2019. szeptember 21. szombatMáté, Mirella
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Készülget a gyapjas mamutok otthona

szerk. 2007. július 06. 13:37, utolsó frissítés: 2007. július 05. 20:27

Szibériába visszatelepített nagytestű növényevők – jávorszarvasok, rénszarvasok, gyapjas tulkok – legelnek és kérődznek a pleisztocén átalakításért #b#egy őrült (?) tudós#/b# vigyázó szemei előtt.





Szibéria keleti részén, az Orosz Föderáció Sakha tagállamában hozott létre évtizedekig érlelgetett ötlet eredményeképp pleisztocén parkot egy orosz biológus – a 2002-ben elkezdett projekt kivitelezéséről a BBC Radio 4 csatornája készített nemrég riportot.

A repülőgépről megfigyelt tundra egyhangú zöldje közelről valójában kék: Szergej Zimov nagy kiterjedésű mocsaras vidéken, csónakban kalauzolja a több kilométer széles Kolima-folyón a látogatót. A térségben tízezer évvel ezelőtt gyapjas mamutok, rinocéroszok, tigrisek, bölény-, ló-, antilopcsordák lehettek tanúi az ember térhódításának. Helyettük a parton már csak fűzfacserjéket látni, s az egyedüli ragadozók a felhőkben támadó szúnyogok.

Tízezer éve, ahogy az éghajlat melegedett, a fű helyét mocsarak és erdők vették át, megfelelő élőhely híján pedig a nagytestű emlősök elvándoroltak, kihaltak – ez csak az egyik verzió. Szergej amellett az elmélet mellett érvel, hogy a túlzott vadászat következtében haltak ki ezek a fajok. Hogy ezt bebizonyítsa, 160 négyzetkilométeres szibériai területen alakítja vissza a pleisztocén kori verzióra a növény-és állatvilágot.



A pleisztocén park egyik tavacskája (fotó: BBC)A pleisztocén park egyik tavacskája (fotó: BBC)


A mai napig nem tisztázott, mi okozta a legtöbb nagy testű állat kihalását Észak-kelet-Szibériában a késői pleisztocén korban. A klasszikus elmélet a klímaváltozást teszi felelőssé, de egyre több bizonyíték szól amellett, hogy


a vadászó ember jelentősen hozzájárult e fajok kipusztulásához.

Szénizotópos vizsgálatok eredménye szerint például a Kelet-szibériai-tengeren található Wrangel-szigeteken még négyezer évvel ezelőtt is éltek mamutok - eltűnésük időpontja itt pontosan egybeesik az ember megjelenésével.

Másrészt a jégkorszak során többször is előfordultak drasztikusabb klímaváltozások, amikor a hideg és száraz éghajlat enyhévé és nedvessé változott, de ez mégsem járt a nagy testű növényevők kipusztulásával. Mindezek azt sejtetik, hogy önmagában az éghajlat fölmelegedése nem lett volna elegendő a katasztrófához. Sok kutató szerint a mamutoknak és társaiknak az új intelligens jövevény, a kőhegyű dárdával vadászó Homo Sapiens adta meg a kegyelemdöfést, amikor egyre profibb, összehangolt támadásaival megtizedelte a lassú mozgású állatokat.

A pleisztocén földtörténeti korszak mintegy 1,8 millió évvel ezelőtt kezdődött és 10 ezer évvel ezelőttig tartott. Mint a bolygó szárazulatainak csaknem fele, Szibéria északkeleti része is száraz fűtakaró alatt rejtőzött. Miután az óriás növényevők eltűntek, a táj teljesen megváltozott:


a füves területeket fölváltották a mohás erdők és a tundra.

Zimov és kollégái e kérdésben szeretnének perdöntő bizonyítékot találni. Érveik szerint, ha valóban a Homo Sapiens felelős a pleisztocén végén bekövetkező változásokért, akkor a folyamat megfordítható: mesterségesen, lépésről lépésre visszaállítva az eredeti ökoszisztémát, a rendszer képes lesz fönntartani magát a jelenlegi klímaviszonyok között is.

“Hamarosan húsz emlőspéldányunk lesz négyzetkilométerenként – egy-két év, és jöhetnek a kanadai bölények, majd a pézsmatulkok” – mondja Zimov. A folyóparton visszatelepített jávorszarvasok legelésznek – jelenlétük kulcsfontosságú Szergej grandiózus tervében. Minél többet esznek, annál több fű terem majd, minél több fű terem, annál inkább kiszárad a talaj, és egyre több legelőnek alkalmas terület keletkezik a növényevők további csordáinak táplálékul szolgálva. Jelenleg kevesebb mint száz nagytestű emlős “állt munkába” a pleisztocén átalakításért, a kutató azonban azt reméli, öt éven belül tízszer ennyien lesznek. Ez a szám pedig már elég lesz ahhoz, hogy felgyorsítsa a folyamatot.


Közbejött azonban a tavaszi áradás:

a legtöbb új füves területet elöntötte a víz. Félő, hogy változó éghajlatunk hamarosan megfosztja Szergej állatait a tápláléktól – ő azonban optimista, hiszi, hogy rénszarvasai, jávorszarvasai és lovai túlélik a természeti csapást.

Amint a növényevők elegen lesznek, jöhetnek a ragadozók: szibériai tigris, medve, farkas és társai. “Oké, egy-két ember biztosan áldozatul esik a vadállatoknak, akárcsak Indiában, de ezen a helyen sokkal többen halnak meg az alkoholtól, mint a tigrisektől” - fejtegeti a tudós. Nemrég néhány ragadozót, köztük a farkasokat, medvéket, hiúzokat, rozsomákokat és rókákat már elkezdték betelepíteni a parkba.

A folyóparton minden évben mamutmaradványokat lehet találni, itt dolgozik az a japán kutatócsoport, amely megpróbál elegendő, jó minőségű DNS-mintát gyűjteni ahhoz, hogy lehetőség nyíljon a faj újjáélesztésére, például klónozással. Ha végül sikerre viszik a több éve elkezdett projektet,


a pleisztocén park lehet az első újmamut-pár otthona – reménykedik Zimov.

A füves puszták visszaállításának nemcsak tudományos kísérleti szempontból van jelentősége. A szibériai permafrost (évezredek óta tartósan fagyott) rétegek olvadása óriási mennyiségű metán felszabadulásával jár; a metán pedig jóval hatékonyabb üvegház hatású gáz, mint a szén-dioxid, légkörbe kerülése egyelőre felbecsülhetetlen mértékben, de mindenképp felgyorsítja a globális felmelegedés folyamatát. A fű jobban szigeteli ezt a réteget, mint a mohás-mocsaras felület, és lelassítja az olvadási folyamatot.

A fagyott talaj, ami a mamut ökorendszerből maradt, a becslések szerint 500 gigatonna szenet tárol, ami több mint duplája a mai esőerdők által lekötött mennyiségnek. A pleisztocén-kori füves, száraz ökoszisztémák megteremtésével megelőzhető lesz a szén felszabadulása – vélik Zimov és munkatársai.

Forrás: BBC, sg.hu, nol.hu, livescience.com



Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS