2018. január 18. csütörtökPiroska
-3°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Játékok, szeretettel készítve

kérdezett: Fülöp Noémi 2008. szeptember 15. 09:03, utolsó frissítés: 2008. szeptember 12. 13:09

Hüvelykujjnyi, gombakalapot vagy hajukba tűzött virágot viselő babák készülnek kolozsvári otthonokban – és eljutnak akár Ausztráliáig is.




A szivárvány minden színében pompázó kendők, miniatűr karácsonyfa- és lakásdíszítő babák, meg tölcsérekből előbújó bábuk borítják az asztalt: igazi meseország, Waldorf-szellemben, de nemcsak. A kisebb-nagyobb babákat az Ambrosius Prodcom Kft. munkatársai készítik, hogy aztán Németországban, Hollandiában, Angliában, de akár Ausztráliában vagy Izlandon is árusítsák őket. Ezek titkáról Pozsony Katalint, a vállalkozás kolozsvári alapítóját és vezetőjét kérdeztük.


Pozsony Katalin:
Amit mi csinálunk, azok legnagyobbrészt nem játékbabák, hanem díszítőbabák. Van persze játékbaba is, például a tölcsérbábok, vagy Csimbum-babák, amelyek László Bakk Anikó Csimbum és a hangmanók című könyve alapján készültek, és amelyeket Nisztor Krisztina használ a zeneóvodai foglalkozásánál. Természetes anyagokból készülnek, az arcuk, testük pamuttrikóból, a fejükben fagolyó van, gyapjúval vannak kitömve, és minden kézi munka rajtuk.

A Csimbum-babákA Csimbum-babák

Tizennégyen vagyunk, de nem a műhelyben, hanem otthon dolgozik mindenki. Innen indult az egész: hogy ki kézimunkázik ma? Vagy az idősek, vagy nagyon ritkán fiatal anyukák, akik kis gyermekükkel ülnek otthon, vagy azok, akik ezt tanulták – volt egy Arta Populară (Népművészet, szerk. megj.) nevű termelőszövetkezet, ahol otthoni munkával foglalkoztattak asszonyokat: hímzéssel, bőrdíszművességgel. Miután ez megszűnt, az alkalmazottak részben elhelyezkedtek a cipőiparban, de miután a Clujana megszűnt, a kolozsvári cipőipar is összeroppant: őket kerestük meg.

Nem könnyű megfelelő embert találni, aki ezt a fajta kézi munkát szereti: a díszítőbabáink miniatűrök, itt egy milliméter annyit számít, mint máshol egy centiméter. Amikor feladtam egy hirdetést, hogy munkatársat keresek, volt olyan is, hogy jelentkeztek ötvenen, hetvenen. Maradt közülük három vagy négy, aki érezte, hogy neki ez fontos, ez számít – nem akarjuk, hogy olyan csinálja, akinek nem tetszik, amit csinál. Arra is ügyeltünk, hogy több fázison dolgozzon egy-egy ember, ne mindig ugyanazt csinálja, már amennyiben ez lehetséges. A legügyesebbek mindent tudnak, majdnem az összes babácskát.


Mikor és hogyan született meg a vállalkozás ötlete?

- Azért döntöttem emellett, mert nem kaptam olyan állást, ami nekem tetszett volna, és 35 éves voltam, két pici gyerekem volt. 1996 óta foglalkozom ezzel, három éve együttműködünk a német Livipur céggel, amely raktárcég, katalógusból árusítják a termékeiket – azóta sokat fejlődtünk. A vállalkozás öt-hat éve indult be igazából: azelőtt leginkább a Waldorf-mama ismerőseim vásároltak nálunk. Egy barátnőmmel együtt varrtuk a babákat, általában karácsony előtt, a bazárokra.

Varrtunk népművészeti babákat is, abba az irányba indultunk el a legelején. De ezt nagyon nehezen lehet eladni, annak a minőségű babának, amit készítettünk – betartva a ruhák színvilágát, még a hímzést is –, nem adják meg az árát.

Elkezdtem járni vásárokba, Romániában a népművészeti múzeumok szerveznek kézműves vásárokat. De aki túl keveset gyárt, egy kicsi, induló cég nem tud labdába rúgni, ha valaki azt mondja neki, hogy ezer darabot kér. Amikor már kicsivel többet tudtunk gyártani, akkor elindultam a nagyvilágba hátizsákkal, kofferrel – nagyon szeretek utazni, sok örömet hoztak nekem ezek a babák.


Indulás előtt bekopogtam interneten, de elmentem személyesen is – ez nagyon fontos. Nem elég interneten felvenni a kapcsolatot, vagy elküldeni akár a babát is, el kell menni személyesen, megtudni, hogy az illető üzletnek mire van szüksége. Németországban voltam, Hollandiában, Dániában, Svédországban – egy hónapig utaztam körbe. Jelenleg német nyelvterületen, Németországban, Svájcban és Ausztriában áruljuk a babákat, egy néhány helyen északon is, Angliában is van nyolc-tíz hely, általában kis shopok, amik a Waldorf-iskolák mellett működnek. Először idén voltunk a nürnbergi játékvásáron, mint kiállító - onnan került egy ausztrál és egy izlandi kapcsolat is a cégnek.


Volna-e esély arra, hogy a kolozsvári vásárlókból éljen meg a cég?


- Kolozsváron nincs közönsége az ilyesminek. Bukarest sokkal nyíltabb, járunk a néprajzi múzeum meghívásos vásárára – annak ellenére, hogy népművészeti vásárnak nevezik, sok-sok minden van, de ahhoz ragaszkodnak, hogy természetes anyagból legyen, és látszon, hogy kézműves munka az az áru. Magyarországon már sokkal tudatosabb, hogy a kézművesség nemcsak népi kézművességet jelent, hanem a modern élethez átalakított, formavilágában is átalakult kézművességet.


Mi a titka annak, hogy világszerte akad vevő a díszítő- és játékbabákra?


- Egyrészt a kézművesség: németül azt mondják, hogy mit Liebe gestaltet – azaz szeretettel, a részletekre való odafigyeléssel, kimunkálással elkészített. Nem széria, vagy csak kis széria-termékek. Ismerősebb szem már azt is látja, ki készítette őket: Matyus Irma, a műhely vezetője meg tudja mondani, melyik babát melyik munkatárs varrta.

Az eladástechnikánkban pedig a személyes kapcsolat számít sokat: ehhez energia kell, utazás kell. Nyelvtudásra is szükség van – nem mindegy, hogy angolul beszélsz a némettel vagy németül. Azért nem alakult ki kapcsolatunk Franciaországban, mert nem tudok franciául.

Semmiképpen sem tudtunk volna úgy elindulni, hogy marketing-felmérést végzünk, vagy végeztetünk arról, hogy a mi termékeinket hol lehet eladni. Pont arról van szó, hogy az ember kitalálja, hogy mi az a pici piaci rés, ami Nyugaton még nincs lefedve. Mindent lehet kapni, de ugyanakkor az is biztos, hogy egy-egy üzlet tulajdonosa is ember, és attól fogja megvenni, aki neki szimpatikus, aki neki valamit nyújt emberi kapcsolatok szintjén, és akinek a termékei olyan szinten mozognak, hogy az emberek rácsodálkoznak és örülnek.


Vannak olyan boltok is, akik azt mondják: ebből kérünk, abból nem. Volt, ahol azt kérték, hogy valamit nekik külön csináljunk. Rendkívül mozgékonyoknak kell lennünk, kétségbe is van esve néha a műhelyvezető: több mint száz modellünk van, és minden modellnek van legalább tíz alkatrésze, a modellek pedig folyton cserélődnek.


Milyen irányba szeretné fejleszteni, bővíteni az üzletet a közeljövőben?

- Internetes üzletet fogunk létesíteni, azért, hogy ne csak egy város számára legyenek elérhetőek a termékeink. Olyan termékekre gondolok, amelyek a natura-boltok termékskálája Németországban: ezekben ökologikus dolgokat árulnak, nem biztos, hogy mindegyik 100 százalékosan bio-lenből vagy -pamutból készül, de természetesek az anyagok, a színek. Élelmiszertől kezdve, kozmetikumokon, könyveken, játékokon át, hobbi-eszközökig mindenféle terméket árulnak – de van olyan is, amely kihagyja az élelmiszereket.

Az üzletek stílusa olyan, amit nem lehet elképzelni egy nagy boltban: minden sarokban, minden tíz centiméteren van, amit nézni. Mindez annak szól, aki információt keres arra, hogyan lehet másképpen, testileg és lelkileg egészségesebben élni, annak, aki valamit tenni akar azért, hogy az unokáinknak is legyen mit látniuk a világon.

A mi termékeink csak megközelítenék ezt az üzlettípust: szeretnénk, hogy olyasmit árusítsunk, ami máshol nincs. Amikor elkezdtem járni vásárokra, rájöttem, hogy nagyon érdekes és jó dolgok vannak, amikről mi nem is hallottunk, nincs benne a köztudatban. Aki pedig látta valahol, és szeretné beszerezni, nem tudja, honnan. Interneten, német vagy angol shopban keresni csak az tud, aki ismeri a nyelvet, és egy kissé tájékozottabb, ráadásul nem is biztos, hogy elszállítják ide.


A Livipur cég katalógusában lapozgatunk: ebben az Ambrosius termékei is szerepelnek. Műanyag, csiricsáré színek vagy rajzfilmfigurák sehol – ehelyett barátságos, egyszerű arcú babák, és számtalan összerakható-szétszedhető fajáték.


Pozsony Katalin: A katalógusban szereplő játékok a Waldorf iskolák szellemét közvetítik, de nemcsak. A német típusú díszítés olyan, hogy születésnapokra, ünnepekre szeretik a csecsebecsét, a giccsestől egészen a kézműves vonalig.

Egy játékon abban nyilvánul meg a Waldorf szellem, hogy természetes anyagból van és kreatív, vagy másképp mondva interaktív. A babának például lehet fésülni a haját és át lehet öltöztetni, tapintásra pedig puha. Más játékok a gyerekek színekre való érzékenységét, zenére való fogékonyságát fejlesztik egészen kicsi kortól. Mindegyik olyan, hogy azzal valamit lehet csinálni: a babakocsiba például fektethető a baba vagy beleülhet maga a gyerek, de ha felfordítja, csinálhat belőle mászókát vagy kisautót.

Egy másik példa: babából megmintázzák az egész családot, ott van a nagymama és a nagypapa is, Ez is fontos egy gyereknek, hogy lássa az időst és a fiatalt, a generációk közötti különbséget. Németországban sokkal nagyobb a babakultúra, de szerintem ide is vissza fog térni.


Ugyanakkor nemcsak Waldorf- játékok vannak a katalógusban: nem arról van szó, hogy az ember valamilyen trendet bigott módon kövessen. Ha megérti, lelkileg fel tudja dolgozni, úgy érzi, hogy az ő világa, akkor kiválasztja belőle, ami hozzá talál, és kiegészíti másvalamivel a külvilágból.

Zsonglőrködéshez való játékokat is szeretnénk hozni: kiváló agyfejlesztő, emellett nagyon látványos, akár pénzt is lehet vele keresni egy utcasarkon – persze egyelőre nem itt, Romániában, de valószínű, hogy itt is lehetne.

Nem olcsó játékok, akár 250 lejbe is kerülhet egy szett – viszont minőségiek. Nem arra törekszem, hogy könnyen elérhető árkategóriájú termékek legyenek, hogyha valaki ezt akarja, akkor meg kell fizetnie – de meg is van az értelme. Az üzletbe lenne egy kevés ruházat és kozmetikum is, olyan, amit én használok – mindenkivel úgy van, hogy a bolt, amit létrehoz, az ő saját világát tükrözi.

Remélem, ebben az üzletben majd más is felfedezi az ő világának egy kis darabját.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS