2017. november 23. csütörtökKelemen, Klementina
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Besúgó Esterházy családfáján

Vass Kinga Zita 2002. május 23. 11:56, utolsó frissítés: 11:56

#b#Javított kiadás#/b# néven jelent meg előzetes bekonferálás nélkül Esterházy Péter legújabb könyve. Az író a Harmonia Caelestis esszéregényében felmagasztalt apáról 2000. január 28-án tudta meg, hogy #b#1957 és 1980 között a BM III/III-as ügynök volt#/b#.




Esterházy még a Harmonia Caelestis írásakor kérte a Történeti Hivatal segítségét, aztán erről később el is feledkezett. A kézirat elkészülte után jelentkezett a hivatal néhány dossziéval, a Kolozsváron is felolvasott mű azonban arra már elkészült.

Kezdődik az új naplókönyv, a Javított kiadás (alcím: Melléklet a Harmonia Caelestis-hez): "...kinyitottam a dossziét. Azonnal tudtam, miről van szó... azonnal fölismertem édesapám kézírását." A 280 oldal Esterházy által megismert ügynöki jelentéseket, illetve saját reflexióit tartalmazza 2000. január 30-ától 2000. június 12-ig, valamint ez év eleji feljegyzéseket.

A Centrál Kávézóban tartott könyvbemutatón Esterházy Péter nem volt jelen. A Magvető kiadó igazgatója, Morcsárnyi Géza helyettesítette, aki az első leadott kéziratrészletből ismerte meg az új témát. A szakmában is szokatlan titkolódzás előzte meg Esterházy Péter új könyvének megjelenését, a sajtó csak egy puritán e-mailből értesült az újdonságról. Egyedül Esterházy felesége ismerte férje vajúdását.


Égi harmónia?

A megjelenés időpontját is merésznek könyveli el a szakma, hiszen nemrég ért véget a Könyvfesztivál, pár hét múlva kezdődik a Könyvhét --- a Javított kiadás tehát pont légüres térbe érkezett. A kiadó hangsúlyozta, hogy jelen esetben nem fikcióról van szó: a jelentések és az apa ügynök volta tény, így Esterházy --- tőle szokatlanul --- a dokumentarista irányba mozdult el.


Esterházy mindezek után is Esterházy?

Az Esterházy família 1945-ben Magyarország legnagyobb földbirtokosai közé tartozott. A család életében a kommunisták hatalomra kerülése hoz fordulatot, amikor az apa írásaiból és fordításaiból kényszerül eltartani a családot. A bálványozott példakép viselkedése időnként sejtelmesnek tűnik a kölyök Péter számára, apja el-eltűnik, van mikor elviszik, visszajön. Aztán hirtelen véget érnek az apa "kiruccanásai" -- a gyerek ekkor hét éves -- a család pedig minden magyarázat után kutatva fogadja el a régi, nyugodt állapotot -- olvassuk a Harmonia Caelestisben.

Göncz Árpád, Magyarország volt elnöke, író, 1956-ban politikai fogoly úgy nyilatkozott, hogy átérzi Esterházy apjának helyzetét, hiszen valamikor őt is sokat zaklatták a titkos ügynökök. Szerinte önszántából senkiből sem lesz besúgó. Nádas Péter író és Balassa Péter, publicista Esterházy legújabb könyvét egyszerűen heroikus gesztusnak, hősies lépésnek minősítették. Kőszeg Ferenc politikus kijelentette, senkinek sincs joga elítélni Esterházy Mátyás cselekedetét.

Melléklet a
Harmonia Caelestis-hez

A FAZ tudósítója, Matthias Rüb a könyv megjelenése kapcsán felteszi a kérdést, vajon Magyarország-e az egyetlen ország ahol ilyen jellegű "családi tragédiák" történnek, csak magyar vonatkozású lenne Esterházy könyve?

Részletek a Javított kiadásból

Az alábbiakban a 2000. január 30-i és 31-i bejegyzések olvashatók. A feljegyzéseken belül a szögletes zárójelbe tett szövegek 2001-ben, a hegyes zárójelbe tett kiegészítések 2002-ben íródtak.

