2019. október 17. csütörtökHedvig
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Ha rosszalkodsz, elküldelek a "harmadik világba"!

P. E. É. 2007. szeptember 18. 10:50, utolsó frissítés: 10:50

Ha britnek születtél, a dédunokáidat is felnevelheted, de ha Fekete-Afrikában vagy más "don't go there"-helyen sírtál fel először, ne aggódj, nem kell tartanod a klimaxtól.




A fekete-afrikaiaknak, a szovjet utódállamok lakóinak és a dél-ázsiaiaknak nem kell szemránckrém és plasztikai sebész: várhatóan hamarabb meghalnak, mintsem megöregedjenek.

Harminckét év ugyanis a különbség a fejlett országokban és a harmadik világban élők várható élettartama között – áll az egészség társadalmi meghatározóit vizsgáló globális bizottság (Global Commission on the Social Determinants of Health) jelentésében.

És nem kell orvosi Nobel-díjasnak lenni a "deficit" megfejtéséhez: az alultápláltság, a szennyezett víz és az alacsony jövedelem hozzájárulnak a fertőzések terjedéséhez. Ehhez kapcsolódik még, hogy legtöbbük számára az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés szinte lehetetlen.




A The Independent című brit lap által idézett jelentésből kiderül, hogy Nagy-Britanniában és az OECD-országokban 2000 és 2005 között a várható átlagéletkor 78,8 év volt, és ez az 1970-75-ös időszakhoz képest több mint hét évet növekedett. Fekete-Afrikában 1970 óta mindössze négy hónapot nőtt a várható átlagéletkor, jelenleg 46,1 év.

A jelentésben kilenc tematikát állapítottak meg, amelyek alapján az egészség társadalmi tényezőit vizsgálták: a globalizáció, az egészségügyi rendszerek, a városiasodás, a munkafeltételek, a gyermekhalandóság, a társadalmi kirekesztettség, a nők helyzete és a nemek közötti egyenlőség, naprakész nyilvántartások és felmérések, valamint az elsődleges közegészségügyi feltételek. Ezekhez még hozzájárulnak az olyan tényezők, mint a táplálkozás, erőszak és konfliktus, valamint a környezet. A bizottság 2008 végén készül kiadni egy átfogó jelentést, amely a felmerülő problémákra megoldási javaslatot is tartalmaz.


A szoclétra alsó fokán

Ez a jelenség nemcsak a gazdag és szegény (fejlődő!) országok között figyelhető meg, hanem a gazdag országokon belül is jelentős különbségek vannak a különböző társadalmi rétegek életminőségében és ezzel együtt a várható élettartamban is.



Megfigyelték például, hogy az erős szociális hálóval és magas életszínvonallal büszkélkedő Svédországban azokban a tartományokban, ahol fizikai munkával keresik az emberek a kenyerüket, jóval gyengébb az életminőség és a várható élettartam is alacsonyabb. Az észak-svéd Norbotten tartományban, ahol fakitermelésből és bányászatból élnek, jóval nagyobb az érrendszeri megbetegedések, öngyilkosságok és az alkohol okozta megbetegedések száma, főleg a férfiaknál, mint más tartományokban.

A legszegényebb glasgow-iak várható életkora 54 év, kevesebb, mint az indiai átlag. Nagy-Britanniában egy évszázaddal ezelőtt a gazdagok között is magas volt a csecsemőhalandóság: 100 minden 1000 élve született gyermekre, míg a szegények esetében ez az arány 250/1000 volt, hasonlóan a mai Sierra Leonéhoz. Ma is több mint


kétszer annyi szegény csecsemő hal meg a szigetországban,


mint gazdag, de az arányok mégis sokkal kedvezőbbek: a szegények között 7 ezrelék, a gazdagok között 3,5 ezrelék.

A jelentés még tovább megy: megállapítja, hogy a státusszindróma a hierarchia legaljától a csúcsáig érvényesül. Megfigyelték például, hogy a svéd felnőttek között alacsonyabb az idő előtti halálozás aránya azoknál, akik doktori fokozattal rendelkeznek, szemben az egyszerű diplomásokkal.

A nemek között is súlyos szociális egyenlőtlenség mutatható ki. A fejlődő országokban a nők kevésbé iskolázottak, éhbérért dolgoznak, és ez nemcsak az ő, hanem a gyermekeik egészségi állapotát is veszélyezteti. Fekete-Afrikában a mezőgazdasági munkák 75 százalékát nők végzik, noha csupán 10 százalékát birtokolják a földterületeknek.

Mexikóban a 15-24 éves fiatal nők 35,2 százaléka nem dolgozik és nem is tanul, ezzel szemben az ugyanebbe a korcsoportba tartozó férfiaknak csak 5 százaléka esik ezen kategóriába (World Bank, 2007). A világon évente több mint félmillió nő hal meg szülés előtt, közben és közvetlenül utána, nagy többségük a fejlődő országokban (WHO, 2005). Bebizonyosodott, hogy a nevelésnek, iskolázottságnak is jelentős befolyása van az egészségi állapotra: a SEWA alapítvány által egy indiai tartományban szorgalmazott nevelési, társadalombiztosítási és más fejlesztési programok után a csecsemőelhalálozások száma nagy mértékben csökkent.


A kulcs: a státuszszindróma

Sir Michael Marmot professzor, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által létrehozott bizottság elnöke – aki először vitte be a köztudatba a "státus-szindróma" fogalmát – úgy vélekedett, hogy a társadalmi státus a kulcsa az egészségügyi egyenlőtlenségek elleni világméretű harcnak.

Marmot az 1980-as években a londoni közalkalmazottak között végzett, áttörést jelentő vizsgálatsorozat nyomán mutatta ki, hogy azoknak, akik a társadalmi ranglétra alacsonyabb fokán állnak, négyszer annyi esélyük van a korai halálra, mint azoknak, akik a csúcson vannak. A különbség a professzor szerint abban rejlik, hogy az egyes egyének mennyire képesek figyelni életvitelükre. Szerinte a szegényebb országokban ugyanezek a törvényszerűségek érvényesülnek.

A jelentés készítői szerint globális, regionális és helyi szintű intézkedésekre, stratégiákra egyaránt szükség van ahhoz, hogy az afrikai országok egészségügyi helyzete ne a Dél-Ázsiában az 1970-es években, illetve Európában a száz évvel ezelőtti állapotoknak feleljen meg.

Forrás: mti, the independent

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS