2018. július 21. szombatDániel
22°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

De magyar irodalmi est!

Gy. A. Gy. A. 2002. július 29. 12:57, utolsó frissítés: 12:57

György Attila, Haklik Norbert, L. Simon László, Gazda Árpád, Bayer Zsolt. A közös csatlakozási pont a tusványosi tábor Erdélyi Magyar Könyvklub-sátra, ahol borozgatós hangulatban teltek a délutáni bemutatók.



Akik már unták a sok politikátAkik már unták a sok politikát
A napi rendszerességgel tartott irodalmi délutánok szerdai programjában öt kötet bemutatására is sor került, valamint két magyarországi fiatal szerző olvasott fel részleteket készülő munkáiból. A közönség hol megfogyatkozott, hol ismét megsokasodott: egyértelműen jelezve az egyes szerzők és könyvek, illetve talán éppen kiadók népszerűségét a táborozók körében.


33

György Attila Harminchárom (Magyar Könyvklub, 2002) című regényének ismertetése Csíkszereda és Kolozsvár után a táborban immár harmadszor, ennek megfelelően rutinosan zajlott. A hűségesebb hallgatók közül valaki kérte is, hogy az író ezúttal egy más, újabb részletet olvasson fel, nem azt, mint legutóbb. György Attila beismerte, hogy könyvet írni könnyebb, mint beszélni róla, így ez a feladat ismét Bogdán Lászlóra maradt. A szerző annyit mégiscsak megfogalmazott, hogy amennyiben regényének van mondanivalója, az az, hogy "kötelességünk önnön szabadságunk megteremtése".

"Kupámba jó bort töltenek...". György Attila felolvas, mellette Bogdán László


Amint Bogdán Lászlótól megtudtuk, a Harminchárom egy évszázadokat felölelő családregény, amely a magyar történelem egy sajátos változatát tárja elénk, etruszk harcosokkal kezdődően egészen a Székelyföldön való letelepülésig. Ami azonban itt a hőstörténet után következik, az már sajnos a romlás. A méltatás szerint a Harminchárom egy bizarr, a fantasztikum határát súroló történet olyan férfiakról, akik meg akarják valósítani önmagukat. A kötet olvasásához nélkülözhetetlen némi magyar történelemi ismeret, ennek hiányában, bár szerencsére nyelvhűségre nem törekedett az író, valószínűleg összezavarodna az olvasó a vitéz etruszk-magyar ősök cselekedeteit olvasva.

További vendégekként L. Simon László és Haklik Norbert magyarországi írók olvastak fel legújabb munkáikbólTovábbi vendégekként L. Simon László és Haklik Norbert magyarországi írók olvastak fel legújabb munkáikból


Belső- és időutazások

Simon László készülő prózavers-folyamának néhány mellékágaival szórakoztatta a közönséget. Szavai szerint ezek egy virtuális belső utazás személyiségeinek megélhető és meg nem élhető élményeit képviselik. A hallgatóság számára a részletek talán inkább a meg nem élhető kategóriába tartozhattak, időnként naturalista és gyakran biologizáló, erősen szubjektív hangvételükkel.

Haklik Norbert készülő regénye egy palóc falu lakodalmában játszódik, pontosan 1541-ben. A szerző által ismertetett népies, vaskos humorú részletek bizonyos Mihály bácsi fülének állandó növekedéséről, illetve a vitézek faramucizásáról számolnak be. Aki még nem tudja, hogy miben is áll a nemes vitézek faramucizása, segítségként annyit árulhatunk el, hogy marhabőrszíj, lyukas asztal és letolt gatya szükségeltetik hozzá, illetve sok-sok tesztoszteron. A szöveg poénkiszámíthatósági indexe elég magas...


A Kriterion könyvkiadó

három kötetének bemutatásakor kicsit megcsappant a hallgatóság. H. Szabó Gyula egy best of csángó magyar népballadák könyvet ajánlott, majd rögtön átadta a szót Gazda Árpádnak, aki a Krónikában és az Erdélyi Naplóban megjelent riportokból összeállított válogatáskötetét ismertette. A könyv címét a bánsági asszimilációról szóló írásának egyik mondata adta, amelyik egy 7 éves kislány száján hangzott el, román nyelven: "Amikor kicsi voltam, magyar voltam." A szerző szavai szerint titkokat feszegető, valódi tényfeltáró riportokról van szó.

Balázs Sándor, Gazda Árpád és H. Szabó GyulaBalázs Sándor, Gazda Árpád és H. Szabó Gyula


A harmadik Kriterion kötet a Gordiusz-sorozat legújabb darabja, amelynek címe, a Meddő vállalkozások azon, a két világháború közötti utópisztikus elképzelésekre utal, amelyek mind román, mind magyar részről felmerültek, és a két ország közötti kapcsolatok szorosabbá tételéről, sőt egyenesen a konföderalizációról szóltak. Álmok voltak ezek, állítja Balázs Sándor szerző, aki ennek ellenére könyvét nem nyári esti olvasásra, hanem könyvtári tanulmányozásra ajánlotta.


Szőke barbár hadak

Az utolsóként sorra kerülő szerző, Bayer Zsolt vonzotta a legnépesebb hallgatóságot. A szerzővel kollégája, Lukács Csaba beszélgetett, aki szintén a Magyar Nemzet napilap munkatársa. A Tündérmesék kötet 1995-ben jelent meg először, a mostani kiadás ennek jónéhány novellával bővített kiadása. A szerző politikai irányultsága publicisztikáinak köszönhetően senki számára sem titok, de Bayer Zsolt ezúttal is hangsúlyozta, hogy az idei választások eredménye készteti arra, hogy ne forduljon végleg az irodalom felé. Néhány elengedhetetlen D 209-es poén tovább oldotta az amúgy is hipernarancs hangulatot.

"De kit érdekel Tristan Tzara?". Bayer Zsolt és Lukács Csaba, a Magyar Nemzet publicistái


A Tündérmesék történetei tipikusan magyarországi történetek a 60-70-es évekből, a szerző gyerekkorából és ifjúságából. Tudva, hogy mi jön be a hallgatóságnak, a felháborodást jelző indulatszavak közepette mesélte el az író azt, ahogy a kommunista suttogó propaganda annak idején Erdély lakóit nyomorgó cigányokként próbálta meggyűlöltetni, akik az egykori országrész visszacsatolása esetén csak fölösleges koloncot jelentenének.

Nagy Feró is megtisztelte jelenlétével az utolsó bemutatót, egyébként ő volt az egyetlen aki kérdést intézett Bayer Zsolthoz, és azt firtatta, van-e értelme ma a szépirodalomnak, illetve létezik-e egyáltalán. A válasz legérdekesebb része arra a csodálatos vízióra vonatkozott, amelyben Bayer közölte, hogy hisz benne, hamarosan jönnek majd "a szőke barbár hadak" és megássák ennek a "globalizált genyának" a sírját -- ami neki nagy elégtételt okoz majd. Hogy pontosan mire gondolt, azt remélem nem értem.

Nagy Feró és pitoreszk kísérőiNagy Feró és pitoreszk kísérői


Az író hisz benne, hogy a televíziós és barbi-kultúra után vissza kell, és vissza is fogunk térni a szépirodalomhoz, mert a jelenlegi "elmebajnak" is vége lesz egyszer. És akkor az irodalomba is visszatérnek majd a régi műfajok, és a posztmodern végre el fog tűnni. Vannak ugyanis örök érvényű dolgok -- állítja Bayer, és vannak múló divatok, amiknek meg kell szűnniük.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS