2019. április 26. péntekErvin
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Miért nevezik a pörköltet gulyásnak külföldön?

Kertész Melinda Kertész Melinda 2007. november 02. 15:44, utolsó frissítés: 14:11

Végy egy marék panaszra kiéhezett embert, zenésítsd meg az emígy nyert lamentációt, spékeld meg szervezési stratégiával, és lépj fel a városnapokon. Garantált a siker. Írd meg te is kedvenc rinyádat! #b#[kommentekkel]#/b#




A rinyakórusok tagjai olyan emberek, aki szervezetten kiénekelik nyavalygásaikat, anélkül hogy valakinek az agyára mennének velük. Sőt, előadásuk, legyen az a szabad ég alatt, a metrónál vagy a színházteremben, minden alkalommal számottevő közönséget vonz.

Az egyik ötletgazda,
<br />
Oliver Kochta-KalleinenAz egyik ötletgazda,
Oliver Kochta-Kalleinen
A „rinyamozgalom” két évvel ezelőtt egy hideg és mogorva téli napon kezdődött Helsinkiben: Tellervo Kalleinen és Oliver Kochta-Kalleinen baktatott a fagyos utcán, közben az időjárást pocskondiázták. Majd egyszercsak derengeni kezdett bennük: mi lenne, ha a rengeteg panaszkodásra elpazarolt energiát az emberek valami kevésbé kellemetlen, de hasonló frusztráció-levezető elfoglaltságra fordítanák?


A finn nyelvben létezik egy szó, a valituskuoro, ami tükörfordításban azt jelenti, hogy rinyakórus. A kifejezést akkor használják, mikor több ember egyszerre panaszkodik valamiért. A két finn úgy döntött, szó szerint értelmezi a kifejezést és egy valódi panaszkórust alapít.

Mivel a panaszkodás egyetemes jelenség, a projektet a világ bármely városában meg lehet valósítani. Az akció sikertörténete azután kezdődött, miután a két ötletgazda felvette a kapcsolatot a birminghami alternatív művészetet támogató Springhill Intézet munkatársaival. Ők karolták fel az akciót, és Birminghamben, 2005 májusában fel is lépett az első rinyakórus.

Az ötletgazda-páros másik fele, Tellervo KalleinenAz ötletgazda-páros másik fele, Tellervo Kalleinen

Röplapokon értesítették a kezdeményezésről Birmingham lakosságát, akik rögtön kaptak az ötleten. Az összegyűjtött panaszkodás szövegét felhasználva egy helyi zenész, Mike Hurly könnyen betanulható dalt írt. Sláger született, felejthetetlen refrénnel:


„Ide vissza a pénzemmel...”

Két hét alatt a botcsinálta kórustagok nagyszerűen betanulták a dalt. Innentől a rinyakórus terjeszkedni kezdett, a két finn kezdeményezőt a világ minden pontjába meghívták, alapítsanak kórusokat.

Miután Helsinkiben beindította, Kalleinen és Kochta-Kalleinen Szentpéterváron és Hamburgban is alapított kórust. Azonban a felkérések sokaságának nem tudtak eleget tenni. Így honlapot készítettek, amelyen arra ösztönözik az érdeklődőket, hogy saját kezdeményezésre szervezkedjenek.

Pittsburghban, Helsinki mellett és Kanadában újabb kórusok kezdték el tevékenységüket, majd a kanadai CBC rádió is megalkotta a saját rinyadalcsoportját. Alaszkában a Skunk Cabbage Complaints Choral nevű kórus fellépését Juneau városában az év egyik kiemelkedő kulturális performanszaként tartják számon.

Kalleinen és Kochta-Kalleinen közzétett egy útmutatót, amely kilenc lépésben magyarázza el, hogyan indítsunk be saját panaszkórust:

„Első lépésben röplapok és plakátok segítségével lehet a potenciális érdeklődők tudomására hozni a kezdeményezést” - tanácsolják. A sajtóközleményben pedig a hangsúlynak arra kell esnie, hogy a jó énekhang nem követelmény. A helyes hozzáállás:


nem számít, mennyire énekelsz rosszul,

a hangerő a lényeg. Minél tarkább a csoport nemre, korra, nemzetiségre vonatkozóan, annál garantáltabb a siker, hiszen a panaszok is sokkal változatosabbak. Ezeket a csapat első találkozása előtt be kell küldeniük.

A következő mozzanata a szervezésnek a megfelelő zenész kiválasztása. Egyik fő követelmény, hogy a zenésznek gyorsan el kell készülnie a dallal; a szövegen, dallamon a kóruspróbákon lehet módosítani. Továbbá amatőrökkel is kell tudnia dolgozni.

Készül a rinya-listaKészül a rinya-lista

A harmadik lépés: a sopánkodásokat témakörök szerint kell kategorizálni. Ilyen témakör lehet például a város, a szomszédok, a technika, a megváltoztathatatlan tények, és általában az élet. Ezeket a csoportosított panaszokat külön papírra kell kinyomtatni.

Miután ez megtörtént, elérkezett az első találkozó ideje: panasz-bemelegítés következik. Majd a panaszok minőségét vitatják meg: kiegészítik a listákat és átgyúrják a sirámokat. Ezután a dallamot és a szöveget véglegesíti a zenész.

Innen már csak pár lépés van hátra: kóruspróba következik, amelyet a közönség előtti fellépés szervezése követi. Immár a rinyakórus készen áll a fellépésre – előadhatja fájdalmait. A szervezkedés utolsó mozzanata az előadás lefilmezése, majd ennek a hivatalos rinya-szájtra való feltöltése.

A birminghami rinyakórus fellépés közbenA birminghami rinyakórus fellépés közben

Jelenleg 13 kórus működik világszerte: Birminghamben, Helsinkiben, Hamburgban, Szentpéterváron, Poikkilaaskoban, Bodoban, a pennsylvaniai Pen State-ben, Kanadában, az alaszkai Juneauban, Gabriola-szigeten, Jeruzsálemben, Melbourne-ban, és Budapesten.

Közöttük olyan is van, amely elemistákból áll. A poikkilaaksoi elemi iskolában tanító néhány káder 2006-ban vett részt a helsinki kórusban. Jó poénnak tartották a kezdeményezést, így az iskolában is megszervezték a kórust.

A kisiskolások felszínre törő panaszai meghökkentőek: legnagyobb problémáik közé tartozik, hogy nem lehet kutyájuk vagy macskájuk: „apa allergiás a kutyaszőrre”. Innen már csak egy lépés megállapítaniuk, hogy apa buta, anya buta, a lányok, a fiúk, de még


a Mikulás is buta.

Ami a toleranciát illeti, még tanulniuk kell, hogy elfogadják a másságot, hiszen zavarja őket, hogy világszerte az emberek más és más nyelveken beszélnek egymással. Már ebben a korban is úgy érzik, nincs idejük semmire, és az elvárásoknak sem mindig tudnak megfelelni, így kiéneklik magukból frusztrációikat: „a focizás nem megy, és tornaóra után tusolni kell”.

A felnőttkórusok más és más problémákat tolnak előtérbe: a birminghami kórus tagjai leginkább városuk közigazgatása miatt elégedetlenkednek: "ha biciklizek, hamarosan a forgalom áldozatául esek", a szemetet nem hasznosítják újra, a városházára kifeszített reklámplakát zavarja őket, a sör túl drága, a busz sem jár rendszeresen. Beszólnak a kövér nőknek is, akik állítólag úgy vezetik kicsi sárga autójukat, mintha ők uralnák a világot. A szex sem nyújt elég élvezetet, s mintha ez nem lenne elég,


még a lottón sem nyernek.

A helsinkiek öntudatos fogyasztók, panaszaik a globalizálódó világról szólnak: az őserdők fáiból vécépapír lesz, ennek ellenére soha nincs vécépapír a budin – lamentálnak. Rossz szemmel nézik, hogy Helsinki központjába újabb bevásárlópokolt, azaz bevásárlóközpontot húztak fel, az árleszállítások pedig az embereket meghülyítik: csak költenek és költenek.

A most alakuló chicagói és a budapesti kórus A most alakuló chicagói és a budapesti kórus

A budapesti kórus azon elmélkedik, hogy a pörköltet miért hívják gulyásnak külföldön. A refrén pedig: "pesszimista ország és pesszimistává váltak lakói is".

A napokban alakuló chicagói kórus „panaszkönyvébe” már több mint 400 panaszt jegyeztek be: például miért kell a szomszédnak pont a hálószobád felett néptáncleckéket tartania? Miért van a főnöknek szebb cipője? És miért kell az asszonynak horkolnia? - bár ezekre a kérdésekre választ nem remélnek, jobban fogják érezni magukat, mert legalább valaki meghallgatta a nyavalygásukat – vélik a kórus tagjai.

Várjuk kedvenc panaszodat. Megírhatod nekünk a kommentekben.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS