2020. április 7. keddHerman
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Állatok és növények nyomában a Szénafüveken

Fülöp Noémi 2008. június 16. 10:07, utolsó frissítés: 2008. június 15. 20:36

Maroknyi elszánt biológus az eső és szélvihar ellenére is elindult fajokat gyűjteni a Biodiverzitás Napon, a Kolozsvári Szénafüvek Természetvédelmi Területen.




Péntek, késő délután. A kiszámíthatatlan időjárás – óránként váltakozó eső és napsütés – miatt sokan lemondták a részvételt a Kolozsvári Szénafüvek Természetvédelmi Területen megszervezett Biodiverzitás Napra.

Aki mégis eljött, a kemény mag: mindenre elszánt biológusok és néhány strapabíró kíváncsi. A felszerelést a völgyben lakó fiú jelképes összegért szekérrel szállítja ki a védett területre, amely a sár miatt autóval megközelíthetetlenné vált.


A leghamarább a hidrobiológusok végeznek: a BBTE csapata vízmintákat vesz, és sötétedéskor már indulnak hazafelé. Munkájuk java a laboratóriumban zajlik majd: a vízből és az iszapból kiszűrik, majd meghatározzák a szabad szemmel alig vagy egyáltalán nem látható élőlényeket.




A lepkészek fénycsapdát állítottak – a generátorral üzemeltetett, erős villanykörte fénye odavonzza majd az éjjeli lepkéket a lepedőre, vagy az alatta elhelyezett tojástartókra.

A védett terület határán kívül felállított sátortáborban már készül a bográcsgulyás – mintegy 25 ember vár vacsorára. Még mielőtt elkészülne, Hegyeli Zsolt csapdákat állít fel a kisemlősöknek. A fémdobozokba alma, mogyoró, kis szalonna kerül.




A csapdákat néhány óránként ellenőrizni kell: másként a hideg dobozokban reggelig kihűlnek és elpusztulnak a kisállatok. Közben felkel a hold, aminek nem örvend a lepkész-csapat – holdfényben a fénycsapda sokkal kisebb vonzerőt jelent a lepkék számára.






A lepedőn így is vagy hatvan-hetven lepkefaj nyüzsög: a kisebb molylepke-fajokat biológus-szlengben mikróként emlegetik, a nagyobbakat makróként. Az egyik tojástartó alatt színpompás, hüvelyknyi szender bújik meg, de a fényre érkezett egy kövér szöcske is.


Hajnali négy óra, mire az utolsó csapat is megvacsorázik. Éjszaka viharos szél támad, ledönti a pavilont – a legnagyobb kár a rákötözött húsos szatyrot éri, amelyet megdézsmál néhány kóbor kutya.

A kisemlős-csapdák üresek, az eső és a szél megzavarta az állatokat, de legalább kisütött a nap. Így útjukra indulhatnak a botanikusok, azaz biológus szlengben botanászok. Egy másik csapat madarakat, megint másik rovarokat keres.


Utóbbiakat vagy egyeléssel – azaz egyenként, kézzel kiszedegetve a fűből –, vagy pedig egy különleges porszívóval gyűjtik be. A porszívócső felszippantja az apró élőlényeket, amelyeket aztán egy vászonra kiborítva lehet közelebbről megvizsgálni.




A csapatok egy órával az akció vége előtt kerülnek elő – határozók segítségével összeírják a fajlistákat, közben készül a parázs a vacsorához. Lepkékből az éjjeli és nappali fajokkal együtt mintegy kilencven, pókokból nyolc, kétéltűekből öt, madarakból negyvenhat, növényekből nyolcvanhat faj gyűlt össze.

A legkevesebb – mindössze négy – fajt az emlősök közül sikerült azonosítani, amelyek a hideg és eső miatt elrejtőztek. Összesen körülbelül 239 fajt azonosítottak, a hidrobiológusok listájával, illetve az utólag meghatározandó pókokkal viszont akár kétszeresére is nőhet a lista.




Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS