2017. november 23. csütörtökKelemen, Klementina
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Szubjektív a finn iskolarendszerről

Geréb Marika 2008. március 13. 11:41, utolsó frissítés: 11:39

Itt diáknak lenni egyszerre #b#jó biznisz#/b# és tiszteletre méltó társadalmi státus. A kifogáskeresés nem divat, és ajánlás van arra, hogy töröld le a pasziánszt dolgozatírás előtt.





Hallottam egy olasz kutatóról, aki otthon nem, de Finnországban tudományos karriert futott be. Az első kutatásában kimutatta, hogy a legelterjedtebb finn-olasz kölcsönszó a szauna. Jelenleg azon bíbelődik, hogy a turkui olasz pizzázók népszerűségi mutatója alapján bebizonyítsa, a finnek nagyon szeretik a pizzát és az olaszokat.

Az eset (az olasz főszereplő ellenére is) jól példázza, hogy a finn iskolákban van fantázia. Még ha a leggondosabban kiépített rendszerekből is kilóg néha a rénszarvasláb.

Ha egy finn diák 6 plusz 3 év alapiskola után kijárja a középiskolát, és úgy dönt, hogy továbbtanul, két választási lehetősége van: vagy szakmát tanul valamilyen főiskolán, vagy pedig egyetemre jelentkezik. Ha az egyetemet választja, és bejut, lesz egy főszakja (az, ahová bejutott), és annyi mellékszakja, amennyit csak megbír.

A mellékszakokkal kicsit ki is lehet cselezni a sorsot, például lehet valaki régészet szakos atomfizika mellékszakkal vagy fordítva, mert ha mindkettőre felvették, egyik sem zárja ki a másikat.

Sőt, ha például Turkuban angolt tanul, de pont végzés előtt rájön, hogy mégis szívesebben lenne könyvtáros, és azon az egyetemen könyvtáros képzés nincsen, akkor a hiányzó kurzusokat más egyetemen is felveheti, mert a taníttatási költségeket az felsőoktatási intézmények bonyolítják egymás között.

Az egyetemi év nem két félévből, hanem négy negyedévből áll, ösztöndíj szempontjából pedig kilenc tanulmányi hónapból. Az alapképzés ajánlott időtartama három év, a mesterié kettő – vagyis ennyi ideig jár ösztöndíj. Ha az elfogy, de a tudományos szomj még nem, akkor húzni-nyúzni lehet. A finnek értenek is a húzás-nyúzáshoz, mert itt diáknak lenni egyszerre jó biznisz és tiszteletre méltó társadalmi státus.



A turkui katedrális 1814-ben

Dolgozni csak pontosan, szépen

Nem lesz ugyanis minden finn érettségizettből egyetemista vagy főiskolás. Akikből lesz, azokból sem azonnal. Érettségi és egyetem között elég gyakori a pár év szünet, amikor az ember dolgozik vagy utazik vagy csak úgy elvan magával.

Szünetek menet közben is adódhatnak. A finn egyetemeken is kreditrendszer működik (az egyetemi diploma megszerzéséhez legkevesebb 300 kreditpontra van szükség), és az sem ritka, hogy a diák kigyűjti az ösztöndíj alapfeltételének számító évi hatvan kreditpontot, és kicsit megáll lazázni.

A tantárgyak pontértéke változó, de úgy számolják, hogy egy kreditpontért kb. 25 órányit kell megdolgozni, illetve száz oldalnyi szakirodalmat elolvasni. A megdolgozás szó szerint értendő: a legtöbb tantárgyból óráról órára hagynak házi feladatot, a klasszikus előadásokhoz is kell írni egy-egy házidolgozatot, vagdosni és ragasztgatni újságcikkeket stb.

Másolni épp nem kell, de majdnem: a bevezető kurzusokon a diákok "10 oldalból hármat", majd "10 oldalból egyet" arányban referálják a tanulmányokat.


Gólyák csak délen

Romániai értelemben vett elsőévesek addig számít egy diák, amíg végigüli az első tanév legelején a kéthetes bemutató előadássorozatot és kijárja a kötelező általános tantárgyakat (a beszéd- és írástechnikát, a svédet illetve az idegen nyelvet). Onnan kezdve már úgy számolják, hogy ki hány éve tanul. Arra, hogy még ki hány évig, illetlenség rákérdezni.

A kötelező tantárgyakat nem éppen közkedveltek, de elég jól ki vannak találva: például szakoktól függetlenül gyakoroltatják a helyesírást, a szövegszerkesztést, a tudományos szövegek olvasását.

A Turkui Egyetem ünnepélyes megnyitása 1922-ben. Baloldalon Artturi H. Virkkunen, az első rektor


A beszédtechnika nem csak azért hasznos, mert a sztereotípiák szerint a finnek hallgatagok, hanem mert a kreditekért alkudni is lehet: például a tanár bejelenti, hogy x könyvből vizsgáztat és az y kreditpontot ér, ha valaki többet szeretne, akkor egyezkedhet és egyeztethet és érvelhet, és a vizsgadolgozaton kívül írhat belőle egy dolgozatot is egy ráadás-pontért.

A tanár-diák kapcsolat egyébként sem nevezhető éppen klasszikusnak. Egy felmérés szerint Turkuban 17 diák jut egy tanárra, ami finnországi átlagban is jó. Előadás előtt, után, közben bármit meg lehet kérdezni, pl. azt is, hogy mennyibe kerül az a könyv, ami a vizsgára kell.

Az olvasnivaló a föld fenekéről is, de előkeríthető, legegyszerűbben úgy, hogy megírja a diák a könyvtárosnak, hogy nem találja, és akkor a válaszban jön is a link, hogy pedig itt. Mindenre van minta, még arra is, hogy hogyan lehet a könyv címére rákeresni a böngészőben, hogyan lábjegyzeteljünk, mekkora legyen a sorköz a dolgozatban, hogyan ajánlatos beosztani az időnket, hogy mindenre jusson.

Az államvizsga-honlapon azt is ajánlják, hogy még a dolgozatírás megkezdése előtt mindenki törölje le a gépről a passziánszot, mert az nagy kísértés lesz a továbbiakban.


Az egyetem főépülete


Kiskapuk nincsenek – és lehet órán kötögetni

Szabályok és ajánlások és tanácsok tehát vannak bőven, nagyon és kevésbé intézményesített formában is. A kifogáskeresés nem divat, legfeljebb az, hogy nem értem rá. Az idő ugyanis szent. A vizsga nem azért tart két órát, mert kétórás vizsga, hanem mert utána a tanárnak biztosan mennie kell valahová. Ha tíz perc van egy bemutatóra, akkor a letelte után a bemutatót leállítják. Nem tilos, hanem illetlenség húzni az időt.

Ugyanígy a diákok idejét is: a tanár nem késik és nem is lép le korábban. Ha tovább marad, akkor a diáksereg vonul ki másfél óra után. Nemcsak számítógép és vetítő van minden teremben, hanem minden ajtó fölött óra is. A diák késhet, és ki is mehet, és kötögethet is előadás közben, mert senki nem szól rá, s meg sem nézi csúnyán.

De persze sajnálkozva sem, ha elszámolja magát, és nem iratkozik fel egy-egy vizsgára legkevesebb 240 órával a vizsga előtt: nincs az a kiskapu, ami a vizsgaterembe vezetne.

Ha mégis létezne, oda olcsón utazhatna a diák busszal, vonattal, bármivel. A diákoknak jár ugyanis utazási kedvezmény, olcsó orvosi ellátás, a finn állampolgároknak ösztöndíj és lakhatási segély is. Az állam támogatja az étkeztetést (2,35 euró egy ebéd).

Finnországban egyáltalán nem mellékes, hogy az egyetemen télen is meleg van és világos. A könyvtárban működik az internet, nyomtatni bármennyit lehet, ingyen. Van egy doboz, amiben azokat az íveket gyűjtik, amikre már nincs szükség, de egyik oldaluk tiszta és hasznosítható. Mindig van vécépapír és szappan. Az előtérben van hirdetőtábla, a vécéajtón üzenőfal, a bejárat mellett friss újság.

Van olyan apróság, ami már teljesen természetes, és van, amire még mindig rácsodálkozom.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS