A Biblia humora
Erdély FM-Molnár Ildikó 2007. október 05. 16:34, utolsó frissítés: 15:03Tiltott gyümölcs volt az egyháztörténetben a humor, a derűs kacagás, mivel a léhasággal, az ostobasággal azonosították. Hosszú idő után a Szentírás szinte érintetlen humorával Veres László református lelkipásztor foglalkozik.
Vannak dolgok, amikről nem beszélünk. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudunk róluk, vagy nem léteznek, egyszerűen csak tabut kovácsolt a társadalom, amelynek értékrendszere szerint a humor, és az élethez irányelveket szolgáltató Szentírás nem hozható összefüggésbe.
– A Szentírásnak azért nehéz kutatni a humorát, mert nem tudjuk, hogy hogyan humorizáltak négyezer, háromezer évvel ezelőtt a héberek. Sokkal mélyebbre kell leásnunk, az emberi léleknek sokkal mélyebb rezdüléseit kell felismernünk, és úgy megtalálni azt, ami ma próbál bennünket nevetésre felszabadítani. Nem fogunk harsányan kacagni a Szentírás olvasása közben, humorérzékünk viszont ezáltal jobbá válik a mai humor iránt - mutat rá Veres László.
Az irodalomban, az egyház–és kultúrtörténetben rengeteg próbálkozás volt arra, hogy a Szentírást
nevetségessé tegyék,
elég például Leo Taxil Szórakoztató Bibliájára gondolni.
VL: – A humornak olyan rétegeit próbálom megkeresni a Szentírásban, amire eddig nem figyeltünk oda. A teológia kerülte a humor megfogalmazását, meghatározását, átengedte teljesen a szekuláris, világi gondolkodásnak, az pedig a maga módján értelmezte az évszázadok folyamán, annyira, hogy a teológiai gondolkodásban valósággal botránykőnek számított a humorral való foglalkozás.
A humorellenesség sokszor abból az állításból indult ki, hogy Jézus nem nevetett, mert erről sehol nem olvashatunk a Bibliában, viszont kétszer is találkozunk azzal, hogy sírt. Ez azt jelentené, hogy
hasznosabb a sírás, mint a kacagás?
VL:– Ámulva fedeztem fel és nagy örömmel, hogy igenis, a Szentírásnak van humora, szinte kategorizálni lehet műfajok szerint, szófordulatokban, szójátékokban lehet felismerni. Ézsaiás prófétánál az Úristen egy alkalommal azt mondja az embereknek, hogy ő jogőrzésre várt, és lett jogorzás, várt irgalomra, és lett siralom. Azért érdekes ez a szójáték, mert az általam ismert Szentírás–fordítások közül egyedül a magyar próbálkozott meg, hogy visszaadja az eredeti héber szöveg szójátékát. Miszfat–mispat, cödáká–cöáká – így hangzik héberül, ez körülbelül olyan, mintha azt mondanám, hogy demokráciát vártunk 1990–ben, de democsokráciát kaptunk.
A szatíra
VL: – A Szentírásban találunk erre példát. Történik, hogy királyt akarnának választani Izraelben, de nem vállalják el a királyságot azok, akik erre igazán méltók lennének, hát elvállalja egy senkiházi, semmi. Erre mondja aztán a példázatot Jótám a fákról, akik szintén elindulnak királyt választani maguknak, a csipkebokor vállalja el a királyságot, ami viszont azzal jár, hogy a csipkebokor elpusztítja az őket megválasztókat. Ezzel próbálja jelezni, hogy veszélyes dolog királyt választani olyanok közül, akik arra nem méltók.
Fordulatokban rejlő humor
VL: – Egyetlen példát mondok el, holott nagyon sok van: Jézus Krisztus feltámadása – erre senki nem számít. Egy olyan fordulat a világtörténelemben, amire egyszerűen ember nem volt felkészülve. Senki nem hitte volna, hogy egy ilyen esemény létezik. Megtörténik az, hogy eltemetik Jézust, oda állítanak katonákat a sziklasír elé – és milyen mennyei humor van abban, hogy a katonák ott állnak a sír előtt, és őrzik a nagy semmit. Mert Jézus már nincs ott, feltámadt.
Ahhoz, hogy egy nép humorát élvezni tudjuk, bele kell látnunk az életébe,
értenünk kell a gondolkodását.
VL: – Tény biztosan az, hogy a zsidó nép valamikor eléggé humortalan nép lehetett, hiszen nagyon keserű sorsuk volt. Viszont éppen ez a sanyarú sors hozta ki azt a csodálatos humort, amit ma zsidó humorként ismerünk. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem a zsidókat gúnyoló humorra gondolok, hanem a rabbik, zsidó bölcsek humorára, amit mindig nagy élvezettel tudunk olvasni mi is.
Még Auschwitzben is volt humor, bármennyire megbotránkoztatónak tűnik. Mégis, a poklokat átéltek mesélik el, hogy hogyan találták meg a humor lehetőségét, a nevetés lehetőségét a poklok poklában is. Hiszem azt, hogy Istenünknek van humora.