Kérik a verést: a csecsemők sem menekülnek
Bakk-Dávid Tímea 2007. december 19. 14:23, utolsó frissítés: 10:24Fülhúzás, körmös, tenyeres: az emberi jogok érvényessége megszűnik a családi ház vagy nevelőotthon kapujában. A #b#testi fenyítés Romániában#/b# még mindig elterjedt módszer.
A pofon, fülhúzás, körmös vagy tenyeres nem trendi, és még fájdalmas is – mégis, a mai tizen-huszonévesek közül kevesen mondhatják el magukról, hogy nem volt részük ebben a középkorból (vagy a diktatúrából/”a régi jó világból”) fennmaradt nevelési módszerben. Pedagógusok és szülők manapság azonban gyakran arra panaszkodnak: minden eszközt kivettek a kezükból, amivel a fegyelmet fenntarthatnák, és különben is,
egy pofonba még nem halt bele senki.
Ilyenkor mindenki a lázadó, makacs és fegyelmezhetetlen kamaszokra gondol, akik néha mintha egyenesen “kérnék a verést”, pimaszok, tiszteletlenek, “tenyérbemászó” a képük. (A közbeszéd ehhez hasonló kifejezései is azt illusztrálják, a testi fenyítésnél mélyen gyökerező szokásjogról van szó.)
De mi a helyzet egy magát kifejezni nem tudó, tehát szemtelennek igazán nem bélyegezhető, teljes egészében gondozójának kiszolgáltatott kisgyerekkel?
A Pro Tv-nek és egy felháborodott szülőnek köszönhetően megdöbbentő képsorok kerültek nyilvánosságra, és sokkolták a romániai közvéleményt.
A helyszín egy bukaresti lakás, mindkét szülő dolgozik; nyolchónapos gyerekük mellé dadát fogadtak, aki nem tudott arról, hogy egy kamera figyeli a csöppség szobáját. A nyugdíjas korú nő rendszeresen verte –
pofozta, durván rángatta, csapkodta – a csecsemőt,
hogy üljön már nyugton vagy hallgasson el. “Mintha a csecsemő egy robot vagy állat lenne, amelynek tisztán tartásáért fizetik. Nem számít, hogyan fogja meg és viszi a fürdőszobába vagy cseréli ki a pelenkáját. Egy országban, ahonnan a legjobb dadák Nyugatra mentek dolgozni, a szülők elkövették azt a hibát, hogy barátaik ajánlásával választottak bébiszittert.
Az asszony saját gyermeknevelési módszerét alkalmazta mindenféle iskolai végzettség, pszichológiai alkalmassági teszt vagy a hatóságok ellenőrzése nélkül” – kommentálta a felvételt a tévéadó. Az első jogszabály, amely a gyerekfelvigyázók tevékenységét szabályozza, februárban jelenik meg; ezt követően aki ilyen munkát vállal, a gyermekvédelmi szakemberek rendszeres szakmai és pszichológiai alkalmassági ellenőrzésének kell alávetnie magát.
A gyerekekek bántalmazása riasztóan elterjedt és általánosanak mondható jelenség – nemcsak Romániában, hanem a világon mindenhol. Függetlenül attól, hogy a szülők gazdagok vagy szegények, tanulatlanok vagy magasan képzettek, a családon belüli erőszak gyakran előfordul. Világszerte a gyerekek több mint nyolcvan százaléka
szenved el büntetésként fizikai bántalmazást otthonában.
A legtöbb gyereket a hozzá legközelebb álló személyek bántalmazzák: szülők, iskolatársak, tanárok vagy barátok. Egy UNICEF-jelentés szerint naponta négy európai gyerek hal meg bántalmazás következtében.
Paulo Sergio Pinheiro független szakértő december 13-án Romániában is bemutatott jelentésében rámutat: mindenféle erőszak, legyen az csupán egy pofon, maradandó károsodást okozhat a gyereknek. Az ENSZ megbízásából a gyermekbántalmazásról készített, minden eddiginél átfogóbb kutatás több évig zajlott.
A fizikai erőszaknak, valamint a maradandó külsérelmi nyomot nem hagyó, ám súlyos pszichológiai és társadalmi következményekkel járó elhanyagolásnak, a szülők lebecsülő magatartásának egyaránt hosszú távú, káros következményei vannak – idézi a jelentés megállapításait a Cotidianul.
Az erőszaknak leginkább kitett csoport éppen a legsérülékenyebb: a csecsemőkorúak, illetve kisgyerekek. Az iskolában, intézményekben vagy a munkahelyeken erőszakot elszenvedő gyerekek eseteire könnyebben derül fény, ám
a szülők gyakran azt hiszik,
“az emberi jogok érvényessége megszűnik a családi ház kapujában” – véli Pinheiro. Bár sok szülő úgy gondolja, egy pofon elcsúszik, sőt szükséges a nevelés hatékonysága érdekében, mindez viselkedésbeli, emocionális és kognitív zavarokat eredményezhet a gyereknél, és végső soron az egészségét veszélyezteti: szorongásos tüneteket, depressziót, hallucinációkat, memóriazavarokat, agresszív viselkedést von maga után.
Pinheiro emlékeztet arra, hogy a látható nyomokkal nem járó, de súlyos bántalmazási fajták egyike a“megrázott csecsemő szindróma”. A rázás károsíthatja az agyat, maradandó sérüléseket – akár a látás elvesztését vagy bénulást – , sőt halált okozhat. Ha egy gyereket kiskora óta rendszeresen bántalmaznak,
hosszú távú fiziológiai elváltozásokat szenvedhet:
többek közt nagyobb eséllyel lesz szív-, tüdő- vagy májbeteg. Hamarabb kezdi meg a szexuális életet, nagykorúvá érve pedig nagyobb valószínűséggel bántalmazza majd élettársát, és hajlamos lesz az öngyilkosságra – állapítja meg a jelentés. Természetesen a szülők részéről tapasztalt szidás, káromkodás, elszigetelés, elutasítás, lebecsülés is befolyásolja a gyerek pszichikai fejlődését.
Ami a romániai helyzetet illeti, az év első kilenc hónapjában hétezer gyerekbántalmazást regisztráltak; ezer gyereket kellett sürgősségi ellátó központban, a bántalmazótól elkülönítve elhelyezni, és 140 szülő ellen indult bűnügyi eljárás – írja a Cotidianul. A Háromszék arról számol be, hogy a romániai iskolák háromnegyedében követnek el fizikai és szóbeli erőszakot a diákok ellen, és az intézményes keretek között nevelkedő gyermekek fele állítja, hogy
a nevelőik ütlegelik őket.
A szakértők szerint égető szükség van arra, hogy a szülők és pedagógusok elsajátítsák a nevelésben alkalmazható “bántalmazásmentes” módszereket. Romániában több figyelemfelkeltő kampány is zajlott a gyerekbántalmazás és a családon belüli erőszak ellen, kormányzati és civil szervezetek részvételével.
Hamarosan tankönyvet adnak ki “Jogunk az erőszakkal szembeni védelem” címmel, amelyet iskolákban és gyermekeket gondozó intézményekben terjesztenek. A tankönyv a 12-18 éveseket informálja az ENSZ-jelentés megállapításairól, illetve az őket megillető jogokról, amelyeket minden felnőttnek tiszteletben kell tartania.
Mivel a bántalmazást elszenvedett gyerek gyakran agresszív és “kezelhetetlen” az iskolában,
fontos szerep jut a pedagógusoknak
abban, hogy felismerjék a probléma gyökerét. A kolozsvári székhelyű, elsősorban bántalmazott nőkkel és gyerekekkel foglalkozó Artemis központ az RMDSZ ügyvezető Elnökségével közösen három, egyenként tízórás modulból álló képzést szervezett Kolozs megyei pedagógusoknak azzal a céllal, hogy a résztvevők elméleti hátteret és konkrét esetekben alkalmazható stratégiákat sajátítsanak el a bántalmazott és bántalmazó magatartású gyerekekkel való interakció eseteire.
A képzésben résztvevő 12 pedagógus mindegyike több bántalmazott gyerekkel is együtt dolgozik, illetve egy sincs, akinek ne lenne vagy ne lett volna a tanítványai között bántalmazott gyerek.
A cél elsősorban az, hogy a képzésben részt vevő pedagógusok ismerjék fel a gyermekbántalmazás jeleit és súlyosságát, tudják, hogyan reagáljanak, ha bántalmazás gyanúja áll fenn, és legyenek képesek erőszakmentes fegyelmezési módszereket alkalmazni, ismerjék a gyermekbántalmazás megelőzésében, valamint a beavatkozásban dolgozó szakemberek szerepét, felelősségét – mondta el a Transindexnek Szigeti Júlia tréner. A csoportban
közösen dolgoznak ki olyan fegyelmezési módszereket,
amelynek az alapja a tisztelet- és felelősségteljes, következetes viszonyulás. A tudatos fegyelmezés megszabja a gyermeknek a határokat, megtanítja a normák, szokások betartására és mindezt úgy, hogy a gyerek önbizalmát és önállóságát építi.
„A bántalmazott gyerekek lehetnek nagyon visszahúzódóak, vagy éppen nagyon agresszívek is – de mindenképp különleges figyelemet igényelnek. Nagyon fontos, tanárként hogyan dolgozunk velük, hogy megnyerjük őket és támogatást tudjunk biztosítani számukra” – magyarázta az Artemis munkatársa.
Mivel a gyerekek idejük igen nagy részét iskolában töltik, a pedagógusoknak jó esélyük van arra, hogy bizalmi kapcsolatot alakítsanak ki a diákokkal. A tanárnak ugyanakkor emellett tudnia kell, hogy milyen esetben van szükség beavatkozásra és kihez fordulhat segítsegért, hová irányíthatja a gyereket vagy családot, és milyen helyzetben szükséges a hatóságokhoz fordulnia.
Valószínű, hogy azok a pedagógusok, akik visszasírják a cikk elején felsorolt, “jól bevált” fegyelmezési módszereket, nem iratkoznak be egy ilyen képzésre – tehát
az információ pont azokhoz a nevelőkhöz nem jut el,
akiknek a legtöbbet kellene változtatniuk az attitűdjükön – vetettük fel. De azoknak, akiknek affinitásuk van a probléma iránt, és tényleg szeretnének valamit tenni a bántalmazott gyerekekért, nagyon nehéz nap mint nap szembenézni a problémával. Fontos számukra, hogy megbeszéljék kérdéseiket, aggódalmaikat, visszajelzéseket kapjanak, hogy jó irányba haladnak-e. Ezt biztosíthatja számukra a szakmai közösség, vagy a hasonló jellegű csoportok – magyarázta Szigeti Júlia.
“Lehet, hogy azok, akik – fogalmazzunk így – bántalmaznak, nem jönnek el, de a résztvevők valóban nagyon érzékenyen érdeklődnek a téma iránt. A képzés során lehetőségük van arra is, hogy konkrét kérdéseiket is megbeszéljék. Például mi tehet a nevelő, ha a gyermek azt teszi/mondja, hogy..., vagy hogyan tud a gyerekkel való kapcsolatán javítani, hogyan tudná bevonni a támogató családtagokat a munkába stb. Előfordul, hogy néha olyan célt tűznek ki, ami nem teljesül:
meg akarják változtatni a bántalmazó szülő viselkedését.
Ha ez nem sikerül, a kudarc okát saját munkájuk eredménytelenségében látják, holott tapasztalatból tudjuk, hogy az agresszorokkal való munka mennyire nehéz. Bántalmazott gyerekek számára, és nemcsak számukra már az is nagyon fontos, hogy az iskolában biztonságos, elfogadó légkör vegye körül őket.
Így a résztvevőknek lehetőségük lesz megismerni erőszakmentes fegyelmezési módszereket, a bevált ötleteiket, módszereiket megoszthatják a többiekkel, és újakat dolgozhatunk ki adott helyzetekre” – vázolta a képzés tartalmát a tréner.
A pszichológia és szociális munkás szakot végzett tanárokon kívül szaktanárok is vannak, a résztvevők kora tekintetében is heterogén a csoport: a tapasztalt, idősebb pedagógusok és a fiatalok remekül együtt tudnak dolgozni – állapította meg.
Tárkányi Erzsébet óvónő, a kolozsvári 2-es számú hallássérült intézet munkatársa 27 éves tapasztalattal a háta mögött iratkozott be a képzésre. “Minden érdekel, ami a gyerekekkel történik, és amiért én ebben az iskolában dolgozom, nem jelenti azt, hogy nem tanulhatok abból, amit a más iskolákból érkező kollégák elmesélnek. Mások tapasztalataiból is sok tanulságot szűrhetek le, és talán még a negatív élményeik is megerősítenek abban, hogy az általam alkalmazott módszerek megfelelőek vagy sem” – mondta el a Transindexnek.
Pedagógiai pályafutása alatt ő maga is találkozott erőszakot, bántalmazást elszenvedett gyerekekkel, és a maga módján igyekezett orvosolni a helyzetet: elbeszélgetett a szülőkkel, már amikor – mint fogalmazott – “volt akivel beszélgetni”. Mint nevelő, kötelességének érezte ilyen esetekben
pótolni valamiképp azt, amit a gyerek otthon nem kap meg.
Amit még tehet, hogy értesíti az illetékes gyermekjogvédelmi hatóságot – bár, mint mondta, erre mindeddig nem volt példa pályafutása során.
Külföldön ezek a képzések kötelezőek – minden, gyerekekkel foglalkozó pedagógusnak kötelező tudni, mi a bántalmazás, illetve hova kell fordulnia, ha a munkája során ilyen esettel foglalkozik. Szigeti Júlia szerint a tanárok Romániában nincsenek bevonva a gyerekvédelmi rendszerbe oly módon, hogy tisztában legyenek azzal, kihez kell fordulniuk, illetve hol lelhetők fel azok a szolgáltatások, ahová a gyereket irányíthatják.
Előrelépések is történtek a bántalmazott gyerekekkel kapcsolatba kerülő szakemberek képzése terén. Például az országban idén 80 rendőrt képztek ki az általában féltékenység vagy alkoholfogyasztás következtében kirobbanó családi konfliktusok kezelésére. Az áldozat az ilyen esetek túlnyomó többségében az anya – és a gyerek vagy gyerekek.
>> Családon belüli erőszak számokban >>
A segítő szakmában dolgozók azonban gyakran szembesülnek a gyermekvédelmi rendszer hiányosságaival. Romániában például a bántalmazó marad a lakásban, és a bántalmazottak (általában az anya a gyermekekkel) az esetek többségében menekülni kényszerül. Ám gyakran nincs ahová mennie, kevés menhely van, az áldozat sok esetben nem kap segítséget, és nincs reális megoldás az ügyében.
Úgy tűnik, a civil szervezetek évek óta tartó lobbijának hamarosan eredménye lesz. A családon belüli erőszakot a büntetőtörvénykönyv (Btk.) módosítását követően bűncselekménynek minősítené,
a bántalmazók büntetését pedig megszigorítaná
a Mihaela Mostavi vezette Országos Családvédelmi Hatóság (ANPF). Az intézmény javasolta törvénymódosítás értelmében előrelépés történne az áldozatok védelmében is: a bántalmazónak tilos lenne a lakásban maradnia vagy oda visszatérnie, továbbá nem vehetné fel a kapcsolatot sem közvetett, sem közvetlen módon az áldozatával/áldozataival. Kötelezővé tennék számára a pszichológiai konzultáción való részvételt is.
Az agresszor büntetése a tervezet szerint börtön vagy közösségi munka lenne. A törvénymódosítási javaslat az Európai Unióval közösen a családon belüli erőszak ellen indított országos kampány egyik fő célkitűzése.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!