Susan Boyle sztori – nem úszod meg vélemény nélkül?
Gy. A. 2009. június 02. 11:54, utolsó frissítés: 12:59Semmi okod sincs rá, hogy higgy a látszatnak – ez lett a globális üzenete a rekordnézettségű brit shownak.
Nem kétséges, ki az év felfedezettje, annak ellenére sem, hogy a brit ITV televízió Britain's Got Talent tehetségkutató versenyének zsűrije végül mégis szembement a Boyle-lázzal. Minden várakozás ellenére nem az új globális médiasztár, ex-munkanélküli skót háziasszony nyerte meg a hétvégi döntőt. Susan Boyle alulmaradt az esélytelennek tartott tánccsoporttal szemben, ráadásul a 47 éves amatőr énekesnőt kimerültség miatt vasárnap este kórházba kellett szállítani.
Vagyis a fogadásban a cinikusok nyertek, minthogy a több mint másfél hónapja tartó Boyle-sztori globális katarzisa elmaradt. Akik pedig hisznek a modern Hamupipőke-történetekben, joggal csalódottabbak lehetnek, mint valaha. Susan Boyle totális üdvözülése a showbizben elmaradt.
Róla beszél a civilizált világ
Susan Boyle-ból a Nyomorultak című musical egyik dalának előadása után lett igazi világszenzáció. A tehetségkutató műsorban az első, áprilisi feltűnését megörökítő felvételt több mint száz millióan nézték meg a különböző internetes videómegosztókon.
Csak a legnépszerűbb YouTube videót 65 milliószor nézték meg, és ezzel az oldal minden idők legnézettebb videóinak listáján a 16-ik helyen áll (de ez csak az egyik a számtalan Boyle-filmecske közül). A napi és heti topokban most is vezetnek a különféle Boyle videók.
Boyle története talán még a teljesen immunisakat is megindítja egy kicsit. Szégyen vagy sem az érzelgősség, nem nagyon lehet némi meghatódottság nélkül végignézni – igaz, mesterien hatásvadászul van megvágva. Nagyon jól átjön a showbiz-standardok szerint túl elhanyagolt, túl középkorú és túl molett hölgy eredeti fogadtatása és az énekprodukcióját követő ünneplése közötti kontraszt. Sok a közelkép a zsűritagok és a közönség meglepett, megbotránkozott vagy éppen fintorgó arcáról.
Pedig a három éve futó brit tehetségkutató showban nem is ez az első eset, amikor egy versenyző ilyen meglepetést okozott. Még a 2007-es első évadban Paul Potts köpcös, félszeg mobiltelefon-eladó hagyta szó nélkül a zsűrit egy tökéletesen előadott Puccini opera-áriával. Az ő akkori népszerűsége azonban mégsem vetekedhet a Susanéval.
„A videófelvétel arra késztet, hogy újra és újra megnézzük, de jól mutatja azt is, hogy milyen megrögzött képzet él az emberekben arról, hogy egyáltalán ki lehet médiasztár, ki számíthat tehetségesnek. Leesik az álluk, érthetetlen, ha valaki nem a standarddá sulykolt modellnek felel meg, és mégis képes a szépre...” – írja Magyari Tivadar kolozsvári szociológus, akit szintén egy blogbejegyzésre serkentett a videó.
A Boyle-mánia kulturális toposz lett
De mitől olyan különleges a világszerte immár több tízmillió rajongója által csak SuBo-nak becézett Boyle? Politikusok és sztárok pártfogolják, Gordon Brown brit miniszterelnök személyesen érdeklődött az állapota felől, Demi Moore és Ashton Kutcher csak a kedvéért utaztak el a verseny döntőjére.
A Boyle-jelenségre nemcsak a brit bulvársajtó csapott le, a vezető amerikai tévétársaságok hír- és showműsorai (CBS: Early Show, Good Morning America, NBC: Today, FOX: America’s Newsroom, CNN: Larry King Live ) is beszámolnak feltűnéséről, meginterjúvolják.
Boyle végül már a South Park íróitól sem menekülhetett meg, a senkit és semmit sem kímélő rajzfilm egyik áprilisi epizódjában Ike, Kyle öccse azért szökik el otthonról, hogy végre megszabaduljon a skót YouTube sztárról szóló soha véget nem érő fecsegésektől.
Kozmikus Boyle-rating
A döntőt az első kimutatások szerint 19,2 millióan nézték meg, ez 72%-os nézettséget jelent, ami évek óta példátlan mértékűnek számít Nagy-Britanniában. A skót dombvidékről származó Boyle egyszerű falusi házának bejáratánál valóságos tábort vert a világsajtó. A bulvárlapok az időközben megváltozott külsején és botrányain, a gazdasági magazinok a nézettség és reklámbevételek nagyságán rágódnak.
Az Advertasing Age arról spekulál, hogy milyen brandeknek lehetne a reklámarca és -hangja az énekesnő. A Campaign arról ír, hogy becslések szerint 1,3 millió fontot hozhatott volna a konyhára a videó hatalmas nézettsége, ha az ITV reklámszakemberei idejében felébrednek, és meg tudnak egyezni a YouTube tulajdonos Google-lal. De van róla Wikipédia-szócikk, és hír lesz abból is, hogy a susanboyle.com domaint 25 ezer dollárét árulja egy amerikai névrokona.
Mire jók mégis a sztereotípiák?
Letty Cottin Pogrebin amerikai feminista író blogjában számol be róla, hogy a YouTube klipet e-mailben népszerűsítette, ezzel a címmel: Pusztuljon az életkor miatti diszkrimináció! Véleménye szerint az eset jó példája annak, hogyan vakítanak el minket az életkorral, a társadalmi osztállyal, nemmel és nyugati szépségideállal kapcsolatos sztereotípiák.
A New York Times egy egyedibb megközelítésben, Igen, a külső számít! címmel próbál meg felmentést adni ebben az ügyben az emberiségnek. Az egyik megszólaltatott pszichológus szerint a sztereotípiák az információk feldolgozásához szükségesek, ha látunk egy széket, rögtön tudjuk, hova soroljuk be, pedig nagyon sokféle szék létezik. Nagyon elemi szinten az emberek külső alapján való megítélése is azt jelenti, hogy gyorsan kategóriákba tesszük őket.
Egy másik, szociobiológiai magyarázat szerint az ősidőkben az ember számára élet-halál kérdése volt, hogy egy másik személyről felmérje, hogy az ellenséges vagy baráti szándékkal közeledik-e hozzá, vagyis gyors ítéletalkotásra volt szükség. Ugyanakkor a hagyományos értelemben „vonzó” nő ennek megfelelően az, aki nem tűnik dominánsnak, gyerekszerű vonásai vannak, vagyis a legkevésbé sem fenyegető jelenség.
Az öregséget ugyancsak az emberiség őskorában az „ártalmatlansággal és haszontalansággal” társították. A kutatások szerint ezért a faji és etnikai sztereotípiákat könnyebb idővel megváltoztatni, mint a nemi és az életkorral kapcsolatos előítéleteket felszámolni. Amiért mégis használjuk a sztereotípiákat, az az, hogy gyakran nagyjából pontos információt adnak nekünk, még akkor is, ha az egyes részletek nem passzolnak.