2017. december 15. péntekValér
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Amikor megszültük a babát...

Pál Edit Éva 2007. június 27. 17:43, utolsó frissítés: 17:41

"Az hogy néz ki, hogy bemegy egyedül a nagy hasával és egy idő múlva kijönnek ketten?" Apukák, anyukák és orvosok az apás szülésről. A babák hallgatnak.




Divattá vált nálunk is az apás szülés. Természetes igény vagy csak egy újabb hóbort? Az apák egy része természetesnek véli, hogy jelen van annak a megszületésénél, akit az anyával közösen hoztak létre. A tehetetlenség érzése, a megtérés-élmény, félelem a szenvedés látványától közös az apákban és leendő apákban, amint az is, hogy akik megélték, nem bánták meg.

Tévhit, hogy spriccel a vér

Teljesen természetes volt, hogy bent leszek a szülőszobában, mert az hogy néz ki, hogy Iny bemegy egyedül, nagy hassal és aztán egyszer csak kijönnek ketten? – meséli Kag. – Az orvos megengedte, hogy bent legyek a szülőszobában is, csak a szülésznő reklamált, többször is kiküldött, hogy láb alatt vagyok, de mindig visszasettenkedtem.


A vajúdóban volt nehezebb, az hosszú ideig tart, és fájdalmasabb. A fejénél ültem, ezért nem láttam véres jeleneteket, semmi undorítót – ez tévhit szerintem, hogy össze-vissza spriccel a vér. Lehet, szerencsém volt azzal, hogy könnyű szülés volt, de Inynek jó volt, hogy nem vadidegenek vették körül. Vizet vittem, megmasszíroztam a hátát, fogtam a kezét, de ezenkívül teljesen tehetetlennek éreztem magam. A tehetetlenség volt az egészben a legszörnyűbb.



Addig voltam bent, amíg megszületett Vuk. Na az elég fura volt. Lilásban játszott a kissé eltorzult fejecskéje, kicsit megijedtem, hogy valami baj van. Amikor először láttam a lányom, őrülten lüktetett a fejem, mert túl voltunk egy kilenc hónapos folyamaton, s kezdődött a következő folyamat.


Az anyja hangjára abbahagyta a sírást


Hallgatott, amikor kivették, de aztán elkezdték szurkálni mindenfélékkel, ahogy én láttam, kitisztították a légutakat, s végül felsírt. Az egyik legérdekesebb élmény volt, amikor sírdogált, az anyja hozzászólt és azonnal elhallgatott. Újra elkezdett sírni, de Iny hangjára ismét abbahagyta.

Még egy kicsit odatették az anya hasára, aztán vitték is el. A legrosszabb az volt, amikor varrták össze. Több mint egy órát tartott, akkor már kint várakoztam és el nem tudtam képzelni, hogy mi tarthat ennyi ideig. Mindenki mondta, hogy minden rendben, de azért csak idegeskedtem. Iny mesélte, hogy varrás közben fütyörészett az orvos.


Szívesen kölcsönvenném a pocit néhány napra


Törpapa: – Még nem döntöttem el véglegesen, hogy jelen akarok-e lenni Törpicur születésénél, de egyelőre nem tervezem. Félek attól, hogy szenvedni látom Törpillát, hogy sürgősségi helyzet lesz és tehetetlenül állok ott, láb alatt leszek. Fenntartom azt, hogy az apa-gyerek közötti kötődés a születés után csak néhány héttel kezd kialakulni.



Most is az anyja az, akivel együtt van, én megsimogatom a hasán keresztül, meg érzem-látom, hogy rúg vagy mozog, de azért nem ugyanaz az érzés, mintha az én hasamban lenne. Néha szeretném, ha egy-két napra kölcsönadhatná, hogy legyen az én hasamban is egy kicsit. Mert most csak tudom, hogy van és nemsokára meg fog születni, de még nem olyan mértékben valóságos a számomra, mint például az anyjának, akinek ott van a pocijában.

A vajúdó szobában mindeképp ott szeretnék lenni, nem kizárt, hogy ott majd meggondolom magam s csak azért is bemegyek „szülni is”. Nem lesz Törpilla magára hagyva szülés közben, mert a húgom vele lesz, tehát nem teljesen idegenek között szül majd. Az biztos, hogy nem szeretnék viszont prím plánban szembesülni a placentával, amint azt egy fémkanállal merik ki a feleségemből.


Dr. Zsigmond István nőgyógyász is "szülős" apa volt

- Mennyire megengedett Romániában, hogy az apák jelen legyenek a szülésnél?

Dr. Zsigmond István: – Egy időben ki volt függesztve a nőgyógyászaton, hogy az apák csak megfelelő felkészítés után vehetnek részt a szülésen. Kimondottan kispapákat megcélzó felkészítők azonban nem voltak, csak kismamaklubok vannak, itt kaphatnak esetleg valamiféle tájékoztatást az apák is. Ha a nő ragaszkodik hozzá és az orvos beleegyezik, akkor semmi akadálya nincs.

Én jelen voltam a feleségem szülésénél, nőgyógyászként sem ellenzem, habár nem vontam le semmilyen következtetést arra vonatkozóan, hogy lenne bármilyen pozitív vagy negatív hatása a szülés szempontjából. Annak a nőnek, aki igényli, hogy a társa bent legyen, valószínűleg jót tesz.

A szüléseknek mintegy 15 százaléka zajlik az apa jelenlétében, inkább az informáltabbak, az iskolázottabbak igénylik, hogy bent legyenek a szülőszobában. Van, akinek meg sem fordul a fejében, hogy jelen legyen, mások a párjuk fejénél szeretnének lenni, ismét mások csak az ajtóból követik a szülést, és van, aki csak a vajúdószobáig jut el – magyarázta a nőgyógyász.


Sírtam végig, de nem látszott a maszktól

Szimba: – Természetesnek tűnt, hogy bent legyek a szülésnél, nem kellett erről dönteni. Arra számítottam, hogy én fogom majd tartani a lelket a feleségemben, de végigbőgtem az egészet, pedig ez egyáltalán nem jellemző rám. A maszktól nem látszott, hogy sírok. Akkor nem volt semmi visszajelzés, de utólag mondta a feleségem, jó volt, hogy ott voltam, nem bírta volna ki nélkülem. Végig a feleségemre összpontosítottam, amikor megszületett a gyerek, tudomásul vettem, kis ideig figyeltem az orvos és az ápolók arcát, hogy minden rendben van-e. Aztán ismét Nalára koncentráltam. Amikor megszületett Kiara hercegnő, láttam, hogy megvan, de valószínűtlennek tűnt, kellett egy kis idő, amíg elhittem, hogy megszületett a gyerekem.

­


- Szerinted milyen hatása van az apa-gyerek kapcsolatra az, hogy az apa is „szül”?

– Nincs összehasonlítási alapom, de valószínűnek tartom, hogy megkönnyíti a kapcsolat kialakulását. A szakkönyvek szerint az apáknak néhány hétre van szükségük ahhoz, hogy szeressék a gyereküket. Aztán nagyon megszeretik, de ez nem megy egyből, hanem meg kell tanulniuk. Ezt az időszakot rövidíti le az apás szülés, mert megkönnyíti az intimitás kialakulását.

Intenzív élmény volt megélni a szülést, az egyik legintenzívebb dolog az életemben. Ez nem jelenti azt, hogy ezentúl szüléseket fogok bámulni. Önismereti szempontból is intenzív volt, mert az egész két másik emberről szólt és mégis nagy volt az élmény intenzitása. De nem volt semmi patetikusság benne, semmi olyasmi nem jutott eszembe közbe, hogy „csoda”, „egy új élet születése” stb. Annál sokkal intimebb dolog, minthogy kialakult volna bennem róla egy retorika, egy sztori, ami előadható a kocsmai beszélgetéseken. A megtéréstörténetekre hasonlít, amiket az alanyok megpróbálnak elmesélni, és rögtön utána meg is bánják.


Az apában is hamarabb tudatosul, hogy ez a kettőnk gyereke

Iny, Vuk anyja: – Csak most értettem meg, miután a párom részt vett a szülésen, hogy miért ragaszkodnak egyesek annyira az alternatív szülési módokhoz. Addig teljesen normálisnak tűnt, hogy szülni kórházban kell, nem értettem, miért akarnak otthon, a mezőn vagy vízben szülni. Azért, mert nagyobb az intimitás. Ketten vagytok, nem szaladgál egy halom idegen ember körülötted. Meg azért is jó volt, hogy Kag jelen volt, mert nem kellett vajúdás közben magamnak gondoskodnom a vízről például.

Nem nagyon tudok románul és két görcs között nem kellett szótárazzak és fogalmazzam magamban románul, hogy mire van szükségem. Az apás szüléssel a férfiak is részesei lehetnek a terhességnek. Mert nem tudják, nem érzik, hogy mit is jelent az egész. Csak akkor tudatosul bennük az egész, amikor látják, hogy veszik ki a babát: akkor konkretizálódik bennük, hogy ezt a gyereket ketten hoztuk létre. Na, most megyünk Vukkal babatornára.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS