Valahol elveszett, veszettül keressük
Fülöp Noémi, Kassay Réka 2008. február 07. 10:19, utolsó frissítés: 2008. február 06. 18:54Titkos forrásból érkezett a megerősítetlen hír, miszerint #b#a tavasz Kolozsváron bujkál#/b#. Utánajártunk a kapualjakban, a kirakatokban, a plakátokon, és lencsevégre kaptuk a koránkelős kikelet nyomait.
Ahhoz, hogy az olvasó átérezhesse a cikk hangulatát a jelenleg tapasztalható, igencsak ocsmány időjárás közepette is, kéretik a Quimby együttes Sehol se talállak című dalát hallgatni görgetés közben – ha még nincs a playlistben, töltsd le valahonnan. Köszönjük.
Az első jele annak, hogy a város nyomokban tavaszt tartalmaz, a reggeli gerlebúgás – valami bűzlik, azaz inkább illatozik, friss-szaga van a februári levegőnek, és gyanús ez a napfény is, ahogy sunyizik a szomszéd tömbház mögül kifelé.
Nem tudjuk, más hogy van vele, de szerintünk a száradni kiterített ruha vidám dolog, nem csak azért, mert megleshető, milyen színű alsónadrágot hord a szomszéd, hanem amiatt is, mivel a száradáshoz bizonyos mennyiségű Celsius fok szükséges. Magyarán, ha kiterítették, azt jelenti, elég meleg van ahhoz, hogy ne maradjon vizes.
Úgy tűnik, a tavasz Bukarestből érkezett (bár lehet, hogy lízingelte), és hasztalan próbálta bugyirózsaszín autóját randa fekete csíkkal álcázni, nem járt sikerrel. Ebben nagy mértékben közrejátszott a rátapadt méhecske, illetve jelentős mennyiségű margaréta. Biztosan nem vette észre.
Az emelkedő hőmérséklet másik jele a kiterített ruhák mellett, hogy a hegedűs keze sem fagy már rá a vonóra. A sarki muzsikus előcsalogatta dallam gyengéd határozottsággal tessékeli kifelé a telet a városból, ki mondta, hogy a Bálint-nap nem egy tavaszi ünnep?
Hát itt aztán nincs tavasz. Lelombozó a kirakatban szomorkodó, megkopott fényű karácsony, pedig a maga idejében még szép is lehetett az ezüstös dekoráció, most viszont legfeljebb az jut eszünkbe, hanyag az üzletvezető, hogyha még nem varázsolta át szívecskésre a körítést. De az is lehet, hogy csak a depressziószürke sál színéhez való alkalmazkodásképpen maradt ott az ezüst.
A virágüzlet már hangol, igaz, kívülről befelé kezdik, és kissé tudathasadásos a kisvirág-újságpapír kombináció, de sebaj, nem kell azonnal sikerülnie, egy patinás főtéri boltnál az sem jelent nagy gondot, ha nem mozdulnak rá első pillanatban, apait-anyait beleadva a levegőben lógó trendre, hanem csak finoman ízlelgetik, lesz-e ebből kikelet.
A turkálósok viszont jobban tudják – hiába, ők nyugatról importálják a cuccot, a tavaszt, egyáltalán, mindenfélét. A piros ruha kijelentés, fenét, hadüzenet: Hölgyeim, idén is vetkőzni fognak, akár tetszik, akár nem, és idejekorán gondolják végig, mi hiányzik a langymelegre konfigurált gardróbból!
A szín másutt is visszaköszön: a Széchenyi piacnál egy piros hajú hölgyön akad meg a szemünk, kitartóan követjük végig az átjárón, persze csak visszafogottan, nehogy felfigyeljen ránk, amint megörökítjük.
A szobor előtt pózoló, piros pólós krapekkel már nincs ilyen gondunk, a haverina fotózza elölről, mi hátulról – talán a hazaszeretet fűti, de az is lehet, hogy a lámpaláz.
Mert az a tizenkét fokocska azért kevésnek tűnik egy rövidujjúhoz, bár figyelembe kell venni, hogy az esküvői ruha-szalon a nyári lagziőrület előfutára – gondoskodó marketingesek ügyelnek arra, hogy legyen ideje a menyasszonynak (vőlegénynek, szülőknek) összekaparni a pénzt az áhított tüllcsodára.
Cora-tavasszal éppen időszerű egy miniszoknya, igaz, kabáttal óvatoskodva.
A napfény a padon üldögélőket is előcsalta...
... a Sétatéri parkban egyenesen piros szoknyára akadtunk...
...és egyik napról a másikra benépesült a sétány: a nagymama két oldalán ballagó pár évesek NOX-dalt énekelnek. Tévedtem, te ott élsz bennem – két szólamban, kislányhangon, a cappella elragadó élmény.
Nagy reményeket fűztünk a tóhoz, ám a csillogó víztükör helyén csak jeget találtunk – igaz, csillogott az is, sőt, itt-ott már repedezett is. Nem is merészkedett rá más, csak a varjak. Kacsák híján ez is megteszi.
És hogyha még mindig nem hiszed: a hétvégén a környékbeli erdőkben jártunk, ahol ugyancsak fagyos volt a hangulat.
Ehhez képest tegnap a parkban szemtelen zöld fűszálak fürdőztek a napfényben.
Ilyen volt – ilyen lett.