2019. november 18. hétfőJenő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kolozsvár másik arca – vendégkiállítások a Tavaszi Fesztiválon

Fülöp Noémi 2008. március 26. 08:51, utolsó frissítés: 01:04

Erdély a Szabadság térre költözött, a Millenáris parkban #b#szénakígyó dugja ki a fejét#/b# a tóból, Könczey Elemér kerek fejű figurái pedig a Millenáris Teátrum galériájának falairól pislognak le. #b#[fotóriport]#/b#




Tavaszi napsütés, rügyező fák, de téli hideg a Szabadság téren, a Parlamenttől öt percnyire. Magyar, román, cigány muzsika szól a hangszórókból, a Budapesti Tavaszi Fesztivál részét képező, 100 féle Erdély című kiállítás zenei aláfestését biztosítva.




A képeket vízálló pannókra szerelték, amelyek neoncsöveket is rejtenek, hogy a kiállítást este se nyelje el a sötétség. A bemutató szöveg szerint (amely többek között románul is olvasható) a tárlat célja Erdély sokszínűségét bemutatni, illetve az etnikumok békés együttélését példázni.




A válogatási elv jól érezhető, van itt csíksomlyói búcsú, cigány menyecske, fafeldolgozó telep, tömbháznegyedi játszótér és hargitai medvebocs is. Utóbbit egy nagymama szemléli iskolatáskás unokáival: Ti ilyent még nem láttatok, ugye? – kérdezi meg a gyerekeket.









A fényképek erdélyi és magyarországi, amatőr és hivatásos fotósok munkái, a bámészkodók között pedig akad lázasan fotózó japán turista is. Csalafinta a képek és a zene összhatása, egy kesergősebb népdaltól egészen elérzékenyül az ember.

Nem tiszta, hogy a zöld domboldal közepén meghúzódó, apró faházikó teszi, amelyet éppen szemlélek, vagy most bújik elő belőlem a patriotizmus. Mindenesetre jobbnak látom továbbállni a Millenárisra, ahol a Vendégünk egy város – Kolozsvár köszönti Budapestet rendezvénysorozat részeként nyílt meg két kolozsvári alkotó tárlata.




Munkanap délelőttje van, továbbra is fagyos idő, a Millenáris park ennek megfelelően kihalt. Bartha Ernő szénaszobrai cseppet sem kicsik, az óriási térben mégis keresgélni kell őket.






A bejárathoz közel csigabiga sütkérezik az erőtlen napfényben, egy dombtetőn felröppenni készülő nyakigláb figura, meg egy cseles ágyú, amelynek csöve harangot rejt: Gábor Áron rézágyúja szénából.






Az egyik tavacskából mintha órási vízikígyó igyekezne kifelé – később megtudom, eredetileg máshogyan állt, de a vihar ledöntötte, akár a parton lévő másik csigaformát. Ha nem mondanák, magamtól nem jönnék rá – a szobor fekve is tökéletesen alkalmazkodik a térhez.




A Millenáris Teátrumban ezúttal nem szednek belépőt, Könczey Elemér karikatúrái és Bartha Ernő szobrocskái ingyenesen tekinthetők meg. A teremőrt meglepetésemre nem zavarja, hogy fotózok.


A piros-fehér falakon jól érvényesülnek a fekete-fehér rajzok – rengeteg van belőlük, és a politikától a szerelemig minden lehetséges témáról szólnak, nem ritkán a nevettetésen túlmutató üzenettel.




Ott vannak a kedvenceim is: a férfivécé ajtajáról a nőire átlógott árnyékfigura, vagy az uniós csatlakozáshoz kötődő, csillagok helyett a tengerből kibukkanó cápauszonyokból összeálló EU-címer. Közöttük Bartha Ernő kis szobrai – néhány a kinti szénaszobrok apró mása.


Jól esik itt látni őket, Könczey karikatúrái vagy Bartha Ernő szénaszobrai ugyanannyira kolozsváriak, mint Mátyás király, csak éppen a város egy másik arcát mutatják – nélkülük nem lenne teljes a budapesti vendégség.

A riportot a Magyar Turizmus Zrt. támogatta.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS