2019. október 16. szerdaGál
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Stufstock: zenei orgazmus vagy a civil társadalom győzelme?

Kiss Botond István 2007. augusztus 22. 11:24, utolsó frissítés: 2007. augusztus 21. 19:32

1400 km stoppal, partlakók, tenger, szabadság, fémzene, és igényes jazz ikerszínpaddal, avagy Vama Veche, a #b#„sex, drugs, rock’n roll”#/b# helye a fesztivál idején.





Az ország legdélebbi csücskében fekvő, kultikus üdülőhely – vagyis Vama Veche – jó példája annak, hogy egyetlen ellenmozgalom sem képes kivédeni a globalizáció előretörését. A bolgár határátkelő melletti tengerparti település ma már nehezen nevezhető a visszavonulás helyének - korábban ezért látogatták a román, de magyar fiatalok is.

Végigsétálva a „főutcának” nevezett tengerparti sétányon az embert a túlzsúfoltság érzése csapja meg: egymást érik a rockkocsmák, a helyi jellegzetességek helyett „kebabot” felszolgáló gyorskajáldák, rögtönzött patikák, néhol giccsmentes amulett- és ruhásstandok.


Fekszem a parton, amikor kezembe nyomnak

egy Stufstockos szórólapot – megcsap a fesztivál előszele – Mircea Toma főszervező felvezetőjével. Olvasom: Vama Veche a rock, jazz, punk és alternatív zene helye, a Mangalia és Mamaia közti tengerparti üdülők fogyasztói társadalmának konzumigényeitől mentes falu, a tiszta partvidék megjelenítője, ahol mindenkinek helye van, aki elhatárolódik a „mainstream” életstílus és manelet bömböltető teraszok fővárosaitól.

<i>fotó: Stufstock.com</i>fotó: Stufstock.com

Verjétek le a sátraitokat a tengerparton, őrizzük meg a falu szellemiségét, tüntessünk a gyűlöletből felhúzott néhány „blokknegyed” ellen – áll a külön Vama Veche és Május 2 szomszédos falu védelmére létrehozott Bio-Kulturális Övezetek Védelméért és Megőrzéséért Egyesület (APCAPBC) felhívásában, melynek Toma az elnöke is egyben. Itt a helyem – gondolom naivan – függetlenül attól, hogy két nappal a fesztivál kezdete előtt elözönlötték a falucskát a punk gyerekek és

dől az alkohol minden sarokból.

Ami azonban 2000 és 2003 között ellenmozgalomként jött létre a konvencionális turizmus támadását visszaverendő, ma már nem tudja teljesíteni küldetését, feltehetően, mert megszűnt az ellenségkép, nincs mivel szembefordulnia.

Mircea Toma maga nyilatkozta a Transindexnek adott egy korábbi interjújában:

a Stufstock elérte célját, Vama Vechet nem változtatták át hagyományos-tipikus szállodákkal beépített turistahellyé, a PSD akkori lakásügyi és építkezési minisztere, Miron Mitrea is azt nyilatkozta a civilek erőfeszítései hatására,

ő maga is sátorozni megy Vama Vechere

szállodázás helyett. Csakhogy az a mozgalom, amely megszüntetett egy veszélyt, létrehozott egy másikat – nem számolva azokkal a következményekkel – amit az immár 5 éves idei Stufstock produkálhat: az igényes és csendre vágyó közönség helyett olyan közönséget alakított ki, akik

nem tisztelik a partot,

így hiába a 175 Stufstockos önkéntesből elkülönített divízió, akiknek többek között a gondtalanul elhajigált szemétgyűjtés a dolga. Emellett hiába a civilek egyébként hatékony természettudatos szlogenje „Respiri aerul pe care îl protejezi şi faci plaja pe care o meriţi” (Olyan levegőt szívsz, amilyent védesz és olyan partot használsz, amilyent megérdemelsz), a fesztivál nehezen birkózott meg a 15-21 éves célközönség korántsem környezetvédő attitűdjével. A rendezvény kezdete óta az egyébként sem tiszta part óriáshamutartóvá változott, négyzetméterenként eldobott cigarettavégekkel, a tenger pedig műanyagpalackokat és zacskókat sodort mindenfelé.

A Stufstock érdeme azonban, hogy a zenekarok fellépésére kialakított ikerszínpad nem a tengerparton, hanem a Vama Veche bejáratánál található Marina Park magántulajdonú kempingben kapott helyet – ezzel részben elkerülve a még nagyobb mértékű szemetelést és hangszennyezést.

Érdekesség emellett a tengerparton felállított, jelképes nevet hordozó „Scena Răsăritului” (Napfelkelte) kisszínpad, ahol a fesztivál időtartama alatt minden reggel elektronikus és élő zene egyvelegét hallhatták a partlakók, a napfelkelte nyújtotta örömök közben.

A Stufstock egyik erőssége, hogy olyan zenekarokat sikerült idén is felvonultatnia augusztus 16-19 között Vama Vechen, melyek – ha nem is széles körben ismertek – de színvonalas zenei felhozatalukkal lazán verik a román és külföldi zenepiac hasonló műfajban már befutott előadóit. Emellett a Stufstock


minden napja más célközönséget vonzott,

a legkeményebb metáltól, a legárnyaltabb jazz és alternatív stílusokig.

Az első napot a szervezők a dark metál rajongóinak szánták, a fő attrakció ebben a műfajban a brit Cradle of Filth volt, amelynek alaposan sikerült elbűvölnie a fémzene rajongóit, és ráijesztenie sötét világot idéző agresszív stílusával az attól elszokott közönségre. Mellettük színpadra lépett a kolozsvári, úgynevezett attitűd-metált játszó Altar és az instrumentálisan sokkal kifinomultabb, trombitát és gitárt sikeresen keverő Luna Amară.

<i>fotó: Stufstock.com</i>fotó: Stufstock.com

Enyhült a metál-vonulat második nap a Blazzaj-zsal és Byronnal (utóbbi a Kumm hasonló stílust játszó zenekarból alakult Dan Byron énekes kiválásával). Az öttagú temesvári Blazzaj – a zenekar neve visszaolvasva jazz alb-nak, vagyis fehér jazznek felel meg – gyakorlatilag a legszínvonalasabb modern-jazzt hozta a fesztiválra. Nem elhanyagolandó az együttes énekese, Tavi Horvath üdítő és energikus stílusa sem abban a zenei meglepetésben, melyet a Blazzaj okozott komikus szövegeivel és jazz-dallamaival rajongóknak és laikusoknak.

A Byron, ha nem is olyan karizmával, mint a Blazzaj, de igényes hagyományos rockkal lepte meg hallgatóit. A második nap közönségét a Zdob şi Zdub vonzotta moldvai etno-hardcore zenéjével és persze a brit Toy Dolls. Ez utóbbi az országhatáron játszott rockoperájával bebizonyította, hogy sajátosan hülye stílussal remek punkrockot lehet játszani.

<i>fotó: Stufstock.com</i>fotó: Stufstock.com

A moldvai zenekarok sorában kevésbé ismert Gândul Mâţei tanúbizonyságot tett harmadik nap egyrészt arról, hogy a moldvai zenében nem csak a Zdob şi Zdub és Pavel Stratan létezik, s nem kell mindenképpen befutni ahhoz a zenevilágban, hogy jól játsszon valaki, másrészt a rockos hagyományőrzéssel is frissességet lehet hozni a színpadra.

A Gândul Mâţei előadása után valószínűleg a közönség azon tagjai, akik mindeddig nem ismerték őket, azzal a benyomással maradtak, hogy „erre a zenekarra jobb lesz odafigyelni a közeljövőben.”

A harmadik est csúcspontjának számító Phoenix együttest a résztvevők diadalittas ovációval fogadták. Az etno-rockkal és Mani Neumann hegedűvirtuóz már megszokott egyéni tízperces performanszával a 40 éves történelmet írt együttes

izzásig fokozta a hangulatot.

Egyébként a rendezvény nem hivatalos adatok szerint 7-8 ezres résztvevő táborát egyértelműen a Phoenix dagasztotta a legszélesebbre. Szemmel mérhetően aznap este váltottak legtöbben jegyet a Félszigetnél például sokkal szerényebb területen fekvő Marina Parkba.

<i>fotó: Stufstock.com</i>fotó: Stufstock.com

Jazz-vonulattal enyhítette utolsó nap programját a nagyrészt metál által dominált Stufstock. Ezen a napon állt színpadra Mani Neumann folk taktusokat játszó német zenekara, a Farfarello. Neumann ezen a koncerten ugyanolyan meggyőzően húzta, mint ahogyan a Phoenixben szokta.

Ami azonban még a Farfarellonál is nagyobb meglepetést okozott, az a hagyományos new-orleansi jazzel és blues beütésekkel jelentkező Tuba-Projekt. Előadásuk alatt a néző valahogyan már nem Vama Vechen, Stufstockon érezte magát, hanem a jazz hazájában.


Nem lehetett tovább fokozni

– és valószínűleg a szervezők is ennek tudatában hagyták utolsó napra, az egyesült államokbeli Defunktot. Joseph Bowie non-konformizmusáról és eleven stílusáról, valamint erőteljes trombitaszólamairól ismert jazz-előadó egyenesen zenei-orgazmusban részesítette a hallgatókat. A koncerten anyait-apait beleadó, funk-jazzet játszó társaság egyértelműen a legmeggyőzőbb volt az idei Stufstockon. A hangzást és felállást tarkította Kim Klarke női basszusgitáros is, akit a közönség egzotikumnak járó rajongással fogadott.

Utolsó nap. Ezután már csak a hazatérés marad. Ez lesz a nyolcszázadik kilométer, amit megteszünk stoppal, Konstancáról még hátravan 600. Egy 1300-as Daciaval nyomjuk stabil 100 km/h-val a Konstanca-Bukarestet összekötő Autostrada Soareluion - egyelőre az ország egyedüli igazi autópályáján. Az autó néha beremeg, de mi tartjuk a százat egészen Bukarestig. Beérkezve a fővárosba, mintha ismétlődne a stopptörténelem:


"uite mă am ajuns în Bucureşti, în ţigănia asta!"

(nézd csak, megérkeztünk Bukarestbe, ebbe a fertőbe!)- kiált fel a sofőr a forgalmi káosz láttán.

Az Otopeni repülőtér fele kivezető úton már csak azt hallom a következő sofőrtől, egy egész év alatt nem átkozódik az ember annyit, mint a fővárosi forgalomban.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS