2019. szeptember 20. péntekFriderika
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Sárkány, embergyűlölő Piroska, da'kor – étvágygerjesztő webképregényekhez

Fülöp Noémi 2007. november 05. 18:03, utolsó frissítés: 15:25

Kávé mellé reggeli újság helyett, vagy uzsonnaszünetre, hogy addig se unja magát az ember, ott van az online képregény. Mert jó – és ingyen van.




Tele van a web olyan emberekkel, akik saját örömükre képregényeket rajzolnak, és ezeket közzé is teszik. És sokan közülük egyáltalán nem műkedvelői szinten alkotnak. A stílus- és témaválaszték akár a tenger: a 3D-ben illusztrált fantasytól a fekete-fehérben megrajzolt japán tini love story-ig terjed.

A webcomic egyik fontos ismertetőjele, hogy nem kell fizetned azért, hogy megnézhesd. Hogy ez miért éri meg bárkinek is? Ezek az emberek fanatikusak,


a művészet kedvéért alkotó művészek.



Persze egyikük sem tiltja meg a rajongóinak, hogy adományokat küldjenek, és az ellen sem szoktak tiltakozni, hogy valamelyik kiadó papíron is megjelentesse a munkájukat.

Talán meglepő, de ez sokaknak közülük bejön: a rajongótábor hajlandó olyan mértékben és rendszerességgel támogatni a szerző(ke)t, hogy azok pusztán a képregényükből megéljenek. Akik kevésbé szerencsések, kisebb-nagyobb zsarolásokhoz folyamodnak. Például extrákat ígérnek azoknak, akik e-book formájában letöltik a képregényüket.

Vagy azzal fenyegetőznek, hogy amíg fel nem mondanak a munkahelyükön, nem fog rendszeresen frissülni az oldal. Ez utóbbi általában kényes pont a webképregények esetében:


a rajongók ugyanis csúnyán csinálnak,


ha az új oldalak késnek. A legrosszabb stratégia, ha valaki beígéri az új oldalakat mondjuk hétfő-szerda-péntekre, aztán hetente vagy kéthetente egyszer frissít.


AZ ÉTLAP

Az Alpha Shade az egyik legjobb minőségű webképregény, amelyet ismerek – minden második oldalnál eszembe jut, hogy vajon hány napig dolgozhatott ezen a grafikus. Ugyanez a helyzet a sztorival, ami egyszerre sok szálon fut, csalafinta bakugrásokkal jelenből a múltba és vissza. Éppen ezért nehéz néhány mondatban megfogalmazni, miről is szól az Alpha Shade.

Beszélő óriásmadarakBeszélő óriásmadarak


Adott egy szőke lány, aki az elején egy egész hadsereget irányít, amely harcban áll egy másik hadsereggel. Vannak benne világító szemű macskák és hátaslóként fungáló, beszélő madarak. Aztán csavarodik egyet a történet, és ugyanazt a lányt nemtörődöm egyetemistaként látjuk viszont, néhány évvel korábban. Közben bombák robbannak és kémek sunyítanak, és megjelennek a beszélő madrak és nagymacskák is. De hogy mindezzel hová akarnak kilyukadni? Majd csak kiderül.

A Questionable Content valami egészen más. Akinek ismerős az indie kifejezés, máris el tudja képzelni, hogy nézhet ki a szereplőgárda. (Na jó, van köztük egy-két geek is). A QC hősei otthon, illetve kedvenc kávézójukban múlatják az életüket, rengeteg zenét hallgatnak, időnként összejönnek, és néha leisszák magukat.

Ilyen volt - és ilyen lett a QCIlyen volt - és ilyen lett a QC


Elméletileg ez a képregény nagyon unalmas kellene legyen, ám valahogy mégsem az. A titok talán a szövegekben rejlik – egy-egy poénon hosszú percekig lehet nyüszíteni, már ha az ember megérti a sokszor belterjes utalásokat. Különlegessége, hogy a grafikus itt együtt fejlődött a sztorival – elég megnézni egy korábbi és egy friss QC-oldalt.

A No Rest For The Wicked igazi csemege: Grimm- és más mesékből építkezik, sok cinizmussal és valódi fekete humorral. A főszereplő a kényes királykisasszony, aki álmatlansági kórban szenved, és az ágyában húsz matrac alatt rejtőző egyetlen borsószem már elég ahhoz, hogy kék-zöld foltokat szerezzen.



Elindul hát, hogy visszaszerezze nyugodt álmát, és útközben persze kis csapat szerveződik köréje: vele vándorol a Csizmás kandúr, aki megunta bugyuta gazdája gyámolítását, Piroska, aki megölte az összes farkast, és mogorva embergyűlölőként tengeti napjait, illetve az egyszeri kislány, akit apja eladott az ördögnek, ám ő – feláldozva mindkét kézfejét – megmenekült.

Aki nem ismeri a meséket, azok számára a szerző mellékelte a szöveget, ami gyakran magában is élmény. Egyetlen hátránya, hogy csak hébe-hóba frissül.

Tinédzserlányos sztorikból itt van mindjárt kettő. Az első egy szerelmes japán kislány mindennapjairól szól – aki szereti a naiv romantikát, annak biztosan bejön a Red String. A kezdetben szinte a butaságig egyszerű sztori mostanra odáig bonyolódott, hogy szinte lehetetlen számon tartani az összes szereplőt.



Ehhez hozzájön az is, hogy a karaktereket javarészt csupán frizuráikról lehet megkülönböztetni – kivéve, amikor éppen naponta másképp fésülik a hajukat. Nem nyújtanak támpontot a nevek sem, hiszen mindenkinek legalább három van belőle, ezeket a többiek felváltva és az érthetetlenségig becézve használják. A követ nem a szerzőre kell vetni, lévén ez tipikus japán szokás.



A Penny és Aggie már sokkal cinikusabb. A két főszereplő egymás ellentéte, és persze utálják is egymást becsülettel. A képregényben hol egyikük, hol másikuk története kerül előtérbe, megspékelve olyan, többé-kevésbé kényesnek számító témákkal, mint a homoszexualitás vagy az újraházasodó apuka.

Sarah Ellerton már a második fantasy-képregényébe fogott bele. Az Inverloch után könnyű felismerni, hogy a Phoenix Requiem azonos szerzőtől származik – többek között a részletesen kidolgozott, manga stílusú képek és a mindkét történetben felbukkanó fantázialények miatt.

Inverloch: tündér és da'kor is van benneInverloch: tündér és da'kor is van benne


Az első, már készen álló képregény a lelket cserélt tündér és da'kor (utóbbi a saját gyártmányú fantázialény) története, míg a kezdetek kezdeténél tartó Phoenix Requiem esetében még nem egészen tiszta, miről is szól majd. Az azonban előrelátható, hogy ez is jó lesz.

CukorkavilágCukorkavilág


Háromdimenziós cukorkavilág szivárványszínű szikracsíkot generáló tündérkével és csillogó páncélos lovaggal, aki persze az elején átesik a saját lábán is – ez a The Dreamland Chronicles. Ez a történet valódi gyerekmese, ami persze nem zárja ki, hogy a felnőttek is szeressék. Fennáll viszont a veszélye annak, hogy egyesek éppen emiatt gyerekesnek, bugyutának vagy giccsesnek találják majd.

Egy pillantást azonban mindenképpen megérdemel az egyedülálló grafikai megjelenítés miatt, amelynek elkészültéhez nem kevesebb, mint nyolc számítógépre van szükség. Figyelemre méltó az is, hogy a képregény naponta frissül, lévén hogy a szerző részletekbe menően tudja, mit akar és előre dolgozik.

KorhatárosKorhatáros


A másik csemegét a végére hagytam: a Flipside nem kicsit sikamlós fantasy egy nimfomániás, biszexuális, bohócruhában rohangáló leányzóról és nőnemű szeretőjéről, aki a bohóctól eltérően szigorúan monogám alkat. De azért nem kell folyamatos kamatyolásra számítani, a történet (mondjuk) kétharmada varázslókról, rosszfiúkról, szörnyikékről szól.

Akinek megjött az étvágya a webképregényekhez, itt vagy itt tobzódhat – mindkét oldalon webcomic-toplistákra lehet szavazni, ugyanakkor megvan az az előnyük, hogy a lista élén a legnépszerűbb, azaz valószínűleg a legjobb képregényeket találja az ember. Elvégre egymillió légy nem tévedhet...

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS