Repülő tehenek – gondolatok az állatvédelemről
Csibi Magor 2008. január 28. 10:06, utolsó frissítés: 2008. január 27. 20:09Kiállunk a kóbor kutyák jogaiért, de közben nem akarunk változtatni a disznóvágás módszerén. Az europarlamenti környezetvédelmi és élelmiszerbiztonsági bizottság alelnökének írása.
Az állatvédelem a romániai sajtóban évente egyszer, karácsony táján biztosan mindig téma. Ugyanis ekkor divat rengeteg hírt gyártani arról, hogy miként keseríti meg életünket az EU, hisz elveszi kedvenc élvezetünket, a karácsonyi disznóvágást. Ekkor mindannyian hajlamosak vagyunk felháborodni, mennyire bürokratikus ez az intézmény, hisz életünk minden területén korlátozni és szabványozni akar, és nosztalgiázunk a hagyományos disznóvágásokat felemlegetve.
Még ma is emlékszem két gyerekkori disznóvágásra. Az egyikre azért, mert Cugu nevezetű, nem túlságosan elhízott, rózsaszín malacunk nagyon megbarátkozott a családdal, sőt még a szentbernáthegyinkkel is, így nemhogy senki nem vett részt a levágáson, hanem a legtöbbünk még könnyeket is hullatott. A másik vágásra nem azért emlékszem, mert ismét egy valamelyest szimpatikus malacról lett volna szó, hanem azért, mert az enyhén ittas mészáros nem ölte meg teljesen a szegény állatot, így az perzselés közben lábra állt.
Elég szánalmas látvány.
Ebben a témában a sajtó hajlandóbb populista és EU-kritikus lenni, viszont ahányszor a bukaresti kóbor kutyákról, vagy bármi egyéb háziállatról volt szó, általában még túlzott állatvédőkké is váltak. Nem értettem sosem, hogy miért teszünk épp ekkora különbséget a háziállatok között. Ha disznó, nyúl vagy tyúk, akkor kínok között kell meghalnia, ha viszont békés, embereket csak néha megtámadó kutyákról van szó, akkor egyből elnézőbbek leszünk.
Brigitte Bardot Bukarestben igyekszik kutyákat védeni és egyéb sztárok állnak ki különböző ügyek mellett. Dolguk végeztével a legtöbben – nem maga Bardot, aki vegetariánus – beülnek az első étterembe, és olyan borjút rendelnek, amely
soha nem állt szilárd talajon.
Talán repült? Nem. Egyszerűen vagy földhöz volt láncolva, vagy fel volt függesztve a levegőben, eljárástól és kultúrától függően, hogy húsa ezáltal porhanyósabb, zsengébb és finomabb legyen. Mindannyian naponta esszük a torz csirkéket, melyeknek csak egy testtája volt növesztve, függetlenül attól, hogy ez mell, comb vagy esetleg szárny.
És ahogy ezeken a problémákon elgondolkodunk, mindjárt észszerűbbnek kezd tűnni az állatvédelem vagy a tudatos fogyasztás fogalma. Egyre több ember választ tudatosan, és elkerüli bizonyos termékek fogyasztását. Sokan nem eszik meg a felfüggesztett tehenek húsát, sokan visszautasítják a mesterségesen és természetellenesen felnövelt csirkék húsát.
Sokan odafigyelnek ma már arra is, hogy milyen kozmetikumokat használnak. Ha csak arra gondolunk, mennyi állaton végzünk kísérleteket nap mint nap különböző laboratóriumokban, már akkor is át kellene gondolnunk fogyasztói kultúránkat. És itt nem föltétlenül csak kísérleti egerekről van szó, hanem kutyákról, macskákról, sőt rengeteg majomról is. És mindez miért? Jobb esetben azért, hogy új gyógyszereket kísérletezzünk ki, rosszabb esetben pedig azért, hogy kozmetikumaink még eladhatóbbak legyenek. Leegyszerűsítve?
Egy rúzs, egy állat.
És hogyan kapcsolódik a felfüggesztett marha vagy az állatkísérletek kérdése a mi hagyományos disznóvágásunkhoz – kérdezheti az olvasó? Mivel mi nem értünk egyet ezzel a sok szörnyűséggel. Nem akarunk kísérleteket, amint azt az EP-álláspont is mutatja, nem akarunk állatkínzásokat látni a Youtube-on, nem akarunk hallani arról, hogy milyen eljárásokkal kerül a hús az asztalunkra.
El szeretnénk nézni a kellemetlen és kényelmetlen valóság mellett, hogy boldogan és tudatlanul tudjunk élni, ugyanakkor a kikerülhetetlen,
szem előtti kérdésekben humanitáriusokká válunk.
Ezt sokan megtehetik, az EU viszont nem. Könnyű a hagyományok mellett érvelni, euroszkeptikusnak lenni és kritizálni, viszont azzal is számolni kell, hogy következetesek is kell, hogy legyünk. Nem lehet szelektíven, egyes kérdésekben állatvédőként viselkedni, más kérdésekben pedig egyszerűen nem venni tudomást a problémákról.
A disznóvágás csak egy apró probléma ahhoz képest, mennyi javítani valónk lenne még ezen a téren. Még akkor is, ha megszoktuk a disznó feldolgozásának ezt a módját, elismerhetjük: ez nem egy túlságosan humánus mód. Ugyanakkor azt is be kell látni, hogy a gesztusnak szimbólumértéke van. Ha képesek vagyunk lemondani erről, akkor képesek leszünk odafigyelni a fontosabb problémákra.
Ez nem csak gesztus, de egy mód is a nevelésre, amelyben újra arra taníthatjuk a fiatalabb generációkat, hogy a természet nem értünk van, hanem benne élünk, nem urai vagyunk, hanem partnerei, és fenntarthatóságához tiszteletre van szükség.
A szerző európai parlamenti képviselő, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság alelnöke.