idén a transzfóbia egyik áldozata Laura Ursaru, egy Romániai 27 éves transznemű nő, aki az olaszországi Rómában vesztette életét, amikor gyilkosa rájött nemi identitására.
Laura két idős szülőt, 7 testvért és számtalan rokont hagyott maga után. Olaszországban a szexiparban dolgozott, mint több ezer romániai sorstársa.
2008-tól napjainkig 2609 meggyilkolt transznemű áldozatról tudunk: 69 százalékuk bevándorló volt, 62 százalékuk szexmunkásként dolgozott a TGEU – Transgender Europe1szervezet Trans Murder Monitoring jelentése szerint.
Ismereteink szerint Laura az első román transznemű személy, aki gyűlöletből elkövetett gyilkosság áldozata lett.
A hivatalos statisztikák azonban nem mutatják a teljes valóságot sem globális, sem országos szinten. A jelentett esetek csak a jéghegy csúcsa, a többségüket fel sem jegyzik a transznemű személyek társadalmi marginalizáltsága miatt, illetve amiatt, hogy a rendfenntartó erők nem vezetnek részletes statisztikát a gyűlölet-bűncselekményekről – Romániában sem.
„A legsérülékenyebb valószínűleg a romániai transznemű közösség. Legtöbb esetben a családok elutasítanak bennünket, iskolában, utcán kigúnyolnak, diszkriminálnak a munkahelyen vagy annak keresése során. Az a nagyon kevés orvosi vagy jogi szakember, aki hajlandó segítséget nyújtani nekünk, olyan rendszerbe ütközik, amely nem tud a létezésünkről, vagy nem ismeri el.
Az eljárások hiánya, a nemi identitás terén jól képzett orvosok, jogászok, pszichológusok hiánya is hozzájárul a megkülönböztető, visszaélő, tolakodó, rágalmazó viselkedésekhez. Amelyeknek tragikus következményei lehetnek – ahogy Laura esetében is történt.
Ebben a közösségben a legnagyobb a gyűlölet-cselekmények áldozatainak a száma és az öngyilkosság aránya. A hatóságok pedig szemet hunynak”, nyilatkozta Patrick Brăila, az ACCEPT Egyesület transznemű személyek tevékenységeiért felelős koordinátora.
„Az állam nem tisztel bennünket, a társadalom megvetéssel bánik velünk az előítéletek és téves információk alapján. Azt szeretnénk, ha egyenlő állampolgárokként kezelnének, jogokat szeretnénk irataink egyszerűbb megváltoztatásához, az igényeinket fedő egészségügyi biztosítást és azt, hogy a társadalom diszkrimináció nélkül tekintsen ránk.
Ugyanakkor elfogadhatatlan, hogy folyamatosan problémákba ütközünk a munkaerőpiacon vagy munkavállaláskor. Én is, mint sok más transznemű személy, az erőszakos cselekményeket a saját bőrömön tapasztaltam. Ez a durva valóság, amely így nem folytatható”, nyilatkozta Alexa Valianatos, a MozaiQ Egyesület tagja.
A transznemű közösség tagjainak jelentős része szeretné elérni a jogi és az orvosi tranzíciót is. Az orvosi tranzíció mindazokat az eljárásokat (hormonkezeléseket, sebészeti beavatkozásokat) foglalja magába, amelyek lehetővé teszik, hogy az adott személy kifejezze valós nemi identitását.
Az egyértelmű orvosi protokollok és tranzícióra szakosodott orvosok hiánya miatt sok transznemű saját szakállára kezdi el a hormonterápiát.
A hormonok legális beszerzése majdhogynem lehetetlen, a gyógyszerek egy része nem kapható a romániai gyógyszertárakban, ezért külföldön vásárolják meg. A román egészségügyi rendszer hiányosságai miatt egyesek a feketepiacról szerzik be ezeket, amellyel számos egészségügyi kockázatnak teszik ki magukat.
A hormonkezelést és a tranzíciót elősegítő orvosi eljárások nagy részét nem fedezi az állami egészségügyi biztosítási rendszer. Legtöbben egy életen át azért dolgoznak, hogy pénzt gyűjtsenek a nemi átalakító műtétekre.
Az a kevés sebész, aki vállalja ezeket a műtéteket, leginkább magán egészségügyi intézményekben dolgozik, korlátozott tapasztalattal rendelkezik, és a szakosodás lehetőségeinek hiányával szembesül.
A román jogrendszerből hiányzik az az adminisztratív eljárás, amely biztosítaná a jogi tranzíciót: a transznemű ember személyazonosságának jogi elismerését, a személy szám (CNP) nemet jelölő kódjának megváltoztatását, a nem és a keresztnév megváltoztatását az anyakönyvi iratokban.
Jelenleg a transz embereknek be kell perelniük a lakóhelyüknek megfelelő helyi tanácsot, és egy ügyésszel kell akár évekig pereskedniük, hogy bizonyítsák, kik is valójában.
Időnként a törvényszéki döntések nem a bemutatott bizonyítékok – endokrinológusok, pszichiáterek által kiállított orvosi szakvélemények és jelentések, családtagok és az illetőhöz közelállók vallomása – alapján születnek, hanem inkább a bírók előítéletei alapján.
Ehhez hozzáadódnak azok a megalázó eljárások, amelynek alávetik a transz embert: szociális ankét a családban, beszélgetések a munkatársakkal, a személy időszakos felügyelete, kiértékelése olyan törvényszéki orvosok által, akik semmilyen szakképzettséggel nem rendelkeznek a nemi identitás területén.
A jogi tranzíció jelenlegi gyakorlata megalázó, nehézkes, kiszámíthatatlan és költséges, ami azt jelenti, hogy a transznemű emberek nem tesznek lépéseket személyi irataik megváltoztatásáért.
Vagy ha minden erejüket összeszedik, és a rendszer kegyelmére bízzák magukat, elutasító választ kapnak. Így a legtöbb transz embernek nincs olyan személyi okmánya, amely megfelelne a kifejezett nemi identitásának.
A személyi igazolvány és a megjelenés közötti diszkrepancia különféle– akár anyagi –hátrányba sodorja a transzneműeket: nehézségekbe vagy egyenesen diszkriminációba ütköznek a munkavállalás során, a közintézményekben vagy épp a pénzügyi-banki ügyletek során, mivel identitásukat folyamatosan megkérdőjelezik.
Hátrányos helyzetüket már tinédzserkorban súlyosbítja családjuk elutasítása, illetve az oktatási rendszerben tapasztalt, legtöbbször erőszakosan kifejezett kirekesztés. (Közlemény)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!