2018. december 19. szerdaViola
-3°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Magyarok a csúcson: az idei Himalája-expedíció volt a legsikeresebb

Kassay Réka 2007. november 15. 18:33, utolsó frissítés: 17:00

Interjú #b#Erőss Zsolt#/b# hegymászóval, aki elsőként jutott fel magyar színekben a 8848 méter magas Mount Everestre.





A Magyar Himalája Expedíciók sorozat 2007-es túrájáról tartott videóprojekciós előadást Kolozsváron Erőss Zsolt, az első és egyetlen hegymászó, aki magyar színekben feljutott a 8848 méter magas Mount Everestre. (A szlovák állampolgárságú Demján Zoltán 1984-ben már járt a csúcson.) Idén a Karakorum hegységben heten jutottak fel a Gasherbrum I. csúcsra (Hidden Peak 8068 m.) és négyen a Broad Peakre (8047 m.): ez a magyar hegymászás eddigi legsikeresebb expedíciója.

Erőss Zsolt Csíkszeredában született, és a Békási-szoros sziklái között ismerkedett meg a hegymászással. 1988-ban kitelepült Magyarországra, '89-től ipari alpinizmussal foglalkozott. '90-től nyílt lehetősége expedíciós hegymászásra, és több mint 10 év expedíciós tevékenység után, 2002-ben jutott fel egyedül, oxigén segítségével a Himalája legmagasabb csúcsára.

A magyar zászló először 8850 méterenA magyar zászló először 8850 méteren


Milyen adottságok kellenek ahhoz, hogy valaki jó hegymászó legyen?

E. Zs.: – Szerintem hihetetlenül különböző emberek vannak a hegymászásban, és nem lehet annyira beskatulyázni őket, hogy jobbak vagy rosszabbak, vagy különbek másoknál. Alapvetően két dolog van, ami szükséges ahhoz, hogy az ember jól érezze magát a hegyekben: a motiváltság és a fizikai állóképesség. Mindkettő olyan, ami a hegyjárással fejlődik.

De a hegymászás teljesítménycentrikus ága azért nem tekinthető szépnek, jónak, pozitívnak, mert ez egy olyan dolog, amit önmagáért kell végezni, és mindenki meg kell találja benne a maga szintjét. Különösen kezdetben a hegymászás nagyon társaságfüggő, fontos, hogy az ember rutinos csapathoz csatlakozzon, legyenek olyan barátai, akikkel meg tudja osztani ezt a mániáját.

Év közben hogyan kell készülni egy nyári túrára?

E. Zs.:– Fontos a hétköznapokban, hogy ne legyen hosszabb kihagyás a mozgásban. Ha az ember nem tud hosszabb ideig hegyre menni, akkor szaladni kell. Én szoktam biciklizni meg úszni is, de ha tehetem, akkor inkább hegyre megyek.

Everest, 2002Everest, 2002


A felvételek csak részben érzékeltetik, mennyire megterhelő, küzdelmekkel teli egy ilyen expedíció. Csúcstámadáskor az oxigénhiány miatt a légzés lelassul, a szervezet legyengül és dehidratálódik, a haladási sebesség a normális 500 m szintkülönbség/óráról kb. 100 m szintkülönbség/órára csökken. A nyomáskülönbség, illetve az erős hőmérsékleti ingadozás is hozzájárul ahhoz, hogy a szervezet általánosan legyengül.

Egy-egy ilyen expedíción 10-15 kilót is szokott fogyni pár nap alatt, meséli Erőss Zsolt, de utána hamar regenerálódik. Ilyesmi persze csak a hegyen fordulhat elő. A borúsabb, nehezebb időszakok idején azonban a hegymászó nyilván nem a filmezéssel van elfoglalva, ezért a képek, videók többnyire a túrák napfényes oldalát mutatják.

Pszichikailag mennyire megterhelő egy ilyen túra? Erre a részére is lehet készülni?

E. Zs.: – Mindig beállhat valamilyen szintű pánikhelyzet, de erre nem lehet annyira előre készülni. Amikor valaki belekerül, akkor tudja meg, hogy reagál ilyenkor a dolgokra. Én többször voltam ilyen helyzetben, és kiderült, hogy egész jól tudtam kezelni. De mondjuk számít, ha az ember tudatosítja magában az eshetőségeket, hogy ne érjék meglepetések.

Volt már olyan, hogy egy társad került pánikhelyzetbe?

E. Zs.: – Hát nem is annyira ilyen hisztériás pánikot tapasztaltam, hanem inkább azt, hogy nehéz helyzetben az emberek rossz döntést hoznak, és ez végzetes lehet.

Valójában mennyire veszélyes egy ilyen expedíció?

E. Zs.: – Azt nem lehet tagadni, hogy ez veszélyes sport, a legtöbb szabadidős tevékenységhez képest, de azért mégsem olyan szintű a dolog, ahogy néhány amatőr gondolja, hogy a hegymászók állandó életveszélyben vannak.

A hegymászás végül is leginkább arról szól, hogy az ember megtervez egy szép útvonalat, és azt a biztonságos kereteken belül ki tudja vitelezni. Persze ez az ideális eset, általában improvizálni is kell. A kezdeti időszak veszélyesebb, ameddig az embernek kialakul a rutinja, és az, ahogy a helyzeteket kezelni tudja.

K2, 2005K2, 2005




E. Zs.: – Nekem is vannak olyan ambícióim, hogy olyan társaságot hozzak össze, akiknek jó megosztani egymással a hegyi kalandjaikat, élményeiket. A Kárpátokban szervezett tábor célja összehozni a magyarországi és az erdélyi hegymászókat, és ezt a kört egy kicsit szélesíteni. Ha valaki teljesen kezdő, azzal külön foglalkozunk, de igazából ez nem annyira tanfolyam, hanem tábor, ahol sok rutinos mászó is van és együtt próbáljuk a hegymászás aktuális fejleményeit is követni.

Meg lehet élni csak a hegymászásból?

E. Zs.: – Én úgy látom, hogy jelenleg Erdélyben például hegyimentésből meg lehet élni, ami Magyarországon korántsincs így. Én ugyan megtehetem azt, hogy nincsen más állásom: most főállású hegymászó vagyok, előadásokat tartok, hegyivezetek meg oktatok, illetve vannak kiadványaim, tehát ebből valamennyire meg tudok élni. De annak idején, amikor kimentem Magyarországra, akkor a továbblépés, egyáltalán az expedíciókig való eljutás lehetősége valamivel több volt, mint Romániában.

KilimandzsáróKilimandzsáró



Jövő nyáron az expedíciós csapat célja ismét a Mount Everest, néhány könnyebb tibeti 8000-es csúcs után.

Fotók: Erőss Zsolt, hoparduc.hu

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS