2017. március 29. szerdaAuguszta
20°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Ilyennek látnak minket az amerikaiak

Balázs D. Attila 2001. október 02. 20:54, utolsó frissítés: 20:54

Évekkel ezelőtt engem is megfogott a világháló szabadsága. Sok külföldivel hozott össze a net, és kaptam is az alkalmon, hogy Erdélyt reklámozzam nekik, megkérdezzem véleményüket az itteni helyzetről és a térséggel kapcsolatban.




A témáról amerikaiakkal folytatott levélváltásaimból szemelgettem néhány emlitésre méltót. Mindegyik "interjúalanynak" figyelmébe ajánlottam az erdely.com és trianon.hu honlapokat, melyek angol nyelven is böngészhetők. Így a szép erdélyi képek mellett, melyeket ajándékképpen küldtem nekik, áttekintést kaphattak az itteni helyzetről, a térség történelméről. Íme pár
vélemény és típus.

Az együttérző: "Könnyű, túl könnyű az amerikaiaknak elhessegetni a gondolatot a zűrzavarról, ami Kelet-Közép-Európában uralkodik. Sajnálatos hallani az ottani politikai nyugtalanságról". A legtöbb esetben minden amerikainak Drakula gróf jut eszébe Erdély kapcsán. Sokan vámpírokról szóló olvasmányaikat ecsetelték és volt kinek valami rémlett, hogy az a "Drakulás dolog" egy gonosz hűbérúrral függ össze. Az optimista így kezdte levelét: "Look at the bright side", vagyis legyek derűlátó. Kerékpártúrán vett részt Romániában, így végre megtudta, hol is van ez az ország, és hogy nem is Budapest a fővárosa... ámbár vámpírokkal nem találkozott. Sose gondolta volna, hogy létezik itt egy hely "Transylvania" néven. Nagyon megkapó volt számára a táj szépsége.

Akiben van egy csepp európai szellem: "Ez egy hosszú történet, és sokat lehet tanulni belőle. Elolvastam a trianon.hu lapot. Van néhány lengyel barátom, és tudom, hogy hozzájuk is kegyetlen volt a történelem. Azt hiszem mi itt, a tengerentúlon elfelejtettük, milyen oldalon voltunk a történelem során, és nem mindig mi voltunk a jó oldalon".



A realista:" Olyan fiatal ország vagyunk, hogy egyszerűen nincs érzékünk a történelemhez. Mikor Lengyelországban tanítottam amerikai történelmet, el kellett mondanom a tanítványaimnak, hogy ahhoz, hogy megértsék az amerikaiakat, el kell képzelniük milyen a történelmi öntudatmentesség. Sajnos ez azt is jelenti, hogy sok amerikainak igencsak hiányosak az efféle ismeretei ".

Persze vannak kivételek. Büszke is lehetnék arra, hogy én keltettem fel egy pennsylvaniai úr érdeklődését az iránt, hogy családfája után kutakodjon, utánanézzen, mikor vándoroltak ki Magyarországról, mivel a dédanyja magyar származású volt. Kifejtette, hogy ő is egyetért a kisebbségek teljes önrendelkezésével, de az amerikai ember az "etnicitás" címszón zenei és gasztronómiai változatosságot ért, vagyis másféleséget ( másféle konyhaművészetet, mint a McDonald's és társai). Hát ez még nekem is sok volt.

Végezetül megtudtam, hogy ami tudomásuk van a világ másik feléről, az nem más mint konfliktusok garmadája, túlzott nemzeti önérzet (!) és századokra visszanyúló gyűlölet. Persze ezt is nehéz felfogni a tengerentúlon, tehát az amerikai szlogen az, hogy "Ne nézz a múltba, csak a jövőre koncentrálj!". Egyébként sem gondolják komolyan, hogy nagyszabású támogatást nyerhetünk odaátról.

Egy másik alannyal folytatott virtuális csevegésem során kifejtettem, hogy Erdély múltja, annak speciális mivolta azt követelné, hogy speciális státusa legyen, de semmit nem értett az egészből. Viszonzásképpen elmesélte egy Bánságban 0töltött nyarát, hogy azért szembeötlött neki, Románia "valamivel" szegényebb ország mint Magyarország, és látva azt, hogy itt a munkaerő olcsó, mennyi "pénzcsinálási" lehetősége van egy nyugatról jövőnek Európa ezen régiójában, ... de ha vért izzadt volna, sem tudott volna úgymond bennszülött fejjel gondolkozni.

Lehet, hogy sokakat nem lepett meg, amit okulásul leírtam, de gondolom, sokan nem is nagyon találkoztak még átlagamerikai véleményével.



ÉletmódRSS