2018. szeptember 24. hétfőGellért, Mercédesz
16°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Román tengerpart: napsütés van, tengervíz van, mi kell még?

B. P. E. 2008. augusztus 21. 14:31, utolsó frissítés: 2008. augusztus 20. 16:27

Sajnos tömeg is van, mégpedig borzasztó, szemét is van, zaj meg pláne.



Na de ne vágjunk bele a közepébe. A tengerpartra való kijutás ilyenkor szezonban mindig több időt vesz igénybe, mint azt számítjuk. A forgalom hétközben is besűrűsödik Konstanca környékén, azt követően pedig minden kilométerért meg kell küzdeni. Természetesen az autós utazásról beszélek, a vonatozást idén nem próbáltuk, meg egyébként is oda előre be kell szerezni a jegyet, főleg ha többedmagunkkal kívánunk utazni.

Számunkra a Bărăgan volt az út legizgalmasabb része. Nagy síkság, ameddig a szem ellát, kukorica és napraforgó – mind kiszáradva. Három hónapja nem esett az eső, és még ezek az egyébként nem sok vizet igénylő növények sem bírták a közel 40 fokos hőségben. Tragédia a környék lakói számára, akik ezekben a hónapokban érthető módon alig merészkednek a szabad ég alá. Érdemes megállni egy cigarettaszünetre a tűző napon, hogy átérezzük a helyzetet.


A forróság magába szív, mint mi a füstöt.


Konstanca rendezetlen külvárosa kevesebb izgalommal kecsegtet, csak a kialakuló dugókat lehet számolgatni, ha erősebb az idegzetünk. Ha meg gyengébb, a villamossínek szabálytalan vonalait vagy a nagyáruházak kockaépületeinek egyhangúságát lehet bambulni.

A román tengerpart legnagyobb baja, hogy túl kicsi. A partszakasz települései szezonban zsúfolásig telnek, ez alól legfennebb a 2 Mai típusú falvacskák jelentenek kivételt. Mi Costineştire mentünk, ez nem saját döntés vagy választás kérdése volt, a munka vitt oda, de ez mellékes.


A lényeg, hogy az aránylag low-budget, tizen-huszonévesek által benépesített faluban kötöttünk ki. A kétcsillagos hotelben reggel 7 és 9, délben 13 és 16 óra között van melegvíz, de az is sós. A vendéglőben nagyon kedvesek, és a kaja is olcsó és finom, a sörök 4-5 lejbe kerülnek, üdítőt ennél olcsóbban is be lehet szerezni – a hotel bárjánál például 5 lej a kétliteres Pepsi. Az, hogy drágaság lenne, azért enyhe túlzás, az árak semmivel sem nagyobbak, mint a hegyi üdülőkben. Az persze igaz, hogy a horvát tengerparton jóval nyugisabb környezetet kapunk ennél kevesebbért, na de hát


annyi tengerparttal könnyű nekik.


Az utcák tele bazárokkal, amelyekben kizárólag bóvlit lehet kapni, meg gyorskajákat, sült kukoricát. Fölösleges nézelődni, az itt vásárolt szuveníreket legfeljebb poénként adhatjuk a nekünk kedves személyeknek.

A part telis-tele emberekkel, egyesek már-már a vízbe szorulnak napozni, vannak partrészek, ahol a törülközők és lepedők teljesen elzárják a víz felé vezető utat. A víz viszont nagyon kellemes, kissé algás ugyan, de meleg, és baromi jók a hullámok. A napozás-fürdőzésre végül úgy találtunk megoldást, hogy egy sziklásabb részen napoztunk, és ötven méterrel arrrább mentünk be a vízbe, ahol már homokos volt az alj.


Úgy látszik, mégsem választottunk annyira jól: ahol délelőtt napoztunk, ott ugyanaznap délután egy terepjáró áthajtott két napozón – no de erről mindenki beszámolt, még mi is. Persze máshol is lehet próbálkozni,


nem muszáj beragadni

egy településre. Mi speciel Jupitert szemeltük ki, ahol iszapos az alj, így a víz kicsit büdi, de ez állítólag egészséges, úgyhogy miért is ne. Napozás szempontjából viszont itt sokkal jobbak a körülmények, nem kell mások lepedőivel megküzdeni minden négyzetcentiméterért.


Ha van lehetőségünk, két település közé is elmenekülhetünk, a semmi közepébe, ismerősünk a Neptun és Jupiter közti partszakaszt javasolta. Itt végre az igazi csendet is megkapja az ember. Csend: ez itt az igazi kincs.

Costineşti-en még a vendéglők hátánál bűzölgő, halmazállapotukat folyamatosan változtató


szemétkupacoknál is szörnyebb


a zajszennyezés. A rengeteg diszkó nap közben is promózza magát, közülük is a leghangosabban a Megadiscoteca Tineretului, amelynek emberei egész nap köröznek kihangosított terepjáróikkal, és olyan programokat ajánlgatnak, mint a múlt heti Voltaj és DJ Project, vagy az eheti ATB.


Mivel tengerpartól van szó, a diszkók nem csak hétvégén dübörögnek, hanem minden egyes éjszaka, egészen hajnalig. Ami örvendetes, hogy


a manele kikopott


a kínálatukból – mi egyetlen helyen hallottunk, de az is üres volt.

Jönnek viszont a manelisták „élőben” előadni magukat, például Florin Salam Vali Vijelievel és még egy tucatnyi celebbel együtt. Kíváncsiak voltunk, hogy zajlik egy ilyen buli, amit az előadás napján kezdenek hirdetni – de akkor aztán plakátokon, hangosbemondón, utcai árusokkal, mindennel –, de sokalltunk kiadni érte 20 lejt fejenként. Ami viszont


garantáltan katasztrofális,

az a kis tehetségkutatók, fesztiválok tömkelege. Ezeknek alig burkolt célja a szervezők zsebeinek telítése, a rendezvény maga csak azért jön létre, hogy a pályázati elszámolásoknál nehogy feltűnjön valakinek, hogy ilyen rendezvény tulajdonképpen nem is volt.


A végső jótanácsok tehát: legyen nálunk naptej, törölköző, fürdőruha – ennél többet nem is érdemes pakolni – némi pénz, és próbáljuk jól érezni magunkat. Ennek a legegyszerűbb módja, ha kikapcsoljuk a környezetet, és kettesben maradunk a Nappal, a vízzel és a homokkal. Addig jó nekünk, amíg erre a három elemre tudunk figyelni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS