2019. október 20. vasárnapVendel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Sikerre vállalkozó kolozsvári üzletemberek

Kertész Melinda Kertész Melinda 2007. augusztus 27. 09:45, utolsó frissítés: 2007. augusztus 24. 14:24

Mitől válik sikeres vállalkozóvá egy egyszerű munkás, vagy egy régi kommunista apparátus-beli fogaskerék – az anyagi siker titkát kutatta szakdolgozatában a szociológia szakos #b#Zsoldos Tímea#/b# a kolozsvári üzletemberek körében.




A kutatás Kolozsváron 2007-ben, márciustól májusig zajlott. A szakdolgozat szerzője a helyi közvélemény által legsikeresebbként számon tartott húsz, kizárólag férfi üzletemberrel készült interjú alapján, különböző adatok összehasonlításával vizsgálta meg, hányféle típusú vállalkozó létezik a kolozsvári mezőnyön, és miként tették az általuk vezetett cégeket profitáló vállalkozásokká. A kutató arra is rávilágít, hogy miként élik meg státusukat, anyagi sikerüket az interjúalanyok.

A kolozsvári üzletember profilja: munkabíró, elszánt és siker-orientált A kolozsvári üzletember profilja: munkabíró, elszánt és siker-orientált


Típustól függetlenül az üzletemberek az általuk befektetett kemény munka hozadékának tulajdonítják az elért sikereiket, a társadalmi ranglétrán elfoglalt magas pozíciójukat – állapítja meg a kutató. A vállalkozásukat természetesen a kommunista rendszer lecsengése után indították be.

Ha a munkásosztály tagjai voltak, azért indítottak be saját vállalkozást, hogy kitörjenek az alkalmazotti sorsból, ha pedig az állami intézetekben magas vagy éppen vezetői pozíciókat töltöttek be, akkor többnyire azért, hogy szabadon tevékenykedhessenek, és egy működésképtelen állami igazgatásból kilépjenek.

A kutató ötféle sikeres vállalkozótípust különít el: a vezetőt, a törekvőt, a realistát, a self-made man-t és az elkésettet.

Megállapította, a vezető típusú sikeres kolozsvári vállalkozóból létezik a legtöbb. „Ők azok, akik végeérhetetlen monológokat tartanak, folyton üzleti úton vannak, nagyon elfoglaltak: az irodájukba való bejutás is az átlagosnál sokkal több időt és időpontegyeztetést feltételez” – számolt be tapasztalatairól Zsoldos Tímea. Hozzáteszi, a vezető típusú vállalkozó rendkívül kevés szabadidővel rendelkezik – általában nemhogy fejlett és nagy tevékenységi körrel rendelkező közepes- és nagyvállalkozások, hanem egyenesen cégcsoportok tulajdonosa.


A vezető típushoz tartozó üzletemberek

a rendszerváltás előtt szereztek egyetemi diplomát, és hosszabb ideig valamelyik állami intézetnél magas pozíciót foglaltak el. Bevallásuk szerint a rendszerváltás után felmondtak és magánvállalkozások útján próbáltak érvényesülni. Az akkori pozíciójukat egyetemi végzettségüknek köszönhették, ők általában építészmérnökit, közgazdaságtant és informatikát végeztek. Úgy tűnik, hogy ezek a szakmák ígértek akkoriban biztos karriert.

A vezető típusú üzletember elfoglalt személy: nehéz időpontot egyeztetni veleA vezető típusú üzletember elfoglalt személy: nehéz időpontot egyeztetni vele


„'89 után meguntam a munkámat, mert a vállalatnál nem lehetett rendet tartani. Az embereket nem lehetett kiküldetésre rávenni, állandóan sztrájkon törték a fejüket. ’94 februárjában döntöttem el, nem dolgozom többé annál a vállalatnál. Otthon egy hónapon keresztül arról készítettem listát, hogy mi nem ment jól a volt munkahelyemen, mert fejembe vettem, egy hasonló profilú vállalkozást indítok ” - mesélte a kutatónak az egyik megkérdezett vállalkozó.


Az egyik realista kolozsvári vállalkozó

a munka fontosságáról beszélt az interjúban: „Voltak olyan szomszédaim, akik már délután kettőkor berúgva jöttek haza, azok hol és mennyit dolgozhattak? Én hajnali fél hat után nem tudok aludni, már nem érzem jól magam, nem tudok otthon ülni és tévét nézni vagy újságot olvasni: ez nekem kín, nekem dolgoznom kell” - nyilatkozta.

Az ebbe a típusba sorolt alanyok munkáscsaládból származnak, középfokú tanulmányokkal rendelkeznek, 1990 előtt pedig különböző beosztásokban, alkalmazottként dolgoztak.

Vállalkozásaik elindításának körülményeiről pontos információkat nem szolgáltattak; a sikert és a sikeres üzletemberré válást a következőképpen írják le: „Kell tudás, egy kis tőke és sok szerencse. Tudatában kell lenni a munkafolyamatnak, de nincs erre recept. Szerintem az ember akkor érzi sikeresnek magát, ha szereti, amit csinál. Talán ilyenek a tanárok: alacsony fizetésük ellenére is van sikerélményük” - magyarázza egy másik üzletember. A kutató a felmérésében megjegyzi, a self-made man, azaz


az önerőből sikeressé vált vállalkozók kategóriájába

tartozó üzletember retorikája férfias jelleget ölt, vagyis az alany van a középpontban, és biztos benne, hogy vagyonát kizárólag magának köszönheti. Általában alkalmazottként, munkásként dolgoztak, majd ebből a státusból kisebb lépésekben, bizonyos stádiumokon keresztül jutnak vezetői pozícióba.

A sikeres vállalkozó folyton üzleti úton vanA sikeres vállalkozó folyton üzleti úton van


A törekvő típusú kolozsvári vállalkozó

sikeressé válásának útja leginkább hasonlít a self-made man-ekéhez – mondja a kutató. Hozzáteszi, bizonyos aspektusokban eltér ettől a típustól: magasabb szociális rétegből származik és magasabb végzettséggel rendelkezik, így indulásból több lehetőség nyílik számára a vállalkozói élet terén.

A self-made man-ekhez képest már a forradalom előtt magasabb, de nem vezetői beosztásban dolgozott, így kezdeti alaptőkéje is tetemesebb összegre rúgott, mint az önerőből sikeressé vált emberek esetében. Egy másik, a törekvőt jellemző egyedi megkülönböztető jel az, hogy közvetlenül a rendszerváltás után több vállalkozást indított, többször is kudarcot vallott, amit be is ismer, de ambíciója révén túlélte ezeket a megpróbáltatásokat és napjainkban már sikeres üzletemberként ismerik el.


Utolsó kategóriaként az „elkésett” típusú

kolozsvári vállalkozót különíti el Zsoldos Tímea. Ebbe a kategóriába tartoznak a legfiatalabb vállalkozók, ők jóval a forradalom után, általában közvetlenül az egyetemi tanulmányok elvégzése után kezdték el üzleti tevékenységüket.

Ebből az okból kifolyólag teljesen elkülöníthetők a többi vállalkozótípustól, akik számára a vállalkozóvá válás első és legfontosabb meghatározója a kommunizmus idejében elfoglalt állás, státus, pozíció volt. Sajátos háttérrel vagy történelemmel nem rendelkeznek, számukra az egyetemi végzettség képezi a legfontosabb státusszimbólumot.


(A fotók illusztrációk)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS