Nekünk nem sikerült cigimentesnek lenni
szerk. 2007. május 31. 16:37, utolsó frissítés: 15:52A Transindex szerkesztőségének dohányzó tagjai eltökélték, support-group-ot alapítanak, és testületileg leszoknak a cigizésről. A #b#füstmentes világnap#/b# apropóján úgy gondolták, akarnak beszélni is róla.
Egy egész napos hősies ellenállás után, kell-e mondanom, a terv dugába dőlt. Az elhatározást követő napon senkinek nem volt cigije, úgy kellett koldulni; emellett a nemcigiző kollégák cikizését is el kellett viselniük a kudarcvallott nikotinfüggőknek.
Mr Black ______________________________
Leszokni nehéz, rá nem szokni – feltételezem – könnyebb. Alapjában véve nem tudom, mert egyiket sem próbáltam. Merthogy egy próbálkozás, az igazából nem is számít, legyinthetnének a kemény dohányosok. A rá nem szokni projekt úgy működik a leghatékonyabban, ha különösen érzékeny vagy szagokra, az emésztőrendszered az érzékeny pontod, és még emlékszel, hogy óvodás korodban ún. pepsint kellett innod minden nap gyomorsav-pótlásra – a szert helyben, ott a patikában keverték.
Segíti a rá nem szokást, ha világéletedben rosszul voltál autóban, buszon vagy vonaton, ha büdös volt, vagy ha beszivárgott az a jellegzetes, gyomorkavaró förtelem, a dízelfüst, vagy ha túl idegesen vezetett a sofőr, vagy túlságosan rángatott a vonat. (A vonatból azóta már kigyógyultál, a többi jármű maradt.)
És amikor az első, önként vásárolt és nem baráti noszogatásra meggyújtott cigaretta az első slukk után tíz éve nem érzett erősségű gyötrelmeket idéz, akkor a harmadik után széles ívben eldobod.
Mr Pink ______________________________
Cigizést nem január elsején, jövő hétfőn vagy „majd” kell abbahagyni; ez garantáltan nem vezet eredményre, mint ahogy az egyre lightosabb szálak, a napi adag fokozatos csökkentése, a nikotin-flastromok, a rágcsálnivaló is reménytelen.
Tíz év kemény dohányzás után egyetlen módszer van a leszokásra: az, hogy – mondjuk egy szerda koradélután – eldöntöd: kész, vége. Zsebedben szándékosan otthagysz egy fél csomag cigit öngyújtóval együtt, csak úgy, hogy legyen, ha éppenséggel úgy döntenél, mégis rágyújtasz. De szilárdan eltökéled, hogy többet cigit a szádba nem veszel.
Napokig úgy jársz-kelsz, hogy kezed a zsebedben levő cigis dobozon nyugtatod. Ez nem önkínzás – valahogy biztonságot ad az a pár szál. Kezed nem remeg, nem szédülsz, nincsenek elvonási tünetek. A levegő pedig egyre tisztább lesz, az ízlelőbimbóid lassan új zamatokat fedeznek fel. Egy hónapra rá már legfennebb csak sörözés közben kívánod meg – persze ha már idáig eljutottál, ezt már gyerekjáték leküzdeni.
Onnan tudhatod, hogy végérvényesen leszoktál, amikor a barátnőd elküld cigit venni, te pedig elmész, megveszed, majd hazaviszed a zsebedben anélkül, hogy eszedbe jutna rágyújtani.
Mr Blue ______________________________
A „nem a cigi hiányzik, csak a gesztus” az önmegtartoztatás első napjaiban még nagyon jó nyugtató, majd egy hét után rájössz, hogy önámítási kísérlet volt. Ha valóban rászántad magad a lemondás sok esetben emberfeletti feladatára, a cigarettagyártó cégek adalékanyagaival is meg kell küzdened, ami talán még nagyobb függőséget okozott – ilyen a nikotin vagy a kátrány.
Ha kocsmaasztalnál kezed ügyébe kerül a barátok bűzrudacskája, kapd el inkább az asztalodon heverő sörösüveget, s kezd el kapargatni a rajta lévő címkét. A művelet közben posztmodern alakzatok fognak visszameredni rád, majd azon is elgondolkodhatsz absztinencia közben, hogy miért éppen a kereszténységet szimbolizáló forma kerekedett ki sörösüveged címkéjéből.
Mikor barátaid rágyújtanak s elkap a kísértés, gondolj mindig arra, te 70 évesen gátugrásban is jobb lehetsz majd náluk.
Ms Red ______________________________
Még nem próbálkoztam nagyobb erőfeszítéseket tenni a leszokás érdekében, épp az ellenkező fázisban vagyok: most szokom rá. Hogyan? Egy nyaralás alkalmával, 23 évesen nagyon bohém akartam lenni és kipróbáltam, aztán bulisnak gondoltam, és miért ne alapon kocsmadohányos lettem. Kezdetben szédültem és rosszul voltam tőle, de nem hagytam magam eltántorítani. A slimsek majdnem minden fajtáját kipróbáltam, amíg eljutottam a 8-as kentig. Büszke vagyok magamra, már a pirosaktól sem hányok.
A dohányzást lassú öngyilkosságnak nevezem, az öndekonstrukció egyik módszere. Másrészt meg azért szoktam rá, mert a környezetemben szinte mindenki dohányzik. Mindig úgy sejtettem, a dohányosok nagy titkok őrizői, a pletykák tudói és van köztük valamiféle szövetségesség.
Néhányszor azért eldöntöttem, hogy kész, mától nem cigizem, de az emberek ráéreznek az ilyen pillanatokra és bekapcsol bennük az idegesítsük-a-donhányzásról-leszokni-akarókat-készülék.
Ms Orange ______________________________
Voltaképpen az első nap óta, amikor először rágyújtottam, le akarok szokni. Valamit abbahagyni úgy lehet, ha egész egyszerűen abbahagyod és kész – mondják.
Én egyszer három hétig bírtam, és nem azért kezdtem újra, mert fizikailag kívántam a nikotint: maga a gesztus hiányzott, a kávézáshoz tartozó kis szertartás, amikor a rudacskát kiveszed a dobozból, óvatosan az ajkaid közé helyezed, esetleg előtte az asztallaphoz kopogtatod, hogy a dohánytörmelék elrendeződjön, majd meggyújtod. Idáig az élvezet. A füst már nem: csupán kellemetlen melléktermék.
Ebből is látszik, valami orális pótlék kellene, pl. kalóriamentes, kávé ízű nyalóka, de persze az sem lenne az igazi.
Mr Green ______________________________
A cigarettáról leszokni nagyon nehéz. Én most tapasztalom meg a huszadik alkalommal. Eddig soha nem voltam elég határozott és elhivatott, hogy kiálljam a leszokás kínjait. Hogy miért kínok? Mert én nagyon szeretek cigizni. Először én is csak divatcigisként kezdtem, aztán egyre jobban megszerettem azt a rituálét, ami a rágyújtással kezdődik és az első slukk leszívásával zárul.
A cigi elegáns, büdös, előkelő, füstös, nyugtató, zavaró és halált okoz. Segít, ha fogadásból próbálkozok leszokni, mert kell valami motiváció... nem mintha nem lenne elég a cigis dobozon olvasható „A dohányzás halált okoz!” felirat. Egyik leszokásom alkalmával már olyan sokáig bírtam, hogy tényleg éreztem a jótékony hatásait a nemdohányzásnak.
Ms White ______________________________
Megpróbálhatja az ember, hogy leszokik a dohányzásról, de akkor mit csinál azon szünetek alatt, mikor az egész munkaközösség elvonul pótolni a nikotinveszteséget. Arról nem is beszélve, hogy kész kínszenvedés végignézni azt, hogy a többiek milyen jóízűen füstölögnek.
A kocsmában is különféle problémák adódhatnak: bár mérget vehetsz arra, hogy kedvenc ivód nemdohányzó részlegén mindig akad szabad asztal, esetenként az egész terem a tiéd lehet, az egyáltalán nem biztos, hogy széket is találsz az asztalok mellett. (Jó esély van rá, hogy a kocsmapajtikáid heringek módjára szoronganak a nemdohányzó szalonból elcsórt székeken a dohányzó részleg asztalai körül, miközben téged a pincér nem tud kiszolgálni, mert a nemdohizóba cigivel a belépés neki is tilos.)