2000. január 30. vasárnap

Remélhetőleg senki nem pletykál. Pedig nagy téma. De nekem mindenre föl kell készülnöm. Ez az írás is az. Nem védekezés, nem magyarázkodás: pozíciókeresés. Keresem a helyem, az új helyem. Meg akarom állapítani a viszonyomat ehhez meg ennek a következményeihez.

(...)Eddig az átpolitizált aljasság nehezen tudott fogást találni rajtam (piarista diák, négy gyerek apja, jó, tiszta, régi magyar vérem -- mehetnek a fenébe korpára hatfelé malacnak). [Ezt a helyzetemet, olyik primitív vitát leegyszerűsítendő, egyszer-másszor kihasználtam. Ez nyilván hiba: annak, amit mondok, képviselek, akkor is igaznak kell lennie, ha KISZ-tag volnék, buzi, magtalan és zsidó. Vagy, brrr, tréfa, protestáns!]

(...)Én nem néztem föl az apámra, nem volt ő példaképem, de néztem őt, tanultam tőle, és mindenestül szerettem (ahogy persze most is -- jaj, evvel most mi lesz?; megint siratom magam). Azt is gondoltam -- írtam is --, hogy valamelyest helyette is beszélek. Büszke voltam rá. Hogy nem bírták begyűrni (!), nem lett frusztrált, sértett vesztes, hanem szabad vesztes, ez nekem nagyon sokat jelentett. Rajta keresztül tudtam büszke lenni a családomra -- és én ettől (is) voltam erős. Vagy inkább: laza.


(...) Annyira reméltem, terveztem (mert olyan, de olyan boldog voltam, amikor befejeztem a Harmoniát, úgy megkönnyebbültem, hogy mégis sikerült), hogy majd most egy fél évig, évig kiengedve, kicsit könnyebben lehetek, olvasgatok, jegyezgetek, örülök, hogy élek, pihegek.
Ehelyett formálgathatom majd egész nap ezt a mocskot. A regény szavával: szarpépet (HC, 687. o.). Ha ezt befejeztem, utána már -- azt hiszem -- nem fogom tudni leírni azt a szót, hogy apa. Édesapa. Édesapám. Papi. Papácska. Öreg. Faterkám. (Könny.) (...)Vélhetően nemcsak azt nem fogom tudni leírni, édesapám, hanem azt se, hogy én. Illetve valahogy nagyon másképp, "messzebb" vagy "messzebbről". Mondhatná valaki (kolléga): micsoda mázlista!

(...)Életemben először tehetetlenségből írok. Megyek, amerre az iratok vezetnek, aztán lesz, ami lesz. Szívesen hallgatnék. Szívesen eltemetném magamban. Hallgatnék, mint a sír. Ehhez volna bennem erő: sírba vinni a titkot.

2000. január 31., hétfő

Nem tudom rendezni ezt, csak folyik belőlem. Jár az agyam: apámon. Miközben azt hittem, épp végzek vele, nem kis Oidipuszként, hanem hogy kész a könyv, és áll -- nem az apám fasza, nem szobor, de egy nagy alak. Ezt szerettem volna: apám segítségével egy nagy apa-alakot, igen, adni.

(...)Úgy jártam, mint a mesebeli kisbojtár, aki (játékból) állandóan farkast kiáltott, aztán mikor az tényleg jött, hiába kiáltozott, nem szaladt senki segíteni. Igaz, kajabálhatnék, most nincs is senki, aki segíteni tudna. Itt nincs mit segíteni. Mindegy, mondom, ahogy van, hiszi, aki hiszi, nem tudok mit tenni: én, Esterházy Péter beszélek itt, születtem 1950. április 14-én, anyám neve Mányoky Lili (a személyiben: Irén, de utálta az Irént), apám neve Mátyás, személyi igazolványom száma: AU--V. 877825. Ez tehát az "én" (amúgy a részletekbe nem mennék bele, no details, please).



Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS