2018. december 19. szerdaViola
-3°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Szenvedélybetegek, akikhez kegyes volt a sors

K.M. - S.Z. 2008. február 18. 13:52, utolsó frissítés: 2008. február 15. 13:44

Van, akinek a rehabilitációs központ jelenti az utolsó esélyt: kilenc hónapra bevonulni, alkohollal, szerencsejátékkal vagy kábítószerrel felhagyni, egy romhalmazból kiegyensúlyozott életet építeni...





Marosludas felől robogunk a kietlen tájon át, Magyarózd felé. A falu lakói ferdén néznek a két érdeklődőre, ám készségesen útbaigazítanak.


Az egykori magtárból lett rehabilitációs központAz egykori magtárból lett rehabilitációs központ

A település felett őrködő dombon álló óriási narancssárga épületre mutatnak: egykor magtárként szolgált, de a Bonus Pastor Alapítvány és a Református Mentő Misszió lakhatóvá tette, majd ezelőtt három évvel férfiak számára terápiás intézményt kezdett működtetni benne. Jelenleg nyolc alkoholproblémával küzdő szenvedélybeteget kezelnek itt.


A februári hajnalban csupán egy kutyus üdvözöli az ismeretleneket, a bentlakást körülvevő birtokon mély csend honol.

A tevékenység már régen elkezdődött, a bentlakók éppen a reggeli találkozójukon vesznek részt.

Így hát körülnézünk: a polcon cipők sorakoznak, a falon lógó táblára különböző szlogeneket, köszönetet kinyilvánító és bátorító írásokat, rajzokat tűzdeltek fel: a nap hőse M., akinek sikerült beilleszkednie a társaságba – áll az egyik papiroson.

Bodó-Tóth Gyula, 
<br />
a központ igazgatójaBodó-Tóth Gyula,
a központ igazgatója
Vége a reggeli beszélgetésnek, a lépcsőn lezúduló bentlakók tudják már, mi az aznapi feladatuk, zajlik az élet a mikroközösségben. Bodó-Tóth Gyula, az otthon igazgatója üdvözöl.


Akár 24 bentlakót is befogadhatna az otthon,

ám valamiért a rászorulók nem élnek a Bonus Pastor felkínálta lehetőséggel – mondja.

Hozzáteszi, körülbelül 150 ezer erdélyi magyar alkoholista, ám a legnehezebb eljutni ahhoz a pillanathoz, hogy a beteg beismerje önmagának, alkoholproblémákkal küszködik. „Nem lehet deciliterben kiszámolni azt, hogy mikor válik valaki alkoholistává” – magyaráz Bodó-Tóth.

„Létezik egy szakmai leírás, viszont sokkal fontosabb az a pillanat, amikor az egyén felismeri, hogy problémái vannak, mert ez a gyógyulás első mozzanata. Van, akinek a tudatosítás pillanatáig mindent el kell veszítenie: családot, lakást, munkalehetőséget.

A szenvedélybetegségeket nem tekintjük különálló kóroknak: egy kalap alá vesszük az alkoholizmust, a kábítószerfüggőséget, a játékszenvedélyt, mert egyazon problémáknak a megnyilvánulási formája: két hasonló családi háttérrel rendelkező személy Budapesten az anyaghoz,


Erdély egyik falvában pedig az italhoz nyúl,

de az alapprobléma ugyanaz. Létezik veleszületett hajlam, fokozott érzékenység, amely elősegíti a szenvedélybetegségek kialakulását, másrészt a családi modellek is erősen befolyásolják azt. Valószínű, hogy egy iszákos család gyereke is alkoholista lesz. Akik idekerülnek, túl szigorú, agresszív apáról mesélnek, vagy pedig arról, hogy életük folyamán rengeteg válságos helyzettel szembesültek.

A Portage-terápiás módszert alkalmazzuk, ami kanadai import: egy '56-os magyarországi menekült találta ki a módszert, gyorsan elterjedt, majd Kanadában több központ is nyílt, onnan kerül át Magyarországra” - meséli az igazgató.

A konditermeben vezethetik le az extra energiátA konditermeben vezethetik le az extra energiát

A központban van konditerem, sőt kézműves-műhely is Singer varrógéppel, amit általában az egyik lakó szokott használni. Sz. J. ezermester: amikor éppen nem egy nadrágot hajt fel, akkor fát farag, de ő készítette el karácsonykor a betlehemest is. Sokféle szakmát kipróbált már, és hozzászokott a szabadsághoz, így nehéz volt megszoknia, hogy alkalmazkodnia kellett a szabályzathoz és a kötött programhoz.

Sz.J. nehezen szokott
<br />
hozzá a szabályzathozSz.J. nehezen szokott
hozzá a szabályzathoz
„A nap a reggeli találkozóval kezdődik. Az egész közösség összegyűl, rendszeres formában elmondják egymásnak, kit mi foglalkoztat, ki hogy áll a belső harcával – olyan ez, mint a reggeli újság, csak azzal a különbséggel, hogy nem a társadalomról szól, hanem egy mikróközösségről.

A nap egy része munkával telik el: a bentlakók saját maguk készítik el az ebédet, megtermelik az eleségük egy részét, a farmon segítenek a munkásoknak, majd este fociznak vagy valami más szórakozást választanak maguknak, de nem tévézhetnek, mert elvből nincs készülék, és a


telefonbeszélgetéseket is korlátozzák,

legfennebb napi egy-két alkalommal vehetik fel a kapcsolatot a külvilággal ” - mondja el Bodó-Tóth.

J. hamarosan elhagyja a központot és új életet kezdJ. hamarosan elhagyja a központot és új életet kezd

J. készül elhagyni az otthont. Éveken át ivott, addig, hogy végül gyomorfekéllyel került kórházba. Ekkor már érezte, hogy életét meg kell változtatnia, de nem tudta, hogyan fogjon neki. „Tudtam már nagyon rég, hogy alkoholista vagyok. Nem számított, mit iszok meg, ivással kezdődött a napom, és azzal is folytatódott.

Egyre rosszabbra kezdett fordulni a sorsom: a környezetem egyre inkább kezdett húzódozni tőlem. Nem volt stabil munkahelyem, elvállaltam a munkákat. A kórházban elkerültem a műtétet és elhatároztam, hogy


nem így folytatom az életemet.

Kértem Istent, hogy adjon egy jelt, segítsen kimászni a gödörből. A kórházi ágyamhoz jött egy református lelkész, elbeszélgettem vele, elmondtam, mi aggaszt, ő pedig azt tanácsolta, hogy vonuljak be a rehabilitációs központba.

Ez kilenc hónappal ezelőtt történt, hamarosan elhagyom az otthont. Az alkohol rabságában loptam, csaltam, hazudtam: nem akarom többé azt az életet fojtatni, amit magam mögött hagytam.

„Kilenc hónapig kiszakadnak abból a környezetből, amely az alkoholizmusba taszította őket. Aki ide kerül, lemond az anyagbevitelről, absztinenciát fogad, és alkalmazkodnia kell a szabályzathoz. Agressziót nem tolerálunk, aki verekszik, annak rögtön mennie kell.

A tehenek gondozása is a terápia részeA tehenek gondozása is a terápia része

A környezetváltás fontos tényező, hiszen a lakók lehetőséget kapnak arra, hogy magukban oldják meg és tudják le a problémáikat.

Sohasem maradnak egyedül, akár a farmon, akár a konyhán dolgoznak: ha valami aggasztja őket, ott a társuk, akivel megbeszélhetik, ami a lelküket nyomja. Nagy hangsúlyt fektetünk az őszinteségre, de sokuknak a megnyílás gondot okoz. Az itt tartózkodásuk alatt a bentlakók semmilyen


alkohol-represszív gyógyszert nem kapnak,

a problémát mentálisan kezeljük” - beszél az otthonban alkalmazott módszerről Bodó-Tóth Gyula. Elmondta, volt már példa arra is, hogy az otthonból kikerült személyek visszaestek, azonban nyolcvan százalékuknak sikerül megszabadulnia a szenvedélyétől.

A bentlakók maguk készítik el az ebédetA bentlakók maguk készítik el az ebédet

Erdélyben egyáltalán nincs kultúrája egy ilyen jellegű terápiának: még mindig a gyógyszeres kezelés a legelterjedtebb, a hatékonysága azonban köztudottan alacsony.

Az igazgató hozzátette, mindenképpen az a bentlakó legesélyesebb a felépülésre, akit otthon várja a családja, vagy legalább lakással rendelkezik.

T. már három hónapja lakik az otthonban. Nem tudott lemondani az italról, mert gyerekként is ezt látta:


reggeli előtt egy kupica pálinka,

délben, ebéd után egy pohárka bor dukál az ételhez. Ha vendégek jönnek, akkor illik szeszes itallal kínálni őket, és velük kell inni.

Kinti munkát végzett tizenhárom éves kora óta, így télen jól esett valami erőset inni a hideg ellen. Majd lassacskán rászokott. Már eltökélte, hogy leküzdi szenvedélybetegségét, hiszen két kiskorú gyereket kell felnevelnie. „Nős vagyok még, hál' Istennek.

A tavaly két előleget kellett visszaadnom, nem tudtam elvégezni a munkát az ivászat miatt, bűntudat őrölt: embereket kellett kikerülnöm az utcán, át kellett mennem az út másik felére, mert szégyelltem a szemükbe nézni...

Voltam három rövid távú gyógyító terápián, amelyet ugyancsak a Bonus Pastor Alapítvány szervezett,


de egyiknek sem volt hatása”

- mondja T. "Gyerekeim is támogatnak, erős feleségem van, ő harcolta ki mindig, hogy részt vehessek az elvonókúrás programokon. Változtatni akarok az egész viselkedésemen, életmódomon, és a természetemen is, amennyire lehet, hogy normális, rendezett családi életet élhessek” – vallja.

„Amikor egy új lakó érkezik, a legrégebbi bentlakót osztjuk mellé, hogy segítsen neki megismerkedni a hellyel, az ittlevőkkel. Majd egy hónapnyi akkomodációs időszak elteltével az újonnan érkezett eldönti, hogy marad vagy sem. Ha marad, megkapja az új tag címet.

Elkezd foglalkozni a múltjával. Három-négy hónap elteltével rendes taggá válik, ekkor már kijárhat kísérő nélkül a faluba, kisebb vásárlásokat, levelezést intézni.

Elmehet kimenőkre is, hazamehet a családhoz, vagy ahová tud: már létezik egy hálózat, amely keretében családok fogadják be egy-két napra a bentlakóinkat.

A terápiateremA terápiaterem

Kipróbálhatja magát éles helyzetekben: el kell menni a kocsma vagy a kaszinó előtt, át kell menni azon a negyeden,


ahol a díler árulja az anyagot.

A rendes tag státus után régi taggá válik a bentlakó és átveszi a házvezetést.

Van egy kiemelt régi tag funkció: koordinátorrá a kilencedik hónapban válhat a lakó, nagy felelősséget kap, hiszen átadjuk neki a kulcsokat.

Az itt lakók teljes egészében felelősséget vállalnak magukért, és részfelelősséget társaink iránt” - mondja Bodó-Tóth Gyula.

A délutáni találkozót J. vezeti. A bentlakók elmesélik egymásnak, hogy telt a napjuk, hangsúlyt fektetve arra, hogy mit tudtak meg saját magukról, míg munka közben gondolkoztak sorsukon.

A nyugalom, a csend jellemzi leginkább a közösség életét, a befele fordulás, a következtetések levonása fontos eleme a terápiának. Nemcsak a szenvedélybetegség ellen küzdenek: belső harc folyik azért, hogy


életmódjukon változtassanak.

A bentlakók egybehangzó véleménye szerint az itt töltött idő lehetőséget kínált az önismeretre, csak így lehet tovább lépni, lelkileg felkészülni a kinti életre, hogy ismét a társadalom teljes értékű és megbecsült tagjai lehessenek.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS