2019. október 22. keddElőd
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Winston Churchill és Albert Einstein is diszlexiás volt

Szarvas Zsuzsa 2007. november 06. 10:43, utolsó frissítés: 2007. november 05. 17:44

Betűket tévesztenek össze, olvasási és egyéb zavarokkal küszködnek. Ám a diszlexiások zöme kreatívabb, könnyebben asszociálnak, bonyolult logikai kapcsolatok felismerésére is képesek. #b#[erdély fm]#/b#




Bár minden tizedik gyerek diszlexiás, a többség nemcsak a megfelelő segítséget nélkülözi, de a problémáját gyakorta fel sem ismerik. Golbán Fülöp Orsolya gyógypedagógus már több éve foglalkozik olvasászavarokkal küszködő gyerekkel.

A rendellenesség miatt a tanterv által megszabott idő és gyakorlás nem elég nekik, így egyáltalán, vagy csak nagyon nehezen tanulnak meg olvasni a diszlexiás gyerekek, annak ellenére, hogy zömük jó értelmi képességgel rendelkezik. Gyakran a diszlexia diszgráfiával, azaz az írásnak a zavarával, sőt számolási zavarokkal is, diszkalkuliával társul.



Anyanyelvi fejlődésükhöz, készségeik kialakulásához a diszlexiás gyerekeknek különösen fontos lenne a felnőttekkel való kommunikáció. A diszlexia korai felismerése segíthetne a gyerekeknek, hiszen


a jelek hamar jelentkeznek.

„Már óvodás korban is fel lehet fedezni a diszlexia jeleit, ha a gyerekeket kellőképpen megfigyelik. A diagnózis csak első-másodikos korban állítható fel, mikor a tényleges jelek megjelennek – mondja Golbán Fülöp Orsolya.

A gyógypedagógus hozzáteszi, a diszlexiás gyerekeken már óvodás korukban is észrevehető, hogy játékosabbak, figyelmüket nehezebb lekötni, nyugtalanabbak: ők is érzik, hogy nem tudnak a képességeiknek megfelelően teljesíteni, és bohóckodással próbálják áthidalni a problémát.

„Az óvodáskorú gyerekek szülei könnyen felfedezhetik, hogy gyerekük nem fejlődik kellőképpen” – mondja a szakember. A diszlexiagyanús gyerek


ügyetlenül öltözködik, vetkőzik,

nem tudja megkötni cipőfűzőjét: mozgása általában ügyetlen. A társaival ellentétben nehezebben megy neki a gyöngyfűzéshez hasonló aprólékos és odafigyelést igénylő munka.

Az ügyetlenséget is rendbe kell hozni. Minden az agyban történik. Hogyha nincs rend az agyban, akkor ezt kívülről jövő segítséggel kell megteremteni: a nem megfelelően rögzült mozgásmintákat ki kell javítani.



A megkésett beszéd is árulkodó jel lehet: ha például három évesen még nem beszél a gyerek, vagy ha négy évesen még csak két-három szóból rakja össze a mondatait. Diszlexiára utalhat, ha jobbról balra kezd rajzolni, kiszínezni valamit. Amennyiben elhúzódik,


a pöszeség intő tünet lehet.

Ha az óvodában már betűket is tanulnak, a diszlexiás gyerek rendszerint ezek tükörképét írja le. Ha ezek a jelek közül többet is észlelnek, célszerű szakemberhez fordulni” – tanácsolja Golbán Fülöp Orsolya.

Szakemberek segíthetnek a betegeknek helyzetük elfogadásában, és a problémák részbeni kezelésében. Minél korábban kezdődnek el a kezelések, annál jobb eredmények érhetők el. „Hat-hét évesen a gyerekeknek már tudniuk kell, melyik a bal, illetve a jobb kezük. A diszlexiás gyerekeknek ez nem sikerül.


Tévesztik azokat a betűket,

amelyek hasonlóan hangzanak, vagy amelyek írásban hasonlóan néznek ki.
Gyakran keverik a b-t a d-vel, vagy a b-t a p-vel: nem tudják megjegyezni, hogy egyiknek a hasa balra, másiknak jobbra áll, illetve az egyiknek a szárát felfelé, a másiknak pedig lefelé kell húzni.

Betűket, szótagokat hagynak ki, vagy cserélik fel őket. Van olyan gyerek, aki nem balról jobbra, hanem jobbról balra, illetve nem fentről lefele, hanem lentről felfele olvas” – mutat rá a későbbi tünetekre a szakember.




„Ha megtanulnak olvasni, túlságosan az olvasásra koncentrálnak, így nehezen értik meg a szöveget. Sokkal lassabban olvasnak, mint társaik, szövegmemóriájuk sem megfelelő: verseket nehezen tanulnak, szókincsük szegényesebb, nehezen fejezik ki magukat, nehezebben fogalmaznak” – folytatja. A kutatások szerint a diszlexiának


létezik egy genetikai komponense

is. Ezzel a kórral diagnosztizált gyerekeknek a szüleit megkérdezve sok esetben kiderül, ők vagy a nagyszülők is hasonló problémákkal küszködtek, csak nem diagnosztizálták őket.

„Bár a diszlexiával kapcsolatos irodalom elsősorban a nehézségekre és a hátrányokra összpontosít, szem előtt kell tartani azokat az átlagtól eltérő képességeket, amelyekkel sok diszlexiás rendelkezik: kreativitás, asszociatív gondolkodás és meglepő logikai kapcsolatok felismerése. Például Winston Churchillről és Albert Einsteinről biztosan tudható, hogy diszlexiások voltak” – beszéli el Golbán Fülöp Orsolya.



Hozzáteszi, mivel a diszlexiások érzik, hogy bizonyos dolgokban nem tudnak jó teljesítményt nyújtani, más téren próbálják kompenzálni a hiányosságokat. "Így gyakran bizonyos területeken kimagasló teljesítményt nyújtanak, mert ezekre szentelik figyelmüket, idejüket, ezekbe fektetik energiájukat. Az olvasást nem igénylő teljesítményekben nagyon ügyesek is lehetnek" – összegez a szakértő.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS