2017. szeptember 26. keddJusztina
20°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kappadókia sziklatemplomai és földalatti városai

Kassay Réka 2008. szeptember 26. 13:14, utolsó frissítés: 11:55

A főszezon után is akkora az érdeklődés, hogy a turistacsoportok csak "libasorban" tudják bejárni a helyet #b#[fotóriport]#/b#



Törökországi kirándulásunk előtt többen is féltve intenek: Ramadán ideje nem biztos, hogy a legmegfelelőbb az utazásra, különösen az ország ázsiai része.

Viszont kiderült, az általunk választott időszaknak több előnye van, mint hátránya: megkezdődött az iskola, lejárt a turistaszezon, fogytán a kliensek, az üdülőtelepek pedig szinte kiürültek már, legalábbis a szállodák, éttermek befogadóképességéhez viszonyítva. Így olcsóbban lehet vásárolni, szállást találni.

Továbbá, lévén, hogy ilyenkor nappal böjtölnek, éjszaka folyik a nagy élet: a nép levonul az utcára, már fél órával naplemente előtt megtöltik a vendéglőket, és sokan az eléjük kirakott étellel várják a tilalom-idő lejártát.



Tóth Orsolya fotója

Isztambulban, a Kék Mecset előtti téren a helyi önkormányzat által szervezett Ramadán-fesztivál keretében minden este koncertek, népi előadások zajlanak és alig lehet közlekedni a sok kebabos-baklavás és egyéb, különféle finomságokat árusító pult között.

Az egyik különbség egy hazai fesztivállal szemben, hogy itt egyáltalán nem árulnak alkoholt. A török tea és az elképesztő mennyiségű édesség azonban megteszi vérpezsdítő hatását, a levegőt pedig mindenfelé vizipipa illata fűszerezi.

Pipázni szinte minden vendéglőben/kávézóban lehet, általában 10-12 török líra (6-8 euro) körüli összegért, de hogy ezért mekkora adag jár, azt nem tudtuk kideríteni, mert mindenhol addig szították-töltötték, amíg azt nem mondtuk, hogy már nem kérünk többet.

A másik különbség, hogy ez a felhajtás nap mint nap folyik anélkül, hogy reggel szeméttenger maradna az ünneplők után. A szemétgyűjtők mindenhol járkálnak a tömegben és többnyire még azelőtt összeszedik a hulladékot, mielőtt az szétszóródna a földön.

Az Allah szemének szerencsét hozó szimbólumával teleaggatott fánál
fotózkodnak a turisták, a háttérben Uchisar településsel



Ami a vendégszeretetet és a turisták kiszolgálását illeti, a törökök kitesznek magukért - és nagyon büszkék is erre. Bár spontán túrára indultunk Kappadókiába, az isztambuli szállónk menedzsere (akiről kiderült, hogy honfitárs) mindent megszervezett a továbbiakban: autóbusz, házhoz szállítás, túravezetés, múzeumbelépők, 2 napra ebéd, sőt, még egy hotel is, ahol, bár nem foglaltunk szobát, de két éjszakai út között zuhanyozhattunk, kaptunk reggelit és megőrizték a csomagjainkat.

Utánaszámolva, mindezt nem többért, mint amennyibe került volna az utazgatásunk, ha mindent magunknak intézünk. Másnap kinyomtatott útitervet adott a kezünkbe, telefonszámokkal kiegészítve, és kezdeti gyanakvásunk ellenére minden aszerint működött: a vendéglátóipari kapcsolat-hálózaton belül tökéletesen gondoskodtak arról, hogy mindig eljussunk, ahova kell.

Ez pedig fontos volt, mert Kappadókia környékén nehezen tudtunk volna közlekedni az egymástól 10-15 km-re levő települések között úgy, hogy mindent bejárjunk. Az autóbérlés pedig nem éri meg, Törökországban nagyon drága a benzin.

Az éjszakai buszozás, amely bevett szokásnak tűnik, szintén nem volt olyan vészes, mint amennyire tartottunk tőle: a buszok pontosak, kényelmesek, teával/kávéval és rágni valóval is szolgálnak, és egy-egy éjszakai szállást is meg lehet spórolni velük.

De mindez csak a hab a tortán, az igazi élményt maga a hely jelentette, amely körülményektől, utastársaságtól, mindentől függetlenül, önmagában is elég ahhoz, hogy úgy érezzük, megérte felkeresni.




A Törökország középső részén fekvő fennsíkon a vulkánok különleges, bizarr domborzati formákat hoztak létre. A folyamat kb. 8 millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor a tűzhányók működni kezdtek és több rétegben lerakódott a hamu, láva, iszap és vulkáni törmelék.

A földrengések és téli fagyok következtében a kialakult tufa- és bazaltrétegek széttöredeztek, és évmilliók alatt fokozatosan feltárultak fehér, a sárgás és a vöröses színű talajrétegek.

A holdbéli tájhoz hasonlító domborzatot az teszi igazán érdekessé, ahogy az ott élő ókeresztények otthont teremtettek maguknak a sziklák között, a környezethez alakítva életkörülményeiket. Az egykori barlanglakásokat ma is használják, ugyanis a konstans hőmérséklet miatt kiválóak például bor és gyümölcsök tárolására.

Jól láthatóak a vulkáni hordalék különböző rétegei






A vendéglátóipar szintén jól kihasználja az egykori barlanglakásokat: a turisták számára külön egzotikum barlang-panzióban aludni. Ehhez képest a szállás egyáltalán nem drága: 10 euróért már meg lehet szállni egy ilyen teraszos, gyönyörű kilátással rendelkező panzióban, nagyon jó körülmények között, akár külön mosdóval rendelkező szobában is (az árban a fetasajtos, olajbogyós, zöldséges-gyümölcsös reggeli is benne van).

Megfelelő időjárási- és szélviszonyok között légbalon-túrára is fel lehet iratkozni, ez 100-150 török lírába kerül (60-80 euró). Általában reggel 6 és 8 között a legalkalmasabbak a körülmények, így napfelkeltekor léggömbök tarkítják a völgyek fölött az eget.

Tóth Orsolya fotója


Barlang-kávézó


10 eurós barlang-hostel.
A szoba bejáratánál mindent betölt a lonc erős, fűszeres illata


Tóth Orsolya fotója

A bronzkorban a hettiták, majd az i. e. VI.-IV. században perzsák éltek ezen a területen, a kereszténységet Szent Péter terjesztette el az I. században. 17-ben Tiberius a Római birodalom fennhatósága alá vonta Kappadókiát, mely a birodalom kettészakadása után a Bizánci birodalomhoz került. Az ekkor letelepedett új szerzetesrendek a következő 1000 évben vájták be építményeiket a tufába, bizánci épületeket utánozva.

A X.-XI. században nagyobb templomok épültek, melyekben a bibliai jeleneteket és Jézust ábrázoló freskók a mai napig megmaradtak. A VIII. században a képrombolók több régebbi freskót megsemmisítettek és geometriai motívumokat alkalmaztak helyettük, a X. századtól azonban újra megjelent a komplexebb ábrázolás. A legjelentősebbek a Göreme és Zelve völgyében levő templomok, melyeket a szerzetesek menedékként használtak.

Göreme szabadtéri múzeumában még az évnek ebben az időszakában is sok a turistacsoport. A belépő 15 török líra egy személynek (8-8,5 euró), de egyénileg kevésbé, inkább csoportosan, fogadott idegenvezetővel érkeznek a látogatók. A csoportok meghatározott sorrendben haladnak, és a torlódás elkerülése végett 3 perc az átlagidő, amit egy-egy templom belsejében eltöltenek.

Göreme szabadtéri múzeuma


Bibliai jeleneteket ábrázoló freskók






Geometriai motívumokat alkalmazó falfestmények

Kappadókia másik érdekessége a 200 különálló földalatti város, melyek közül néhány ma is látogatható. A szűk folyosókat, kis szobákat 7-8 szint mélységben vájták ki a tufában az ellenséges seregek elől menekülő lakosok.

Egy-egy ilyen város több ezer embert is befogadott, akik hónapokon keresztül tartózkodtak lenn, a sötétben. Először az ókeresztények használták a búvóhelyeket, utolsó lakói azonban törökök voltak, akik az egyiptomi sereg elől menekültek ide a XIX. században.

Kaymaklit 1964-ben nyitották meg az érdeklődők számára, de ennek is csak húsz százalékát sikerült feltérképezni. A menedékvárosnak kb. száz szűk folyosója van, némelyeket ma is használják a raktárhelyiségek megközelítésére. A járható részeken megtett út körülbelül 35-40 percig tart és a nagy turistaroham még inkább fokozza a klausztrofób érzést.




A folyosókban éppen elfér egy ember összegörnyedve, de megfordulni nemigen lehet. Ráadásul a legtöbb ilyen alagútnak nem látni a végét, mert kanyarognak is. Az alagutakat és a szobákat a kutak között ásták, így jutottak vízhez a menedék lakói, levegőt pedig függőleges szellőző csatornákon keresztül kaptak.

Az folyosók mellett egy-egy nyílás vezet ilyen légcsatornához, melyben érezni a levegő áramlását a város teljes mélységében. Kaymakli 4 szint mélységig járható, a belépti díj itt is 15 líra.

Cavusin, elhagyott település




A turisták 15 percet kapnak, hogy mászkáljanak az
egykori város romjai között.


Galambok völgye




5 líráért lehet 3 percet tevegelni

Programunk része volt még egy fazekasműhely és egy márványfaragó-drágakőcsiszoló műhely meglátogatása. Ez volt a túrának az a pontja, amire már felkészültünk, éspedig az, amikor valaki el akar adni nekünk valamit. Vásárolni nyilván nem volt kötelező és még török teával is megkínáltak mindkét helyen, a török vendégszeretet, azaz a reklám egy diszkrétebb formája jegyében.

Az áru persze a szemet gyönyörködtette - én rögtön kiszúrtam egy aranyba foglalt, smaragddal és rubinnal kirakott, ötezer dolláros nyakéket - de kisebb tányérokat, hamuzót, apróságokat már 10 lírától lehetett venni (a kereskedőknél olcsóban is lehet).

A korongozás viszont egy kicsit olyan volt, mint a hülye turisták szórakoztatása, főleg annál a résznél, amikor a látogatók közül szemelnek ki valakit az alkotásra. Meg is állapítottuk magunkban, hogy a péniszhúzogatós poént valószínűleg nem először és nem is utoljára sütik el.






Egy-egy ilyen túra árában általában az ebéd is benne van, ami mindenképpen jó üzlet. Az óriási vendéglőkben a svédasztalokon bőséges a választék és korlátlanul lehet fogyasztani, az ember csak azt sajnálja, hogy nem tud annyi mindent megkóstolni a különféle főételek, saláták, desszertek, és számunkra ismeretlen finomságok közül, mint amennyit a szeme megkíván.

És sajnálja még a vendéglő szélén üldögélő idegenvezetőket is, akik a csoportjaikat várják, de a Ramadán miatt nem ebédelhetnek velük.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS