2018. október 23. keddGyöngyi
12°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Amerikában dolgoznak a romániai diákok. És az amerikaiak?

György Imola, Fülöp Noémi 2007. november 14. 18:11, utolsó frissítés: 16:38

A hazai diákok már nem az álmaikat, hanem #b#a pénzt kergetik#/b# a tengerentúlon. Az ottaniak viszont borsos összegekért #b#Kambodzsában önkénteskednek#/b#.




A szerencsepróbálás szokása nem csak a mesék világában, hanem a valóságban is él. Elég csak a huszadik század eleji, vagy még régebbi vándordiákokra gondolni, esetleg azokra a hajadon lányokra, akik otthonuktól távol fekvő városokban szolgáltak, vagy akár az Ábel-féle "amerikás" fiatalokra. De nem muszáj a múltba tekinteni, elég megnézni néhány egyetemistát, akik


nyakukba vették a világot,

és az Amerikai Egyesült Államok valamelyik szegletében kötöttek ki. Hogy miért? "Anyagiak miatt mentem, a tandíjamra szerettem volna pénzt gyűjteni, és természetesen a tapasztalat, meg az angol nyelv gyakorlása miatt is" – meséli egyikük.



"Legtöbb ember kalandvágy vagy anyagiak miatt megy – ez volt nekem is" – így a társa. Van, aki kétszer is megjárta a tengerentúlt: "Másodszor azért mentem, mert át akartam élni még egyszer azokat az élményeket, amelyekben első alkalommal részem volt: függetlenség, szabadság, hogy el tudom tartani magam anélkül, hogy a szüleim vagy bárki más segítségét kérjem – és hogy bebizonyítsam magamnak másodszor is, hogy egy teljesen idegen országban tudok boldogulni."



"Elsősorban mert nagyon nagy szükségem volt pénzre, másodsorban mert angol szakos vagyok, és ez lehetőség volt arra, hogy elmenjek egy angolul beszélő országba" – állítja egy másik "amerikás".

Az amerikai nagykövetség kérésére minden évben készül felmérés arról, hogy hányan dolgoztak az AEÁ-ban a nyári vakációban. Idén 1600 diák vállalkozott az útra, átlagosan pedig 1500-an dolgoznak nyáron az óceánon túl. Beke-Szabó Csilla, a Student Travel iroda ügyvezető igazgatója szerint


régebben nehéz volt utazni,

mivel vízumra és munkaszerződésre volt szükség. "Ez a program nagyon vonzó volt, a vízumot könnyen meg lehetett kapni, pénzkereseti lehetőség volt, és akkoriban a dollár meg a román lej aránya is előnyösebb volt, ráadásul négy-öt hónapot lehetett dolgozni.

Most már a dollárt sem váltják olyan jól, és a program is kissé szűkült, csupán vakáció idején lehet dolgozni. De azért még mindig népszerű az óceánon túli munkavállalás: bár Európában is vannak programjaink, az amerikai továbbra is vezet" – magyarázza Beke-Szabó Csilla.



A külföldi munkavállalással foglalkozó irodák 1997 óta működnek Romániában. "Amerika sokszínűsége és az angol nyelv, illetve a nagy terület, amit be lehet utazni – szerintem ez mind vonzza a diákokat – meséli az igazgató. – Tíz év alatt


változott Amerika megítélése:

az elején tényleg álomvilágként volt elkönyvelve, most elsősorban pénzkeresési lehetőség, és amellett van egy kis álomrésze is."

"Az ember Amerikát itt csak a tévéből ismeri, és kíváncsi vagy, hogy vajon olyan-e, vajon úgy van-e, tényleg megláthatom-e mindazt élőben, amit láttam a tévében – mondja az egyik diák. – Számítottam rá, hogy az életkörülmények jobbak, mint nálunk, vágytam rá, hogy megnézzem New Yorkot és néhány nagyobb várost. Egy napot kirándultunk összesen, akkor New Yorkot néztük meg. Inkább a munkára és a pénzre fektettük a hangsúlyt."

"Két-három-négy hét után már van valamennyi pénzed, és jön, hogy 'hú de jó, meg tudok venni szinte mindent, amit akarok' – azért ezt itt nem igazán érzed. Az anyagi lehetőségek szerintem mindenkinek feldobják az egészet, és ez fontos. Elmennek egy-két közeli városba, a legtöbben New Yorkba kirándulnak, de ismerek olyant is, aki összeállt négy barátjával, kölcsönöztek egy autót és


két hétig körbejárták szinte egész Amerikát."

Beke-Szabó Csilla szerint kevesen vannak azok, akik kihasználják a programnak a másik, azaz utazásrészét is – legtöbben azt a kis időt inkább munkára használják. "Nagyon sok beszámolót kapunk, legtöbben azt mondják, hogy ez nagyon jó tapasztalat volt a számukra, önállóbbá váltak, hiszen egyedül meg kellett állniuk a lábukon – felnőttebbekké váltak.



Pénz szempontjából azt írják, hogy hazajöttek azokkal az elektronikai cikkekkel, amiket itt nem tudtak volna megengedni maguknak, és nagyon sok barátra tettek szert. Az, aki egyszer hazajön Amerikából, mindig visszavágyik, nagyon sokan visszatérnek másodjára, harmadjára is."

Czika Tihamér többször járt Amerikában, legutóbb két évet töltött ott: "A hazajövetel két év után


nagyobb sokk volt, mint a kimenetel.

Megszoksz dolgokat: hogy a szolgáltatás az szolgáltatás, hogy a társadalom sokkal rendezettebb, az emberek nem panaszkodnak annyit, jobb az infrastruktúra, minden rendezettebb, tisztább.

Aztán hazajössz, és belecsöppensz ebbe a nagyon tranzitállapotban levő világba. Mindenki feltételezi, hogy te most atom beképzelt vagy, mert Amerikában voltál. Nagyon nehéz elmondani, hogy egyszerűen csak bizonyos dolgokat megéltem, és másképp látom. Egy idő után aztán az ember visszaugrik az itteni kerékvágásba, és lassan-lassan helyrejön."



Álomvilág vagy sem, a felmérések azt mutatják, hogy ma már egyre kevesebben maradnak ott végleg. "Azt vettük észre, hogy az utóbbi években egyre több diák jön vissza, jóformán majdnem mindenki, mert a gazdasági helyzet itthon változott, több lehetőség van, több nagyon jó munkahely és hazajönnek a diákok" – összegezi Beke-Szabó Csilla.


ÖNKÉNTESKEDÉS, BORSOS ÁRON


És hogy hol dolgoznak nyáron az amerikai diákok? Például Londonban szobalányként, Ausztráliában bébiszitterként vagy Kínában farmerként. Az, hogy mennyit keresnek, mellékes szempont – egy texasi orvoshallgató például bőven megelégedett azzal, hogy egy végigdolgozott angliai nyár után maradt pénze három hétig utazgatni Európában.

Egy külföldi nyári munkahelyeket közvetítő szervezet az AEÁ-ban is nagyjából úgy működik, mint Romániában – de csak nagyjából. A diákot felpakolják egy repülőre a szükséges engedélyekkel,


lepottyantják egy városban, aztán rábízzák.

Ám emellett többek között ingyen szállást biztosítanak az első néhány éjszakára, és kezébe nyomnak egy Lonely Planet-kötetet, meg egy telefonkártyát.



Persze nem kötelező üres zsebekkel hazatérni. Aki egy évig tanít Dél-Koreában, negyvenezer dollárt vághat zsebre, és ennek java részét haza is viheti, hiszen a megélhetés jóval olcsóbb, mint Amerikában.

Ám a távol-keleti tanárkodás fordítva is elsülhet: idén ősszel bebukott Japán legnagyobb angol nyelviskola-hálózata, és a munka, pénz és szállás nélkül maradt külföldi nyelvtanárokat a diákjaik hívták meg ebédre.

Az egy évig tartó vendégmunkáskodás (gap year, azaz "lyukas év") azonban kevésbé elterjedt Amerikában, mint Ausztráliában, Nagy-Britanniában vagy Hollandiában. A felsőoktatás ugyanis drága, sokan kölcsönből fedezik az egyetem árát, és ennek visszafizetéséhez minél hamarább jól jövedelmező állást kell keresniük.

A gazdag szerencsések egyik szórakozása az önkénteskedés. Csekély 1700 dollárért


Dél-Afrikában gürcölhetnek kilenc hetet

(plusz a repülőjegy ára), vagy 1300 dollárért belekóstolhatnak Kambodzsába. Akinek ez nem elég egzotikus, kipróbálhatja például Szibériát – ahol ráadásul csak az útiköltséget, illetve a szállást és kaját kell fizetni.



Az élelmesebbje azonban olyan önkéntes-állást keres, amiért fizetnek is. Nem elgépelés: egy bukaresti alapítványnál dolgozó amerikai önkéntes körülbelül háromszor annyit keres, mint román kollégája. Fizetését ugyanis nem a romániai, hanem az amerikai átlagkeresethez viszonyítják – és persze nem a román állam állja.

Az összeállítás az Erdély FM riportja alpján készült.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS