2019. aug. 21. szerdaSámuel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Nehézfegyverben álltak az Úr seregei

Doru Buşcu 2007. szeptember 07. 12:56, utolsó frissítés: 12:52

#b#[caţavencu]#/b# Eleddig páratlan személyzeti válsággal küszködik Isten ezekben a napokban. Őboldogságaik és helyetteseik nagy része, vagyis a Keresztény Románia kirendeltség majdnem egész ortodox menedzsmentje


dossziéjának krónikus fájdalmaira, nyelv-, fül- és mutatóujj-görcsökre panaszkodik, amelyeket nem megfelelően, feledéssel és szemhunyással kezelt már fiatalkora óta.

Nicolae Corneanu bánáti mitropolita a politikai rendőrségnek dolgozott. A Kolozsi Egyházmegye mitropolitáját, Bartolomeu Ananiát kihallgatásra hívják a CNSAS-hez, ő azonban nem megy. A gyulafehérvári érsek, Andrei Andreicuţ rég bevallotta, hogy besúgó volt. A tomiszi érsek, Teodosie Snagoveanul, nem térhetett ki a nyilvánvaló tények elől: levelet írt a rendőrökhöz. Pimen Suceveanul őszentsége és Calinic őszentsége, az argeşi és musceli érsek felől a vallomás szellője árad, Tîrgovişte érseke, Nifon irányából pedig valóságos vihar várható. Annyi plecsnit, törlést és ujjlenyomatot hagytak a késleltetett dossziék borítói között, amióta elkezdték együttműködésüket a Szekuritátéval, hogy azt hinnéd, őszentségeik mindegyik parancsolatot fordítva tartották be.

A Szent Zsinat melletti Higgy és Ne Kutass Hivatal azonban olyan megszállottsággal dolgozik, amely ha az Istennek tetsző dolgok felé irányult volna, simán legyőzi a matematikát és megháromszorozza az ortodoxok számát. A világi óhaj, hogy most rejtsék el a gazemberségüket, amikor mindenki, aki csak számít, egyik szemével az órát, a másikkal a halott boldog karosszékét figyeli, Băsescu elnökjelölt siralmát juttatja eszünkbe: „Milyen pech, kedves Adrian! Ez a nép ismét két kommunista között választhat!” Azzal a különbséggel, hogy ezúttal a választók között is dúl az ellenzős érseki süveg és a gazemberség miatti álmatlanság. Az Egyházi Választási Testületben, amely előlépteti a legkevésbé átvilágítandó mitropolitát, ott ül a teljes sejtésbe vagy gyanúba keveredett csapat, azok a szekusok, akik lelepleződtek, azok, akiket elkaptak, akikről bebizonyosodott és akikről soha nem fog bebizonyosodni.

Olyan egész ez tehát, amely tartalmazza részeit, amelyek a maguk során tartalmazzák az egészet; egy holomér, mint Noica mondta, amikor egy ostoba tiszt felügyelete alatt Hegelt kellett elmagyaráznia. Nem véletlenül hívjuk a filozófiát a jelöltek segítségére, hiszen ezzel fejezhetjük ki a szerződés kifizetődő tanulságát: ha hallgattál volna, mitropolita maradtál volna.
Őszentségeik vastagbőrű arca révén a Román Ortodox Egyház a napokban éli látható történetének legszégyentelenebb fejezetét.


A hiúság, a becsapás és a gazemberség jobban elrejtőzött az arannyal szőtt reverendák alatt, mint az első keresztények a katakombákban. A főnökök és a halandó papok közötti intenzív cinkosság azt eredményezi, hogy a szentség jelentései úgy omlanak össze, hogy még egy érseki süveget sem temetnek maguk alá. A következmény: rituális pofátlanság, amelynek során a hit erkölcsi alapzatát éppúgy eltemetik, akár az átverést és a plecsniket. A nép ezúttal is elfordítja tekintetét, de az ortodoxia közmegítélése új szótárral szembesül.

Ezentúl ugyan ki gátolhat meg abban, hogy egy rosszul megszerkesztett misében az objektíve létező Jézusról szóló tehetségtelen nyilatkozatot halljak, s ha egy fölszentelésen papok sereglenek össze, egy múltját fonákul felvevő csapatra gondoljak?

fordította: Demény Péter

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS