2019. szeptember 21. szombatMáté, Mirella
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Manelet hallgatnak, Tom és Jerryt néznek a gyerekek

Fülöp Noémi 2007. december 06. 17:27, utolsó frissítés: 16:08

A rossz hír, hogy a kicsik #b#szívesebben tévéznek#/b#, minthogy a barátaikkal játsszanak. A jó hír, hogy csak egy picivel szívesebben – annál kevesebbet olvasnak. És a horror- meg a pornófilm?




– Eressz el! Eressz el! Nem akarok itt ülni!
– Nyugalom, barátocskám, szólt a tévékészülék. Itt biztonságban vagy. Ez a te otthonod. Világéletedben ide vágyódtál.
– Hova vágyódtam? Hol vagyok?
– Mondomédiában, a televízió világában.


Ezekkel a mondatokkal indul annak a mesének a cselekménye, amely az Országos Audiovizuális Tanács gyerekek és szülők-nevelők számára készült, a televízióval kapcsolatos kiadányának gerincét képezi. A Péter kalandjai Mondomédiában című füzetke kiadásáról a testület a gyerekek tévé- és rádióadások miatti veszélyeztetettségét kutató felmérés eredményei alapján döntött.



Péter, a főhős, egész nap tévét néz, rosszul tanul, és nincsenek barátai. Emiatt a szülei úgy döntenek, hogy többé nem engedik televízió elé. Ám még mielőtt elkoboznák tőle a készüléket, Péter utazásra indul a tévé belsejében, ahol annak feltalálója, Philo Farnsworth kalauzolja. A Romániában élő gyerekeknek


éppen elég rossz szokásuk van


ahhoz, hogy változtatásra legyen szükség. A megkérdezettek 98 százaléka legtöbbször tévézik szabadidejében, csak 89 százalékuk játszik a barátaival, olvasni pedig alig 56 százalékuk olvas.

>>A felmérés letölthető az Országos Audiovizuális Tanács honlapjáról (.pdf formátum)>>

Illusztráció a Péter kalandjai Mondomédiában című füzetbőlIllusztráció a Péter kalandjai Mondomédiában című füzetből


A szülők ugyan próbálkoznak: 63 százalékuk arra buzdítja a gyerekét, hogy szabadidejében olvasson. Ám nem sok sikerrel – amikor a kicsik maguk dönthetnek, csupán 5 százalékuk választja biztosan a könyveket.

Így folytak a dolgok, mindaddig, míg egy szép napon szülei úgy döntöttek: a tévékészüléknek el kell tűnnie Péter szobájából.
– Igazságtalanság! Miért? Nem értem!
– Azért, kisfiam, mert nem tudod, hol a határ. Mert össze-vissza nézel mindent, ami nem neked való, mondta Péter édesapja, szemüvegét törölgetve.
– És mert csúnya szavakat tanulsz közben, és továbbmondod az osztálytársaidnak őket, tette hozzá Péter édesanyja.


Az az eredmény, hogy a gyermekek 53 százaléka szívesen hallgat zenét, ott fordul a visszájára, hogy amikor arról kérdezték őket, melyik előadó vagy együttes a kedvencük, a legtöbben (14 százalék)


Nicolae Guţă manele-énekesre szavaztak.

A további kedvencek a híres hazai popegyüttesek (3 Sud-Est, Andra), illetve a Rebelde című szappanopera együttese, az RBD. Külföldi előadók nem szerepelnek az első helyezettek között, Beyoncé, a Black Eyed Peas vagy a Tokio Hotel messze elmaradnak a hazai sztároktól.

Rádiót aránylag kevés gyerek (35 százalék) hallgat rendszeresen, ők még több zenét szeretnének. A kicsik közel fele (46 százalék) egyedül, majdnem ugyanennyien mások társaságában rádiózik (48 százalék).



A Romániában élő gyerekek számára nem idegen az internet sem, 73 százalékuk tudja, hogy mi az, 60 százalékuk kipróbálta már, sőt, 19 százalékuk naponta, 27 százalékuk naponta többször használja is. Ha már leültek a gép elé, a legtöbben (32 százalék) egy órára ragadnak ott, eközben pedig játszanak, chatelnek vagy messengereznek, zenét hallgatnak, e-maileznek és információt gyűjtenek. A szülők 66 százaléka ugyanakkor


nem használ számítógépet.


Amikor valami újat akar tanulni, a gyerekek többsége a könyveket választja (48 százalék), ám ha kellemes időtöltésről van szó, a tévé a biztos befutó (52 százalék). Sokat mond az is, hogy a kicsik többségének (58 százalék) a televízió hiányozna a legjobban, ha elvennék tőle.

– Mi ez, egy újabb film?
– Nem, ez már a valóság. Hírműsorban vagyunk. Vigyázz a golyókra, ezek megsebezhetnek.
– És akkor ezek az emberek tényleg meghalnak?... Rettenetes, hogy tudják így gyilkolni egymást?
– Sajnos, ilyen az ember. Viszont mikor ezeket a képeket látod, ne gondold, hogy olyanok, mint az akciófilmekben. Ez maga a nyers valóság, oda kell figyelni rá. A háború nem vicc és nem gyerekeknek való, mégis nagyon sok kisgyerek szenved miatta.


A tévéből a legtöbb gyerek vulgaritásról, hazugságról, szexualitásról, erőszakról, illetve a meggazdagodásról, a sztárokról és a szenzációkról tanul. Ha kultúráról, versenyszellemről, hazafiasságról, hősiességről, sikerről, kreativitásról van szó, ezeket a kicsik az iskolában sajátítják el.

Az igazságot és a tiszteletet, megértést, nagylelkűséget a gyerekek nagy többsége a családban ismeri meg. Mindez nem a szülők, hanem a gyerekek véleménye. A felmérés készítői ugyanis a szülőket is megkérdezték egyes témákról (akik egyébként a legtöbb esetben jelen voltak, amikor gyereküket kérdezgették). A gyerekek egyharmada (31 százalék)


hét közben naponta két órányit tévézik,

hétvégén vagy vakációban a legtöbben három-négy órát ülnek a képernyő előtt. A legszívesebben persze rajzfilmet néznek, ezt követik a filmek és a zenecsatornák. Ami a konkrét tévéadókat illeti, a lista élén a rajzfilmcsatornák (Cartoon Network, Minimax, Jetix) állnak, ám meglepően szép helyezést ért el az Acasă szappanopera-adó és a Pro Tv kereskedelmi tévé is.



A rajzfilmek közül a kicsik nagy többsége (18 százalék) a Tom és Jerryt kedveli a leginkább, második pedig a Scooby Doo. Ha reklám megy a tévében, gyerek és szülő egyaránt legszívesebben elkapcsol. A kicsik leginkább az édességreklámokat szeretik, illetve a mosópor-, autó- és alkoholreklámokat utálják – az utóbbit a nagyok többsége sem kedveli.

– Félek!
– Mitől félnél? Ez csak egy film. Amit itt látsz, abból semmi sem valódi.
Péter talpra szökött. Csak úgy röpködtek körülötte a golyók, de egy sem találta el. A hős birkózás közben átvágta ellensége torkát. Péter minden ízében reszketett. De az erdőn túl videokamerákat és izgatottan mozgolódó embereket pillantott meg.
– Kik azok?
– Az ott a stáb. Látod, éppen szünetet tartanak.
– A halott, a halott, nem halt meg, kiáltott Péter, ujjával mutogatva.
– Hát persze, hogy nem. Ez itt csak film, nem látod?!


Amikor korhatáros műsor megy, a szülők nagy többsége (64 százalék) nem engedi, hogy a csemete megnézze. Ám a legtöbben (72 százalék) nem határozzák meg eleve, hogy mit nem nézhet a gyerek – pedig a kicsik fele (52 százalék) általában egyedül néz tévét. A szülők 77 százaléka nem szabja meg azt sem, hány órát tölthet naponta a tévé előtt a gyereke.

Ugyanakkor a 12 éven aluliak esetében inkább odafigyelnek arra, hogy mit néz a gyerek: azt állítják, 72 százalékuknak tiltják meg, hogy korhatáros műsort nézzenek, míg a 15 évesek esetében ez az arány csak 50 százalék. A gyerekek viszont mást mondanak.

A 12 éven aluliak 54 százaléka, az ennél idősebbek 34 százaléka emlékszik arra, hogy valaha is megtiltották neki egy korhatáros film megnézését. Kevés gyerek nézett már pornót (a megkérdezettek 13 százaléka), ám aki igen, az korán kezdte. A vonatkozó kérdésre igennel válaszolók 43 százaléka


10-12 éves korában látott először pornófilmet.

Horrort sokkal több gyerek, az egész reprezentatív minta 44 százaléka látott már, 34 százalékuk először a kilenc éves koráig terjedő időben, 39 százalékuk tíz és tizenkét éves kora között.



A reklámok esetében még rosszabb a helyzet: bár a szülők 44 százaléka azt állítja, hogy egyes reklámok káros hatással vannak a gyerekre, 60 százalékuk soha nem tiltotta még meg a kicsknek, hogy megnézzenek ezeket. Nem segít az iskola sem: a gyerekek 63 százalékának oktatói nem adtak tanácsot arra vonatkozóan, hogy mit nézzen.

– Péter, döntened kell: itt maradsz, Mondomédiában, vagy hazamész?
– Maradj, maradj, mondta a tévékészülék. Elválaszthatatlanok leszünk, Rambóval, Vin Diesellel játszunk, szellemekre vadászunk és rengeteget derülünk a kopasszal!
– De a szüleid nem látod többé! – mondta gondterhelten Philo.
– Viszont zebrákkal rohangálhatsz, és dinókon lovagolhatsz.
– De számukra láthatatlan leszel.
– Robbanásokat látsz majd, meg rengeteg focimeccset, verekedő szurkolókkal.
– De többet soha nem fogsz egy igazi focilabdát odébbpöccinteni.


Az egyetlen olyan tevékenység, amit a családok nagy többsége (85 százalék) minden nap együtt végez, az étkezés. A családok felénél naponta esedékes a beszélgetés a gyerekek problémáiról, 34 százalékuknál pedig minden nap szerepel a programban közös játék vagy más együtt végzett tevékenység is.

Amikor éppen nincs idejük a gyerekkel foglalkozni, a szülők 33 százaléka a barátokkal küldi játszani a csemetét, 25 százalékuk leülteti a tévé elé, 20 százalékuk pedig könyvet nyom a kezébe. Kevés családra (23 százalék) jellemző, hogy a túl sok tévénézés miatt összevesszenek a gyerekkel.

Hogy miért nem beszélgetnek a gyerekek a szülőkkel? Nincs idejük, a szülőknek nincs idejük, vagy az anya és az apa is külföldön tartózkodik. Néhányan nem tudják, miről beszélgessenek „az öregekkel”, és meglehetősen sok családban


a szülő egyszerűen nem kíváncsi a gyerek problémáira

– pontosabban, így érzi ezt a gyerek. A legtöbb csemete (10 százalék) szerint a szülőkkel az iskoláról érdemes beszélni. A problémáit 7 százalékuk osztaná meg az anyukával vagy apukával, 6 százalékuk pedig legszívesebben nem beszélgetne velük semmiről. A legtöbben (38 százalék) a boldog családot tartják a legfontosabbnak „majd ha nagyok lesznek”, ezt viszont a sok pénz követi, ami a gyerekek 25 százaléka szerint lesz fontos felnőtt korukban.

Péter fölkapta a távirányítót és épp azon volt, hogy kedvenc sorozatát megkeresse a rajzfilm csatornán. Hirtelen eszébe jutottak Philo szavai. Hosszasan farkasszemet nézett a képernyővel, majd így szólt a készülékhez:

– Mától fogva én vagyok a szelídítő. Most pedig azt mondom: ideje pihenned egy kicsit. Nekem dolgom van. Iskolába kell mennem, és az sem kizárt, hogy ma délután az osztálytársaimmal focizom. Igen, ez egészen jó ötletnek tűnik.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS