2019. június 17. hétfőLaura, Alida
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mitől jó és rossz egyszerre az ország legdrágább fesztiválja?

Balázsi-Pál Előd Balázsi-Pál Előd 2007. július 01. 14:51, utolsó frissítés: 14:07

Erős koncertzenekarok, ikerszínpad, ordítógép. #b#Éjfélkor villanyoltás#/b#, sátrazás csak a városon kívül, és ha unsz egy koncertet, nincs alternatívád. Vasárnap este Marilyn Manson zárt.





B mint beton

Érkezés után három másodperccel már tudni lehet, mit takar a B a B’estivalban. A fesztivál egy méretes betonplatóra rendezkedett be. Hurrá, nincs por, de a lábunk rettenetesen fog fájni, ha ugrálósan bulizunk. A szervezőkön látszik, hogy mindenre gondoltak – arra is, nehogy eltévedjünk: minden ezen az egy téren van – aki járt a Szigeten, képzelje el, hogy csak a nagyszínpad előtti tér a rendezvényé. És ezzel el is jutottunk az általunk megszokott és az itt promovált fesztivál-koncepció közti különbségig.

<i>fotó: Bestival</i>fotó: Bestival

Itt nem fontos, mi történik a koncerteken kívül. Az emberek arra fizettek be, azt is kapják. Fesztiválhangulat nuku, azt-csinálok-amit-én-akarok feeling dettó. Egyetlen nagy zenei helyszín, igaz, annak mindjárt


két színpada is van,

amíg az egyiken koncerteznek, a másikon szerelnek, így megspórolják az átállási időt, ez zseniális. Egy silent disco helyszín, ahol a Manifest Yourself tehetségkutató zenekarai is kapnak húsz-húsz percet a nagyszínpad szüneteiben (mi a temesvári ska-indie-hardcore Boeufbe néztünk bele, ügyesek, már csak a konkrét elképzelés és a rutin hiányzik), a buli viszont csak a headliner idősávjában üzemel, természetesen csekély sikerrel.

<i>fotó: Bestival</i>fotó: Bestival

Egyéb szórakozás még kevesebb: egy holland ordítógép, egy manuális rodeó (egy ember felül a műbikára, aminek négyen rángatják a köteleit) és egy kispályás (ez most egyszerre jelöl teret és minőséget) kólás foci. Mi az ordítógépet próbáltuk ki, tudósítónk 89%-os teljesítménye a nap legjobb férfiordítása lett, és hamarosan a neten is látható lesz. Ezenkívül sör- és kólasátrak, miccs, thai kaja, pólós és cigis, meg egy nethely négy laptoppal. A vásárlás zsetonokkal folyik, 3 deci kóla vagy sör 1 zseton, ami 3 lejért szerezhető be.


Sátorhelyet hiába is keresnénk,

a fesztiválos kemping a világ végén, a Baneasa reptér mellett van, ami egyrészt röhej, másrészt jó jelzője, hogy a szervező Emagic Entertainment nem a vidékiekre és a külföldről érkezőkre, hanem a kétmilliós Bukarestre alapoz. Ez meg is látszik a tömegen: teljesen átlagos kinézetű, utcai ruhás huszonévesek, akik viszont ki vannak éhezve koncertekre, már a délutáni idősávban is relatív sokan vannak és lelkesek, mindenki magasba emelt kézzel tapsol. A koncerteken egyébként van is mit tapsolni, a fellépők


remekül vannak összeválogatva,

Sister Bliss <i>fotó: Bestival</i>Sister Bliss fotó: Bestival

és ez nem csak pénz kérdése. Az ismertség mellett fontos szempont lehetett az, hogy mennyire jók koncerten a meghívottak. Csak a Morcheeba két énekesnőjével elégedetlenkedünk, igaz, az egyébként kiváló hangosítás is náluk rakoncátlankodott, a basszust annyira feltekerték, hogy torzította az amúgy sem tökéletes énekhangot.

A Faithless viszont jóval többet adott magából, mint legutóbbi szigetes fellépésén. Nem hatottak az újdonság erejével, most jártak harmadszor a fővárosban, de az utolsó emberig megmozgatták a nyolc-kilencezer fős tömeget. Sister Bliss szintifutamai velőig hasítottak, Maxi Jazz most sem a hangjával, hanem személyiségével varázsolt el, de az igazi nagy dobás a profi háttérzenekar volt (két gitár, dob, perka, egy női és egy férfi vokál).

Maxi Jazz (Faithless) <i>fotó: Bestival</i>Maxi Jazz (Faithless) fotó: Bestival

Ugyanez (mármint a zenekar profizmusa) igaz volt szombaton Pinkre is: nála a két vokalista lány vitte a prímet, hangban egyértelműen jobbak voltak a főszereplőnél, aki viszont energikusságával és pózaival győzte meg a közönséget. A csúcspont a 4 Non Blondes What’s Up-ja volt (a zenekart vezető Linda Perry évek óta Pink állandó társ-dalszerzője, így ez egy valódi tiszteletadásnak, és nem mások tollaival való ékeskedésnek tűnt), amikor a vokalisták


kánonban énekeltek a közönséggel

– ilyet még nem éltünk át koncerten. A másik csúcspontot, a Get the Party Started-ot a végére hagyta Pink, és egy érdekes csavart is bevitt: a dal közepén átváltott a Sweet Dreamsbe, majd egy hangosbemondóval folytatta a dalt.

Pink <i>fotó: Bestival</i>Pink fotó: Bestival

A német Reamonn egy ideje kinőtte már az egyslágeres zenekar státuszt, a közönség is legalább féltucatnyi dalukat ismerte a Supergirlön kívül, és meglepően sokan szerették, amit csináltak – még mi is. A brit Kasabiannál a gitárok irányítottak, a zenéjüket egyedivé tevő elektronika a háttérbe szorult, de így is élvezhető volt az Empire album dalaira építő szettjük. Becslésünk szerint a látogatók száma


nem haladta meg a tízezret

egyik nap sem, de lehet, hogy a vasárnap esti Wu Tang Clan-Alice Cooper-Marilyn Manson trióra érkező, rapperekből, ősrockerekből és modern rockerekből verbuválódó tömeg megdönti a B’estival napi látogatottsági rekordját.

<i>fotó: Bestival</i>fotó: Bestival

Kérdés, hogy mennyire lesz elégedett ez a tömeg, ha ma éjfélkor is kizavarnak mindenkit a rendezvény területéről, ahogy az előző két nap is történt. Főleg hogy másnap délben 12-kor már nem lesz kapunyitás.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS