Katrincában kapál, közben cseng a mobilja: Spanyolországból hívják
szerk. 2007. október 08. 16:22, utolsó frissítés: 15:17Mivel egyre többen vállalnak Nyugaton munkát, a Moldvai falvakban terjed a populáris kultúra. Szép lassan hiába akarnak a tévéstábok archaikus kultúrát filmezni, mert már nem jellemző. #b#[erdély fm]#/b#
Ha csángókról van szó, általában egy olyan népcsoport jut eszünkbe, amely elzártságánál fogva megőrizte sajátos kultúráját, hagyományait, középkorias jegyeket magán viselő gondolkodásmódját. Rendszerint nem jut eszünkbe, hogy ők is nyitottak a jelenkori modernizációs folyamatokra. Lajos Veronika szerint a paraszti társadalom is nyitott a változásokra, de ezeket a saját képére alakítja.
“A csángó világ
soha nem volt annyira zárt és archaikus, mint ahogy mi azt elképzeltük: valamilyen módon mindig változott és alakult. Hiszen a kultúra általában véve sem alkot egy zárt egészet, hanem állandóan a körülötte lévő folyamatokkal összhangban fejlődik, és változik: ez a moldvai kultúrára is ugyanígy igaz” - vallja a néprajzkutató.
A néprajzi, antropológiai jellegű tanulmányok és kötetek folyamatosan jelzik a moldvai csángó falvakban folyó társadalmi, gazdasági, kulturális és mentálisváltozásokat. Ennek ellenére a sajtó egy része az utóbbi tizenöt év tudományos eredményeit nem használja fel, és egyfajta archaikus közösségként jeleníti meg a moldvai csángókat.
Pozsony Ferenc néprajzkutató elmondta, erre nagyon jó példa Klézse esete, ahol a helyi tanács egy olyan határozatot hozott, hogy csak az ő engedélyével lehet a faluban filmet készíteni. “Nem is annyira az etnikai tényezők határozták meg ezt a döntést. Azért döntött így a tanács, mert többször megtörtént, hogy egy filmes csoport kiment Klézsére, és elsősorban idős embereket, régi házakat, archaikus lakásbelsőket, klasszikus népballadákat, meséket, mondákat,
imákat éneklő embereket jelenít meg.
Ezzel szemben a moldvai falvakban is nagyon gyors kultúraváltozás történt. Ezek a vizuális sajtó forgalmazta elemek már nem élnek szervesen az ottani emberek, falvak világban. Pozsony szerint ennek a változásnak a folyamatát a második világháborút követő kollektivizálás indította el:
„Ekkor Moldvában is jelentős változások történtek, a fiatalok közelebbi vagy távolabbi városokban tanultak, később ott telepedtek le, tehát a moldvai csángó falvakból jelentős migrációs folyamat indult, s ez már a szocialista években is visszahatott a csángó falvak társadalomszerkezetére, kultúrájára.
A rendszerváltozás után
ebben a gyakorlatban újabb változás következett, hiszen már nem csak ipari városi központok fele, hanem a határok megnyitása után a nagyvilágba, elsősorban a neolatin országokba, Olaszországba, Spanyolországba is emigráltak az ifjú csángók.”
„Itt a leányom vagyon férjhez menve. Egy gyermekem, a legnagyobb, el van menve Greciába, (Görögországba), egy most végezte a facultatea de jurnalistică, în Sibiu (a nagyszebeni újságírói egyetemet). - meséli egy szalánci apa.
"A kivándorolt csángók egy része hazaköltözik, más része ott ragad - mondja Pozsony. „Az figyelhető meg, hogy még nagyon erős a moldvai csángó fiatalok
lokális identitása,
a kibocsátó közösséghez, településhez fűződő kapcsolata. Még a Spanyolországban, Németországban vagy Olaszországban dolgozó fiatalok is hazatérnek településük legfontosabb éves ünnepére, a templombúcsúra.
Visszatérnek jelentősebb családi események alkalmával, de az is megfigyelhető, hogy egyesek már nem átmeneti időszaknak tekintik a külföldi munkavállalást, hanem véglegesnek: Nyugat-Európában házat, telket vásárolnak, kiviszik már a nagymamát is, a gyerekeik ott szocializálódnak. Az unokák szintjén ez a mostani kapcsolat fokozatosan lazulni fog, és megtörténik az eltávolodás” - jósolja a néprajzkutató.
Hozzáteszi, a változás másik oka a média által közvetített új értékekben rejlik. A jelenség leginkább a generációk közti különbségekben érhető tetten: „Moldvában a felgyorsult globalizáció, modernizáció hatására egy nagyon
gyors akkulturációs folyamat zajlik.
Ez a folyamat falvanként, családonként vagy éppen nemzedékenként eltérő lehet. Moldvában fennáll az az ellentmondásos helyzet, hogy az idősebb nemzedékek nagyon régi lakáskultúrával élnek, archaikus viseletet, szokásokat, hiedelmeket, világképeket forgalmaznak, míg a közép- és fiatal nemzedékek tagjai teljesen eltérő életmódot honosítottak meg.
Ez a folyamat az életvezetésben, a gazdasági stratégiákban, a lakáskultúra kialakításában, a gyermeknevelési eszmény és a szabadidő megváltozásában figyelhető meg. A globalizáció hatására a csángó falvakban is a világszerte terjedő populáris kultúrával ismerkednek. Mindezek a folyamatok együtt járnak a hagyományos népi kultúra szerepének megváltozásával.” - mondja a néprajzkutató.
Azt tapasztaljuk mi, néprajzosok, antropológusok, hogy Moldvában a modernizáció a hagyományos kulturális elemek egy jelentős részét elsöpörte, de az is tapasztalható, hogy bizonyos elemek jól megférnek a modernitással.
„Miközben egy idős asszony kimegy katrincában, középkorias lepelszoknyában kukoricát kapálni, aközben megcsördül a mobiltelefonja az övén, és elbeszélget az Eszpániában, azaz Spanyolországban élő unokájával, megbeszélik a legújabb árfolyamokat, vagy éppen betérnek Bákóban egy internetkávézóba, és ott skype-olnak az Olaszországban élő unokáikkal.” - vázolja a helyzetet a néprajzos.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!