Nekem a Balaton a Riviéra: low budget turizmus
összeállította:Kertész Melinda 2008. szeptember 10. 14:09, utolsó frissítés: 12:31Fürdés a tengerben ingyenes, az élmény megfizethetetlen: megérdeklődtük, miként lehet kevés pénzből is remekül nyaralni.
Nem mentél el nyaralni, mert úgy gondoltad, nem engedheted meg magadnak? Lehet, hogy nem volt rá pénzed, de az is előfordulhat, hogy nem mertél a zsebedben biztonságot nyújtó összeg nélkül útnak indulni. Vagy ha utálod a hülye-turista-külföldön szerepkört, nem kell mindenáron a turizmus oltárán feláldoznod elveidet.
>>Utazási trendek: 2008-as nyár-őszi kollekció>>
Csak egy kis találékonyság az egész, és remekül nyaralhatsz ízlés szerint az egész családdal, vagy haveri köröddel együtt. Íme pár történet arról, hogy hogyan lehet nemcsak túlélni, hanem élvezni is egy low budget nyaralást:
Noémi kalandjai: a Balaton
Mindig kellemes a Balatonon nyaralni, már többször is voltunk Siófok mellett. Már jó pár éve sátorral járunk vakációzni, ez így volt idén is: egy gyönyörű fásított kempingben vertünk sátort, kőhajításnyira a víztől.
A vonatozás vagy buszozás szóba sem jöhetett, mivel rengeteg csomaggal megyünk vakációzni: a gyerekeknek a békalábtól a búvárszemüvegig mindent be kell csomagolni.
Az útra való gázolaj mindössze 150 lejbe került: csak Motorina Ernőként emlegetjük azt a szállítót, aki éjfél körül telefonál, hogy melyik utca sarkára vigyük az autót tankolni. Egy liter gázolaj három lejbe kerül nála, feltéve ha nem kérdezzük, honnan szerzi be az üzemanyagot.
A szörfdeszka-kölcsönzésnek komoly ipara van a Balaton mellett. Mi is béreltünk egyet, de nem rendeltetés szerint használtuk, hanem a gyerekek kedvéért kölcsönöztük: a deszkán nyugodtan el lehet távolodni a parttól, a kevésbé zsúfolt vizekre.
A gyerekek aztán a szörfdeszkáról ugrálnak bele a vízbe, úszkálnak körülötte, ha elfáradnak, akkor megpihennek rajta. Eléggé borsos árat fizettünk, négy órára 2400 forintot kérnek el. Jövőre megpróbálunk egyet beszerezni, mert rengeteg pénz megy el a deszka bérlésére, főleg ha összevetjük a szállás árával: a kocsi parkolóhelye és az egy hétre bérelt sátorhely összesen hétezer forintba került.
Vittünk magunkkal primusfőzőt, így főzhettünk is, de felállítottak egy talponállós büfét is, ahol halászlevet árultak pléhcsajkában. Igaz, hogy ezer forintot kértek el egy adagért, de az akkora volt, hogy két személy is jóllakhatott belőle.
Viszont a hűsítő, és a fagylalt sokba került: a gyerekeknek napi egy fagyival és egy hűsítővel be kellett érniük. De még így is fejenként csupán 100 eurót költöttünk el.
István kalandjai - a Görögországi tengerpart
Soha nem voltam a görög tengerparton, de sokan mesélték, hogy szép a tenger és érdemes kipróbálni: a türkizkék, néhol zöldesbe hajló kristálytiszta víz nagyon csábítóan hangzik. Nem utolsó sorban a görögök a vendégszeretetükről is híresek.
Figyelembe véve a távolságot és a pénzügyi helyzetünket, a legtakarékosabb utazási eszköznek az autó bizonyult. Mivel senkinek sem volt saját autója, kölcsön kellett kérnünk egyet. Szerencsére egy ismerősünk kölcsönadta a kisbuszát, mert egy személyautóba nem fértünk volna el.
De ez is a zsebünk előnyére vált, mert a benzinköltséget kilenc felé kellett osztani, az egy fejre eső üzemanyagdíj így kevesebb volt, mint amennyi egy kisautó négy személyére jutna. Egymást váltva éjjel-nappal vezettünk, így a több mint ezer kilométert kb. 24 óra alatt tettük meg.
A szállással nem volt ott gondunk, mert már itthon lefoglaltuk. Nem akartunk sátorban lakni, úgy gondoltuk, hogy azért egy minimális kényelmi szint szükséges, ezért stúdiók (egy szoba, kis konyha, fürdő) után néztünk a neten.
Volt, amiből válogatni, a turistaszállókat mindenféle csillaggal, a hirdetéseket pedig turistacsalogató szöveggel, képpel látták el a reklámozók. Azonban a mi esetünkben szinte kizárólag az ár számított: minél olcsóbb, annál jobb, hiszen aki a sátorhoz szokott, az egy kis szobát is képes értékelni.
Írtuk hűségesen a leveleket, a gyenge angol tudással rendelkező tulajdonosok meg válaszolgattak, míg végül megállapodtunk egynél: a hét éjszaka fejenként 65 euróba került. Mikor megérkeztünk, megörültünk, mert már ezért a pénzért is tisztességes, tévével, főzőlappal, edényekkel, hűtővel fürdővel ellátott szobákat kaptunk.
Az ottani költekezés nem volt olyan nagyvonalú: az itthonról vitt kaján éltünk. Így körülbelül 170 eurót költöttem a nyaralásra. A vendéglőkben kb. 8-15 euróba került egy vacsora. A kocsma helyett a szállásunk teraszán ittunk meg a söreinket, borainkat: a fél literes dobozos Prost 55, a Mythos 66 centbe, míg két liter helyi vörösbor kb. öt euróba került.
A boltban a többi áruhoz viszonyítva a kenyér volt a legdrágább: az előre szeletelt, elegánsabb csomagolásúért három és fél eurót is elkértek, s nagyjából csak ilyent lehetett kapni mindenhol.
A sörön kívül olcsó volt a Viva nevű 100%-os narancslé, ami 1,20 euróba került és az úton-útfélen kapható gyros, amiért kb. két eurót kellett fizetni. A kocsmák ennél magasabb áron szolgáltattak: négy euróért vesztegették a sört, de egy látványos, csillagszóróval díszített koktélért akár 8-10 eurót is elkértek.
Zsuzsa és Töhötöm kalandjai
Montenegróban nem az árak fontosak – egyrészt, mivel minden nagyjából annyiban áll, mint itthon, másrészt mivel csak addig ez a fő vonzereje, amíg az ember tizenkét órás vezetés, esti érkezés, pálinkázás, gyors berúgás, zuhanásszerű alvás után ki nem csomagolja magát, és ki nem lép a bungaló elé.
És megáll benne az ütő. Ott van egy kanyon közepén – pontosabban csak sejti, hogy hol van, mert az égbe nyúló szikláktól csak az eget látni, és valahol mélyen zúg egy folyó, a legtisztább vizű, amit addig valaha is látott. Vagy addig, amíg az északi hegyekből érkezve, kanyarogva először mutatkoznak meg a szorosok, és alatta ott a tenger a lenyugvó nap fényében, Sveti Stefan szigetével és a tengeren fehér habot vető hajókkal.
Megint megállna az ütő, ha nem lenne az egész giccsgyanús – és ilyen egész Montenegró. Erre ráadásnak jön a kapitalizmus és a kommunizmus, kelet és nyugat, észak és dél finom egyvelege, valamint az, amikor az ember rájön, hogy Montenegró, bár csak 640 ezren lakják, legalább két ország, és a hegyvidéknek, ahol zaccos török kávé járja kizárólag szerbül, vajmi kevés köze van a mediterrán kikötővárosokhoz, ahol minden nyugati fityfene kapható, és ha szerencsés vagy, találsz angolul értő helyieket.
De mégis: mitől lowcost a lókoszt? Attól, hogy te azt gondolod róla, hisz ennek alapjáraton két viszonyítási pontja van: a te zsebed és a más turisták zsebe. Költs kevesebbet, mint amennyit a zsebed megbír, és ne költs olyan fölösleges dolgokra, amikre a turisták tömege költene.
Ennek persze van egy mentális része is, ami különböző magatartásformákkal jár együtt: hájfejűnek nevezed a köveken magassarkúban egyensúlyozó nyugati turistát, akiből szerencsére szezon végén nem sok akad, és helyettük inkább helyi emberekkel, barátságtalan arcú, de barátságos, gesztusokkal is bőven kommunikáló szerbekkel és crnagorácokkal haverkodsz, mosolyogva mondod a középkori várban drága kajával és hellyel kínáló pincérnek: „I am a lowbudget turist”, és nem veszel bóvlit, amit az árus autentikus szuvenírnek nevez.
Az már nem is kérdés, hogy a két nyugágy, egy napernyős felállás 15 euróért fölösleges úri huncutság (ennyiért két személy már-már meg tud szállni, de ebédelni mindenképp lehet ennyiből), mivel ezeknek is ugyanazt a látványt és tengert mérik – és egy törölközővel vagy akár anélkül is jól megvagy, mert a tengerpart szinte mindenütt apró kavicsos vagy köves.
Ha kijátszod a rendszert, és nem sétálsz bele lépten-nyomon a pénzes turistáknak vetett tőrökbe, máris pénzt spóroltál meg. Montenegróban mindez igen jól gyakorolható – a boltban hatvan centért vásárolt sörrel este is igen jól el lehet mulatni az időt, miközben kavicsokat dobálsz a tengerbe, az éjszakai fürdés pedig teljesen ingyen van.
Négy személynek autóval az utazás is lowcost: Szerbián keresztül 180-190 euróból megúszható az üzemanyag és ez nem egyszerűen oda-vissza utat jelent, hanem körkörös, ciklikus utazásokat, tengerparti jövésmenést és ismeretlen erdei utakra tévedést is. A vakáció összköltségét még nem számoltuk teljesen össze, de fejenkénti 200-220 euró között mozog.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!