2017. november 21. keddOlivér
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Tévé-függőség kutatás

Zsugán Gyula 2002. február 14. 15:29, utolsó frissítés: 15:29

Házi-oltár, amely Amerika sötét lakásaiban akkor is világit, ha senki sincs otthon. Az ipari társadalomban élő emberek 75 éves korukra kilenc évnyi tévézést gyűjtenek össze átlagban, vagyis idejük 12%-át ezzel töltik el.




Sok időt tölt tévézéssel?
Egyike az élet legzavaróbb pillanatainak, amikor beszélgetés közben a tévé is be van kapcsolva, és nem tudom visszatartani magam, hogy időről-időre a képernyőre pillantsak. És ez nemcsak unalmas beszélgetések közben történik meg, hanem akkor is, ha igencsak érdekel a téma.

Egyetemi professzor vall így saját rossz tapasztalatairól a tévével kapcsolatban. A Scientific American januári címlapsztorijának pszichológus írói -- Robert Kubey és Csíkszentmihályi Mihály, a Az áramlat, A tökéletes élmény pszichológiája című könyv szerzője -- komolyan vették az efféle siralmakat, és azt kezdték vizsgálni: valóban szenvedélynek lehet-e minősíteni a tévénézést.

Annak ellenére, hogy azért kapcsoljuk be, hogy kikapcsolódjunk, a tévé inkább fáraszt, mint felüdít. A szerzőpáros által végzett kísérletben részt vevők arra panaszkodnak, hogy miután felállnak képernyő elől, nehezükre esik akármire összpontosítani, gyakran pedig bűntudatot éreznek, hogy nem töltötték hasznosan idejüket.

Egy másik kísérlet azt vizsgálta, hogy milyen változások történtek egy hegyvidéki település lakóközösségében, miután bevezették a kábeltévét. Az eredmény: kevesebb kreativitás a problémamegoldásban, kevesebb kitartás a munkában, nagyobb türelmetlenség a megszervezetlen idő iránt.

A mozgókép iránti emberi rajongás biológiailag megmagyarázható. Az ingerekre irányult figyelem jelenségét először Pavlov írta le. Az embert önvédelmi ösztöne arra készteti, hogy az új ingerekre -- mozgásra vagy hangokra -- odafigyeljen, és minél gyorsabban megértse őket. (Nem mindegy, hogy gilisztázó tyúk vagy tyúkászó tigris neszez amott, a bokorban.) Ilyenkor megnövekszik az agy vérellátása, lelassul a szív, a szervezet készenléti állapotba kerül. Ezt az állapotot tartja fenn a mozgókép a gyors kameramozgásokkal és a vágással. Emiatt nehéz elszakítani a szemet a képernyőről, és másra figyelni.

Ugyanennek a készenléti állapotnak a hozadéka, hogy az agy gyorsabban dolgozza fel az információkat, és a tanulás is eredményesebb. Erre hajaznak rá a reklámok, amikor néhány másodperces képsorokat villantanak fel.

Minden nézőre hat a tévé, de néhányuknak gondot is okoz. Néhány kritérium alapján már el lehet dönteni, hogy valóban szenvedélyről van-e szó.

* Sok időt tölt tévézéssel?
* Gyakrabban használja, mint eredetileg szándékában állt?
* Gondol arra, hogy kevesebbszer kellene bekapcsolni vagy többször is megpróbált leszokni róla?
* Lemond családi programokat vagy nem végzi el rendesen a munkáját, csak hogy időt szakíthasson rá?
* Elvonási tünetek jelentkeznek, ha nem nézheti?


Ha mindegyikre igen a válasz, akkor ideje elgondolkozzon.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS