2019. október 21. hétfőOrsolya
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Lazább reklámidők, mobiltévé: új EU-jogszabály

bpe, mti 2007. május 30. 17:23, utolsó frissítés: 14:09

Elfogadta az EU a határok nélküli televíziózási jogszabály új változatát, de mire érvénybe lép, a gyors technikai fejlődés miatt valószínűleg #b#aktualitását veszti#/b#.





Jóváhagyták az Európai Unió tagországainak szakminiszterei múlt csütörtökön a több országot érintő, "határok nélküli" televíziózással foglalkozó EU-jogszabály új változatát, amely a digitális korba vezeti át a szabályozást, illetve a jobb finanszírozhatóság érdekében korlátozottan lazít a reklámozási előírásokon.

Az Európai Bizottság által kidolgozott és a tagországok kulturális minisztereinek brüsszeli találkozóján jóváhagyott új szabályok a technológiai fejlődéssel kívánnak lépést tartani és Európában új, egyenlő feltételeket biztosítani a most formálódó audiovizuális médiaszolgáltatások számára (lekérhető videofilmek, mobiltelevízió, audiovizuális szolgáltatások digitális televízión).

Gáspárik Attilát, az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) elnökét kérdeztük: mit jelent az uniós szabályozás a romániai tévézők és a CNA számára. Kommentárját a dőltbetűs részekben olvashatod.



A "határok nélküli" televíziózással foglalkozó EU-jogszabály új változata egy kétségbeesett rohanás az idővel. A médiában


a technikai változás gerjeszti a tartalmi kérdéseket.

Az egyre interaktívabbá váló tévés műsorok, a tévén keresztül személyre szabható valóságok megkerülik, átugorják a jelenlegi szabályozásokat.

Mikor a médiaszabályozás elindult, a törvényhozó hangsúlyt fektetett az információ eljuttatására, a kiegyensúlyozottságra stb. Akkoriban a műholdas csatornák kísérleti stádiumban voltak, a kábelezettség Európa-szerte nem érte el a 10%-ot, az internetről csak a tudományos-fantasztikus irodalomban kaphattunk némi víziót.


A brüsszeli bizottság indoklása szerint az irányelv révén az európai televíziós és filmes vállalatok "rugalmasabban hozhatnak majd létre digitális tartalmakat", amelyeket aztán


a hirdetések révén ingyenesen

kínálhatnak a fogyasztók számára. A szabályozás az olyan szolgáltatásokra is kiterjed, amelyeknél a néző maga választhatja meg a tartalmat egy szélesebb programkínálatból.

Az irányelv ismét kiáll az európai audiovizuális modell alapelvei, vagyis a kulturális sokszínűség, az európai filmek arányának magasan tartása, a kiskorúak védelme, a fogyasztóvédelem, a médiasokféleség és a faji és vallási alapú gyűlölet elleni harc mellett. Azokon a pontokon, ahol az uniós szabályozás lazult, a direktíva meghagyja a lehetőséget a tagországoknak a nemzeti szabályozás szigorítására.

A jogszabály középpontjában a származási ország elve áll, amely már az 1989-es irányelv eredeti változatának is fontos eleme volt. Az elv immár azt is biztosítja, hogy a műsorszolgáltatóktól eltérő audiovizuális médiaszolgáltatóknak (például a lekérhető videofilmeket, híreket, sportadásokat, illetve a mobiltelefonra letölthető audiovizuális tartalmakat kínáló szolgáltatóknak) csupán a származási országuk jogszabályainak, és


ne 27 eltérő országos jogrendnek kelljen megfelelniük.

Mára információs káoszban élünk, és ez csak az eleje. Mobilos információ, letölthető, egyénre szabott hírek GPS-en, köztereken, járműveken működő – televíziónak mondott – csatornák hálózzák be napjainkat. A szabályozás nem vonatkozik rájuk.

Az irányelv célja az is, hogy enyhítse a szabályozásból fakadó terheket, és új reklámozási formák engedélyezésével könnyítse a finanszírozást. A kiskorúakat védő, a fajgyűlöletre uszítást és a burkolt reklámot megakadályozó nemzeti előírásokat viszont az egész Európai Unióban érvényes szabályok váltják fel.

Nagyon szkeptikusak vagyunk, ami a jogszabályt illeti, lehet az a legújabb is. A hangsúlyt


az önszabályozásra és a médianevelésre

kellene tenni. A média ma egy beszélt nyelv. Nem lehet külön tartalmilag szabályozni. Minden médián keresztül elkövetett "bűntettet" a büntető törvénykönyv alapján kellene meg- és elítélni.

A technikai kérdéseket, a digitális stb. műsorszórást meg csak akkor kellene szabályozni, ha ott monopólium jöhet létre, vagy a műsorszórási lehetőség véges.


A műsorszolgáltatók a hatályba lépéstől maguk választhatják meg, mikor a legcélszerűbb reklámot elhelyezni a műsorban, ugyanakkor a szabály


minimum félórás szünetet

ír elő két reklámblokk között a műsortípusok nagyobb részében – ez a gyerekműsorokra is vonatkozik. Napi korlátot a szabály már nem ír elő, de az óránkénti maximális reklámmennyiséget továbbra is 12 percben szabja meg.

Új elem az úgynevezett termékelhelyezés, amelynek során a hirdetni kívánt termék a televíziós produkció részeként jelenik meg, például


a történetbe bevont

autó, italmárka, vagy más cikk formájában. Párhuzamosan ugyanakkor a képernyőn elhelyezett felirattal figyelmeztetni kell a nézőt, hogy reklámot lát. Támogatja az irányelv az új reklámformákat is, például a képernyő egy részén elhelyezett, a virtuális és az interaktív reklámot.

A megszavazott szöveg egyelőre az első olvasat, a legoptimistább vélemények decemberre várják a végleges változatot. Ezután két évet kap minden tagország arra, hogy alkalmazza. A jogszabályhoz képest minden ország szigoríthat a nemzeti törvényhozásban. Szóval mindent egybevetve: "majd meglássssuk".

Az irányelv nem érinti a hírlapok és a folyóiratok elektronikus változatait, az elsősorban nem audiovizuális médiatartalmat kínáló weblapokat, a kép nélküli hangátvitelt és a rádiózást.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS