2020. január 26. vasárnapVanda, Paula
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Illegális fotók egy új cuccokat áruló ócskapiacról

S. G. 2007. november 28. 17:56, utolsó frissítés: 17:00

Összecsukható szuperbicikli és #b#kásahegy-szerű#/b# használtruha-halmok az egyik temesvári ócskapiacon, ahol plázacicák outlet-holmikat vásárolnak, és az árusoknak irtó jól megy. #b#[piaci körkép]#/b#






Utólag jövök rá, miért lehet hasznos, ha valaki sportosra felspécizett autóval vagy rakteres mikrobusszal áll ki a temesvári Flavia piacra szombat-vasárnaponként árulni.

Ha jönnek az ellenőrök, nem árt egy jó kocsi a meneküléshez. A hírek szerint utoljára májusban volt nagyszabású rendőrségi-városházi razzia a Dâmbovita út környéki (józsefvárosi negyed, a 7-es villamos vonalához közel) bolhapiacon – az árusok azzal menekültek, amivel csak tudtak.




A környéken két ócskapiac is működik egymás közelében, a Flavia és az Aurora, mindkettő a legalitás határán – a hétvégén az előbbit vettem alaposabban szemügyre.

A Flaviát működtető kft. perben áll a temesvári városházával, mert értelmezése szerint sem a rendőrségnek, sem a városházi ellenőröknek nincs semmi beleszólásuk abba, hogy a piacon az árusok jelentős része teljesen illegálisan, vagy részben törvénytelenül árul. A cég szerint


"magánpiacról" van szó,

és ezzel az ügy el van intézve. A városháza viszont a jelek szerint nem hagyja annyiban, s a papírok hiánya mellett az is zavarja, hogy a cég nem alakított ki a piac környékén elegendő számú parkolóhelyet. De a fő kifogás az, hogy a Flavián "ócskapiacolunk" jelszóval boldog-boldogtalan új ruhát, cipőt és tartós élelmiszert árul.




Ami persze egy cseppet sem zavarja a főleg huszon-harmincévesekből és diákokból álló vásárlóközönséget. A Flavia az a hely, ahol a sültbarnára szolizott, egyébként a Julius Mall-ba járó, plázacicásan öltözött lányok márkás – Armani, Christian Dior, Chanel stb. – miniparfümöket vásárolnak 15 lejért a sokat látott házmesternek kinéző nénikétől vagy a jordániai származású kereskedőtől.

A brassói helyzethez képest a különbség az, hogy ezek valószínűleg kevésbé illegális holmik – abból következtetek erre, hogy nyíltan, nem napszemüvegek alá dugva árusítják.



Az árusok autóit elnézve viszont kerek profit származhat az előírások kreatív kezeléséből: Daciából egyetlen darabot, egy spécizett változatot lehet látni csak, a többi új vagy alig használt járgány, Audi, BMW, Citroën, Reanult, Volkswagen és társaik.

Ezen a piacon négy fő rendszabály van: meg kell fizetni a 2 lejes belépőt, nem szabad élelmiszert árulni – ezt a pultok fele esetében megsértik – és tilos fotózni, filmezni. (A cikkben látható mms-fotók suttyomban készültek). A bejáratra felszögezett kiírás negyedik pontja szerint a Flavia a használt holmik piaca – de ez aztán tényleg csak a hatóságoknak való fügefalevél,


amivel senki se törődik.

Erre a legjobb példa az a pult, ahol ládaszámra álltak a Dockyard, Fishbone és hasonlóan márkás, vadonatúj bársonynadrágok, a címkéből ítélve valamelyik ausztriai vagy németországi outlet-áruházból vagy egy monstre kiárusításból származhatnak. Darabjuk 50 lej; elég keservesen lehet rájuk alkudni, az árat 40 lejre lehet leszorítani, vagy ha többet veszel, 35-re.




A németországi kapcsolat különben nem véletlen. A Flavián az árusok jelentős része a széles karimájú, fekete kalapjukról közismert gábor cigánycsaládok tagja. E határozottan jómódú réteg fő foglalkozása a kereskedelem – rengeteget utaznak, Ausztriába, Németországba, Svájcba, de Franciaországba is járnak. Valószínűleg emiatt köt ki a fél évvel ezelőtti outlet-divat a temesvári bolhapiacokon és a környékbeli hetivásárok helyszínein is. (A gáborok egyaránt beszélnek magyarul, románul és németül a cigány mellett.)


Ők azok, akik hihetetlen mennyiségben árulnak

inget, pólót, kabátot, pulóvert. Jó egyméteres ruhahalmokon kell keresztültúrnia magát annak, aki valamilyen különlegesebb vagy tényleg kifogástalan állapotban levő darabra vágyik.



De megéri, mert itt is az a szabály, mint a többi hasonló piacon: aminek egy-két lejnél nagyobb az ára, az már "drágának" számít, és lehet rá alkudozni, bár az érzékenyebb lelkületű vevő ezt szinte szégyelli, arra gondolva, hogy a belvárosi turkálókban sokszor rosszabb minőségű, divatjamúlt cuccokért ötször annyit kérnek. A ruhahalmokban leginkább a színes-alteros egyetemisták kutakodnak.

Ami élelmiszer, az is mind németországi bevásárlóközpontokból származik: csokoládé, rágó, cukorkák, zab- és egyéb pelyhek, müzlik mázsaszám. És még egy németországi érdekesség: az összecsukható, alig feles kerekű, de felnőtteknek szánt bicikli, direkt azért tervezték ilyenre, hogy könnyen bepakolhasd az autó csomagtartójába (én sajnálnám), a kerékagyba épített dinamóval, váltóval és halogén égőkkel.

Strapabíró járgány, ki is lehet próbálni – gyorsul rendesen, az ellenőrök elől ezzel is meg lehet lógni. Csak 200 lej – mondják. Inkább hagyom. Már tudom ugyanis, hol van az a bicikli-"ócska" piac, ahol hasonló állapotban levő gépeket 50-80 lejért lehet beszerezni.






Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS